Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-07-23 / 30. szám

1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 119. oldal. A közalapi járuléknak 8 fillérről 1 koronára való emelését javasolta Benedek Zsolt. Ép így java­solta lelkészi nyugdíj járulékok felemelését, hogy az intézmény a mai viszonyok között betölthesse felada­tál. Dr. Szentpéteri Kun Béla jelentette, hogy a deb­­reczeni városi és a Tiszántúli egyházkerület nyomdája által kiadott Énekeskönyv kiadása ellen Hornyánszky Viktor cég előterjesztést tett. Az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatra nézve Révész Kálmán püspök indítványára kimondatott, hogy az új egyházi egye­sületek az illetékes egyházi hatóságok felügyelete alá helyeztessenek. A közjogi bizottság javaslata alapján a konvent valamennyi református püspök és főgond­nok felvételét kéri a felsőház tagjai közé. Ugyszinte kéri az államsegély felemelését. Török Imre esperes felszólalása folytán hosszas vita után elhatároztatott a konventi tisztviselők java­dalmának felemelése azzal, hogy az üresedésben levő két tisztség nem töltetik be. Az 1821. évi számadás szerint 100.000 K a deficit, amit az egyházkerületek­nek kell fedezni. Szó volt a protestáns tábori püspökségről. Kun Béla dr. által ügyesen kidolgozott szabályzat tervezete egyhangúlag elfogadtatott. A tábori püspökségre való hármas jelölést az őszi konventi ülés fogja felterjesz­teni a honvédelmi miniszterhez. A liturgiái bizottság jelentése kapcsán dr. Ravasz László javasolta s javaslatát a konvent elfogadta, hogy a katonai ünnepek közé október 6-a és március 15-e felvétessék — egyébként minden valiásfelekezetü a maga ünnepét tartsa meg — és erről átiratban érte­síti az illetékes hatóságot. Végül Benedek Zsolt ter­jesztette elő a kápláni kongrua bizottság jelentését és egyéb kisebb jelentőségű adminisztratív ügyeket. A konvent ülését julius 6-án délben a jegyző­könyv hitelesítése után Németh István püspök lélek­emelő imádsággal zárta be. VEGYESEK. — Gyászhirek. Dr. Dózsa Zsigmond, a kiskun­­halasi ref. főgimnázium vallástanára, főiskolánk egy­kori növendéke, 44 éves korában julius 3-án Kiskun­halason elhunyt. — Kiss József nyug. lelkész, a kákicsi ref. gyülekezetnek 34 éven át volt lelkipásztora s fő­iskolánknak szintén egykori növendéke, akiben Kiss Zoltán nyárádi és Kiss Géza kákicsi lelkésztársaink édesapjukat gyászolják, jul. 11-én jobblétre szenderült. Áldott legyen emlékezetük. — A nt. lelkész urak felhivatnak, hogy az elhasznált postabélyegekről való ellennyugtákat egye­nesen Pápára, a kerületi pénztárhoz küldjék. — Az egyetemes hivatalos közlöny kérdéséről figyelemreméltó cikket irt a Kálvinista Szemlében Barát József gyermelyi lelkésztársunk. Szerinte a szellemi és valóságos egységnek hatalmas fejlesztője, ápolója és fenntartója volna egy hivatalos központi lap. Ezt szerkeszthetné a központi titkár, kiadnák a magyar­­országi ref. egyházak vagy azok konventje. Megjelen­nének benne: /. a zsinat tárgyalásai. Egy megfelelő szakértő kivonatolná a beszédeket is, vagy a zsinati napló jelenne meg benne egész terjedelmében. A zsinat határozatai. Azután második rovat lehetne //. a konvent tárgyalásai, határozatai, jegyzőkönyvei. Úgy, hogy külön zsinati és konventi jegyzőkönyvek kiadása teljesen feleslegessé válnék, ami igen nagy megtakarítást je­lentene. Harmadik rovat: III. Az egyházkerületek címet viselhetné. Amelyben minden kerületnek külön rovata lehetne és itt megjelenhetnének a kerületi gyűlések­ről szóló jelentések és lelkészértekezletek tárgyalásai; továbbá a kerületek jegyzőkönyvei, ami megint bizo­nyos megtakarítást jelentene. IV. Egyházmegyék ro­vatban az egyházmegyei közgyűlések, lelkészértekez­letek lefolyása, határozatai, jegyzőkönyvei. Ez megint csökkentené az egyházmegyék kiadásait. Ugyanitt megjelenhetnének az egyházi, az egyházi-világi tiszt­viselők, a lelkészek, tanítók szeméiyi hírei. Pályázatok a lelkészi, tanári és tanítói állásokra. Választások ered­ményei. A püspöki hivatalok a kerület rovatban közöl­hetnék rendeleteiket, értesítéseiket, hasonlóképpen az esperesi hivatalok, valamini a konventi, kerületi egyház­­megyei pénztárak stb. Ez csak vázlat, ami persze bő­víthető volna. A lap költségeit fedeznék az egyházak előfizetései, ami kötelezővé tétetnék. Hiszen az egyház­­kerületi lapra, ahol van, most is kötelező az előfizetés, így a kerületi lap helyett előfizetnének a gyülekezetek erre a központi hivatalos lapra. Ha ez nem volna elég, ehhez hozzá lehetne venni a zsinati, konventi, kerületi, egyházmegyei jegyzőkönyvek kinyomatási költségeit és biztos, hogy hetenként egyszer vagy kétszer megjelenő lap költségei fedezve volnának. — Perosi Lorenzo, a Sixtuskápolna világhírű karnagya, ez a tisztalelkü, igazi nagy művész, hosszas belső harcok után református hitre tért és a maroknyi olasz, u. n. valdens-egyház tagja lett. Minden jel és bizonyság arra vall, hogy Palestrina e méltó utódjá­nak nem az esze bomlott meg — ahogyan a pápaság szócsövei szeretik beállítani az esetet — hanem egy mélyről felszakadt lelki sóvárgása talált kielégülést ez elhatározásával, mely fényes állástól és sugárzó kegy­től fosztotta meg. A valdens egyház alelnöke, Comba flórenci theologiai tanár, aki Perosi mesterrel nagyon mélyreható eszmecseréket folytatott az ő lelki válsá­gáról, egy gyökeresen tiszta és egyszerű léleknek jel­lemzi őt, az Assisi Ferencek típusából. „Törekvése minden vallásos hit és forma teljes egyszerűsége. Álma egy olyan vallás, amelynek a lehető legkevesebb dogmája van. Csüggedve látta maga körül a Vatikán­ban, hogy a theologusoknak egyeben sem jár az eszük, mint hogy új dogmákat gyártsanak. Olyan vallásra vágyik, amelyik a szivet és szellemet elégítse ki in­kább, mintsem a szemet és rosszul esett látnia azokat a pompázatos szertartásokat, amelyeknek a vezetésében, még a legutóbbi pápaválasztás alkalmával is, részt kellet vennie. *(R. S.) Ma, amikor világszerte megfigyel­hető egy bizonyos katholikus renaissance, még pedig nem csupán politikai téren, különös fontossága van a Don Perosi áttérésének, mert ez annak a sok u. n. „jó kálvinistától“ is vallott nézetnek a tarthatatlanságát bizonyítja, hogy igazi művészlelkek csak a római katho­­licizmus vallási talajában érezhetik magukat otthon. Az igazság az, hogy a művészet még ha mindjárt vallási formában jelentkezik is, egyetlen igazán komoly és mély léleknek örökkévalóságszomját sem képes egy­magában megoltani. ________—------------­__________

Next

/
Oldalképek
Tartalom