Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-11-26 / 48. szám
190. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. és ő jönni akar: ezért véste bele az emberi lélekbe a maga érzetét. Ő jött is már a természetben, a történelemben és a saját életkörülményeinkben. Ámde épen azért, mert az Istenismerésben mi csak passzívek lehetünk, az olyan kijelentés, mely kívül marad rajtunk, nem segít semmit. „S itt viszont azt is jól meg kell fontolnunk, hogy mi Istennek nem oly ismeretese vagyunk elhíva, mely megelégedve az üres elmélkedéssel csak az agyban fészkel, hanem olyanra, mely szilárd és gyümölcsöző leszen s szivünkbe bocsátja gyökerét, ha helyesen fogjuk fel.u (Inst. I. 59.) „Nem valami vulgáris dologról van szó, ami belelép agyunkba, nem valami tudományról, amit megszerezhetünk saját mesterkedéseinkkel, hanem titokról, amit az Isten jelent ki nekünk . . . ami átlépi minden mi értelmünket.“ (Kálvin: Op. 53299.) Nyomban kimondhatjuk tehát, hogy még maga a Szentirás se adhat bizonyosságot, mivel ez is csak külső, rajtunk kívül levő valami. Az ige csak „eszköz, amely által Isten megnyilvánul előttünk“ (Op. 28305.), »nem hatolhat el egészen a szívig csak a Szentlélek kegyelme által,* (Op. 2 8625 ) „magában nem elég“. „Mit csináljunk hát? Kérjük Istent, hogy valami titkos módon ő beszéljen nekünk belülről, hogy cselekedje azt, hogy a hang, mely fülünkben rezeg, bele lépjen gondolatainkba és érzelmeinkbe és elevenen megérintsen minket. “ (Op. 28025.) 4. Itt jutottunk el a kálvinista theologia szivéhez* Itt látjuk meg, hogy a kálvinista theologia nem anynyira az írás theologiája, mint inkább a Szentlélek theologiája. „Mikor az irás hitről beszél, azt az ismeretet érti, amelyet a Szentlélek ad nekünk; nem olyant, ami csak agyunkban röpköd, hanem olyant, ami élet és lélek a mi szivünkben; szükséges, hogy Isten működjék bennünk csodásán, hogy megvilágíttassunk és hitünk kiformáltassék, mert sötétség van a mi lelkűnkben.“ (Op. 50680.) „A hit a Szentléleknek saját és valódi munkája, aki által megvilágositva ismerjük meg Istent és az ő jóságának kincseit és akinek világossága nélkül a mi elménk annyira vak, hogy semmit sem láthat, annyira tompa, hogy a lelki dolgok közül semminek illatát meg nem érezheti.“ (Inst. IV. 148.) „Mintha bizony nem azért neveznők a Szentlelket pecsétnek és zálognak a kegyesek hitének megszilárdításában, mivel az emberi lélek mindaddig sok kétség közt ingadozik, mig a Szentlélek meg nem világosítja.“ (Inst. I. 74.) Ez adja meg a tekintélyét a Szentirásnak : „akiket a Szentlélek belsőleg megtanított, teljesen megnyugosznak a Szentirásban“. (Inst. 75.) Már ezekből is megállapíthatjuk, hogy az Istenbizonyosság szubjektív, s mivel ez a bizonyosság az alapja a theoíogiának, a kálvinista theologia módszerében a szubjektív emberinek nagy hely fog jutni. „A Szentlélek bizonyságtétele, a Szentlélek munkája a hivő szivében olyan munka, amely által a Szentlélek élményt idéz elő, nemcsak a biblia adatának megfelelő élményt, hanem olyant, ami anélkül lehetetlen volna. A Szentlélek bizonyságtétele előidézi a kér. élményt a maga teljességében: az élet átalakulását, a bünbocsánatot, a békét, az Istennel^ való közösséget, stb.“ (John de Wilt.) Dr. Vass Vince. A debreczeni nagy napok. A debreczeni leikészi továbbképző tanfolyam külsőleg és meg vagyunk győződve, belsőleg is nagy sikerrel járt. Külső sikerét bizonyítja, hogy mintegy 125 vidéki ref. lelkész hallgatta végig, a belső sikert pedig garantálja az előadók neve, akik tudásuk legjavát nyújtották szolgatársaiknak. Az előadások sora ez volt: November 2-án, csütörtökön d. e.: Dr. Baltazár Dezső vezetésével áhítat. Dr. Révész Imre: Régi magyar imádkozók és imádságaik I. Dr. Erdős József: A kánoni evangéliomok hitelességéről. Dr. Varga Zsigmond: Válogatott fejezetek a főbb vallások szentkönyveiből. Délután: Pongrácz József: A missziói lélek az apostoli korban. Dr. Tankó Béla: Világnézeti problémák I. Befejező áhítat, tartotta Juhász László esperes. November 3*án, pénteken délelőtt: Áhítat, tartotta Juhász László. Dr. Erdős Károly: Az őskeresztyén gyülekezet a „Didache“ korában. Marton János: Augustinus és művei. Dr. Tankó Béla: Világnézeti problémák II. Dr. Révész Imre: Régi magyar imádkozók és imádságaik II. Délután: Dr. Vass Vince: A predestináció elve és a gyakorlati élet. Ezután a Templomegyesület gyűlésén vettek részt a lelkipásztorok. November 4-én, szombaton délelőtt: Áhítat, tartotta Juhász László. Dr. Lencz Géza: A bűn és halál embere. Czeglédy Sándor: Az ószövetségi tudományok eredményei az igehirdetés és a hitoktatás szempontjából. Csikesz Sándor: Milyen sajtótermékekre van égetően szükségünk? Dr. Révész Imre: Az Antikrisztus-eszme a magyar reformációban. Délután: Dr. Szentpéteri Kun Béla: XV. Benedek kánonjogi codexe. Dr. Vass Vince: A megtérés és újjászületés. Áhítat, tartotta Nagy Béla. November 5-én, vasárnap délelőtt: Áhitat, tartotta Pongrácz József. Dr. Lencz Géza: Az üdv és élet embere. Ünnepélyes istenitisztelet, amelyen Czeglédy Sándor végezte a templomi szolgálatot a Nagytemplomban. Utána az oratóriumban dr. Ravasz László az egyesítő munkáról beszélt. November 6-án, délelőtt az oratóriumban áhitat, tartotta dr. Ravasz László. Utána közgyűlés a díszteremben. Délután ifj. Victor János az ifjúsági munkáról, dr. Mitrovics Gyula pedig „Nemzetnevelés a református népoktatásban“ címmel tartott előadást. A tanfolyam áhítattal fejeződött be, amelyet Czeglédy Sándor tartott. A Lelkészegyesület vezetősége, élén dr. Baltazár Dezső elnökkel és a nagyagilitásu Czikesz Sándor
