Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-22 / 4. szám
16. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. maival. Helyesen állapítja meg, hogy „erkölcsös valamely cselekedet, mihelyest nem kényszerűségből, hanem szabadon, a maga saját akaratából viszi végbe azt az ember. De annak a cselekedetnek belső erkölcsös vagy erkölcstelen voltát az dönti el, hogy megegyezik-e az erkölcsi törvénnyel vagy nem“. Itt pedig az a döntő kérdés, hogy mi a jó? Ezt a kérdést vizsgálja a következő fejezetekben, miközben elvonultatja előttünk a korunkban divatos etikai rendszereket. Talán a munka legértékesebb része az az eleven kritika, amellyel feltárja ezeknek a rendszereknek gyengéit és következetlenségét. Bár ha vázlatos is ez a második rész, annyira le tudja bilincselni az olvasót, hogy szinte elfelejtjük, milyen rengeteg anyagot sürí- , tett össze néhány oldalra. A harmadik részben az esztétikai individualizmus kritikáját adja, hogy végül a kér. etika fenségét és abszolutságát emelje ki. Az a lendület, amellyel ez a rész megindult, azt a feltevést ébreszti fel bennünk, hogy itt már nem vázlattal állunk szemben. Ez a vázlatszerü tárgyalási mód azonban a munka végén ismét előtérbe nyomul. Ezért azután úgy tesszük le a füzetet, mintha még várnánk valamit. A kér. etikának ugyanis az a jellemző vonása, hogy benne az erkölcsi cselekvés formális és materiális oldala (érzület és törvény) magasabb egységre jutnak, törvény és kegyelem a hitben egyesülnek. Ennek az egységnek a kiemelését nem találjuk a munkában. Már pedig, ha hangsúlyozza, hogy „a kereszlyénség nem más, mint a kegyelem vallásau, akkor nem lehet megállani a törvénynél, mint ahogy nem lehet megállani magánál a formális kegyelemnél sem. A kettő együtt alkotja a hit diadalmas aktivitását,^ ahogy az megjelent Pál apostol életében. A törvényből a kegyelem által hit lesz, a heteronomia autonómiává válik s az egyén saját rendeltetéséből Isten felségjogaiért harcoló istenfiuvá. Ennek a hiánynak feltüntetésével azonban inkább csak arra akarunk rámutatni, menynyire sajnáljuk, hogy tovább nem olvashatjuk Bavinck lebilincselő, mély és finom fejtegetéseit, amelyeket mindenkinek el kellene olvasni, hogy a jelen sötét zűrzavarában meglássa azt a világosságot, amely ott ragyog előttünk az evangéliomban. A fordítás is szép, gördülékeny, tiszta, nemes magyarságu, a füzet pedig bámulatosan olcsó. v. VEGYESEK. — Pedlow kapitány, az Amerikai Vöröskereszt- Egylet magyarországi megbízottja, hazánk jóbarátja, f. hó 17-én Bókay János egyetemi tanárral, a világhírű gyermekorvossal résztvett a Pápai Anya- és Csecsemővédő Intézet dispensaire-ének megnyitásán. Ez alkalomból, a helyi bizottság felkérésére, Pedlow és a vele jött vendégek tiszteletére Nőnevelő-intézetünk meleg, bensőséges ünnepélyt rendezett az intézet dísztermében. A XC. zsoltár eléneklése után dr. Kőrös Endre intézeti igazgató lelkes szavakban üdvözölte Pedlowot, mint a világot a szeretet által átölelő keresztyén hit és Bókayt, mint a magyar tudomány messze kimagasló képviselőjét. Az üdvözlést Pongrácz József theológiai tanár tolmácsolta angolra. A vendégek részéről Pedlow és Bókay köszönték meg rövid beszédben a kedves fogadtatást. A tanítóképzősök gyönyörű karéneke után Nagy Mariska tanítóképzői növendék Beethoven sonátát játszott, Kőrös Ilus tanítóképzői növendék Végvári: Magyarok mindenütt cimü versét szavaltaP végül Hungáriát ábrázoló élőkép következett, melyet a színpad mögött a Magyar Hiszekegy éneklésével kisértek. Az összes szereplők kitünően megállták helyüket, különösen az élőkép mindenkit megragadott. Az esti banketten Pedlow pohárköszöntőjében azt hangoztatta, hogy rfiost a legfőbb teendő az volna, hogy minden magyar összetartson. Mindenkit büszkeséggel töltött el, amikor hallották Jeans amerikai orvostanártól, ki mint az Amerikai Vöröskereszt által Európában alapított és berendezett dispensairek orvosi főfelügyelője több európai ország ilynemű intézményeit megszemlélte, hogy a legszakszerübb, legrendszeresebb módszert és munkatervet hazánkban találta. — Dr. Császár Elemér egyetemi tanársegéd, pápai főgimnáziumunk szabadságon levő tanára, abban a kitüntetésben részesült, hogy egyik mathematikaphisicai dolgozatát, mely lényeges, új eredményeket mutat fel, a múlt héten bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia ülésén. Gratulálunk! — Good James philadelphiai theológiai tanár, akit — mint említettük — a pittsburghi nagy presbiterianus gyűlésen a Presbiterianus Egyházak Világszövetsége Nyugati ágának ügyvezetőjévé választottak, a napokban levelet irt pápai theol. akadémiánk egyik tanárához, kérvén levelében adatokat a magyar ref. egyház életéről, különösen a megszállott területek viszonyairól. Az illető tanár részletes jelentést irt, jelentése, reméljük, még kellő időben érkezik Amerikába és felhasználható lesz a Nyugati ág február 8—10-én tartandó gyűlésén. Good úr külön levélben érdeklődött a Nyugat-Magyarország erőszakos elcsatoiása folytán Ausztriához került magyar református gyülekezetek sorsáról. Szerencsére, református gyülekezet csak egy lett áldozata az elcsatolásnak: a felsőőri. Ennek sorsáról is kellő jelentés ment Good úrhoz. — Sartorius, az Ifj. Keresztyén Egyesületek főtitkára február 4-én Pápára érkezik, 5-én Pápán tart előadásokat, 6-án pedig Adásztevelre megy ki az ottani ifjúsági munka megtekintésére. Kíséretében lesznek Megyercsy Béla országos titkár és Karácsony Sándor budapesti főgimnáziumi tanár. —• Adásztevelen harangokra a már meglevő 60.000 K-hoz, a gyülekezet tagjainak lakásukon való felkeresése után egy nap alatt 63.000 K-t gyűjtöttek. Követendő példa. Pápa, 1922. Főiskolai könyvnyomda.
