Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-11-26 / 48. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 191. oldal. titkárral igazán nagy köszönetét érdemel a tanfolyam megrendezéséért, mely méltán mondható nemcsak a Lelkészegyesület, hanem egész egyházi életünkben is nagyjelentőségűnek. Meglepő volt az a lelki éhség, mellyel a hallgatóság az előadók szaván csüngött, jól esett az a meleg, testvéri közösség, mely úgy a magánbeszélgetést, mint a hivatalos érintkezést jellemezte és nagy reménységeket nyújt a jövendőre nézve az a szellemi egység, mely a kerületi és egyházi pártpolitikai különbségeken felülemelkedve, alkotó munkában egyesült közös, nagyszerű feladatok megvalósítására. És boldogok voltunk, mikor láttuk, mint nyíltak meg a tárcák is valódi áldozatkészséggel az özvegyek és árvák és a református tudományos irodalom érdekében. Nagy napok voltak 1 Mindnyájan lelkiekben meggazdagodva, az egymás hitéből épülve, megerősödve jöttünk haza szokott munkaterünkre. Külön dicséretet érdemel a fáradhatatlan dr. Erdős Károly, aki az elszállásolás és étkezés nagy gonddal járó munkájából vette ki bő mértékben a maga részét. VEGYESEK. — A nagyenyedi ref. Bethlen-kollégium fönnállásának 300 éves évfordulója alkalmával nagy és előkelő közönség gyűlt össze a budapesti ref. theologia disztermében vasárnap. Megjelent gróf Bethlen István miniszterelnök és a kollégiumnak sok volt tanítványa. A „Te benned bíztunk eleitől fogva“ zsoltár fölzendülése után dr. Ravasz László püspök nyitotta meg az ünnepélyt. Elmondotta, hogy az a kultúra, melyet a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor keltett a kollégium alapításával, és amely 300 éven át virágzott, örökké a nemzet szellemi birtokállományába fog tartozni. Emondotta, hogy a borvizes székely szekeréből a kollégiumba lépő szegény fiúból mint növekedett, külföldi egyetemeket is hallgatott tudós, akinek elméje világított Erdély falvaiban és városaiban. A Pataky József szavalatai megrázó erővel fejezték ki a mai magyarság keserűségét és „Nem, nem, soha“ jelszavas, dacos elszántságát. Dr. Molnár Imre szomorú erdélyi dicséretek éneklésével színezte szépen a nagy magyar tragédiát. Ballagi Aladár egyetemi tanár a 300 év alatt háromszor leégett kollégium viharos történetét olvasta fel. Utána mint e diadalmas reménység szólott Árokháty Béla nagy kántátéja, melyet a gyülekezeti énekkar zenekar- és zongorakiséretíel és szólóbetétekkel adott elő. Az alaphangja a szép és erőteljes zeneműnek az „Az Isten a mi reménységünk“ zsoltár volt. Utána dr. Ravasz László püspök tartott záróbeszédet, melyben két 1922-ben tartott erdélyi koronázásról szólt. Az egyik Gyulafehérváron történt, a fenyegető világtörténeti ítélet árnyékában — kölcsönzött koronával — a mások Nagy-Enyeden történt, amikor a láthatatlan nagy fejedelmet koronázták meg, a forró érzésekből támadt igazi koronával. Elmondotta, hogy mikor 1704-ben az ellenség a kollégiumot felgyújtotta, ennek lakói az erdőbe menekültek, ahol lobogó tüzek mellett tanították a tanárok az ifjúságot. Ilyen elszántsággal dolgozzanak ma is az elüzöttek, amig visszatérhetnek az ősi erdélyi alma materek falai közé. — A nt. lelkész urakat tisztelettel kérem, hogy amennyiben a karácsonyi ünnepben legátust fogadni nem akarnak, erről dec. hó 10*ig értesíteni szíveskedjenek. Csizmadia Lajos főisk. igazgató. — Pályázat tanyai iskola és szórványokban való vallástanítási vezérkönyvre. A békésbánáti egyházmegye a könyvre 10.000 kor. pályadíjat tűzött ki, határidő február 1., feltételek Gönczy Béla ref. lelkésznél (Véztő, Békés megye) tudhatók meg. — A Keresztyén Család téli folyama. A Keresztyén Család országosan elterjedt, komoly evangéliumi szellemű néplapunk 1922—23. telére is meghirdette téli folyamát. Előfizetési ára aránylag igen olcsó s az egész télre: 100 korona. Ezért az összegért ádvent első vasárnapjától március 1-ig hetenként ad egy lapszámot. (Kiadóhivatala: Tahitótfalu, Pestm.) — Dr. Ravasz László püspök új könyve. A napokban hagyja el a sajtót Ravasz László iegújabb könyve a Látások Könyvéhez hasonló tartalommal. Negyven darabot találunk benne az utolsó négy év termékeiből: essayt, előadást, orációt, köztük három legnagyobb dogmatikus beszédét. Legközelebbi számunkban bővebben. — A kálvinista theologia — élménytheologia c. múltkori cikkünkbe zavaró sajtóhibák csú sztak be: második bekezdés 4. sorában „dogmahahuart“ helyett dogma halmazt, a negyedik bekezdés 9. sorában lógusokkal helyett „lókusokkal“, az utolsó bekezdés 3. sorában „elvesszük“ helyett elvessük és „Just.“ helyett minden alkalommal Inst. (Institutio) olvasandó. — Százezer ezüst korona. Ennyit akar összegyűjteni Szabó Imre, a budapesti tisztviselőíelepi gyülekezet lelkésze az egész magyar reform átusságtól. E százezer koronán építik meg Budapesten az „Emlékezet-templomát“ a világháborúban hősi halált halt ref. katonáink emlékére. Az ezüst koronákat Szabó Imre címére kell küldeni (X. kerület, Család-utca 8.) HIVATALOS RÉSZ. A dunántúli református egyházkerület püspökétől. 4319/1922. sz. Nagy tiszteletű Iskolaszéki Elnök Úr! A nagy méltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak 156.400/1922. VIII/c. ü. sz. alatt kelt és a hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók terménybeli járandóságainak az iskolafenntartók részéről leendő pontos és teljes kiszolgáltatása ügyében a törvényhatósági közigazgatási bizottságokhoz intézett rendeleté másolatát szives tudomásulvétel és miheztartás végett van szerencsém megküldeni.
