Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-16 / 29. szám
í 14. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. tagnak személyes viszonyba kell jutnia az élő Krisztussal. Másrészről pedig, hogy világosságra hozta, miszerint a Krisztus egyháza nem nem csupán hitközösség, hanem szeretetközösség is. Hogy az egyház akkor lesz valósággal Krisztus egyházává, ha a könyörülő szeretet munkáit felveszi teendői közé, ha a testi és lelki nyomor enyhítésén tudatosan és tervszerűen munkál. 4. Most pedig megkíséreljük megfelelni a kérdésre, hogy: „Kivánatos-e a hivatalos egyháztól független belmissziói tevékenység?“ Másszóval: hogy milyen viszonyban kell lenni a belmisszió munkásainak az egyház hivatalos orgánumaival, mandatáriusaival, az egyház kormányzóival, kormányzó testületéivel ? A kérdésnek föntebbi formulázását az a tény teszi indokolttá, hogy a belmissziót eredetileg hasonló gondolkozásu hívőkből alakult szabad egyesületek karolták fel s az egyház hivatalosaitól függetlenül, sokszor azok ellenére vették föl és folytatták a munkát. És ez jó volt így, mert csak így lehetett kimutatni meggyőzően az egyház mulasztásait. Csak így lehetett igazolni, hogy ha fen akar maradni az egyház s nem akar elsorvadni, dicstelenül elpusztulni: akkor az egyházban intenzív lelkigondozást, erőteljes evangeléziciót kell folytatni és a szeretetmunkákat fel kell venni az egyházi teendők közé. A belmisszió története azonban még más tanulságot is nyújt, amit az egyháznak a szendergésből való felébredése után szem elől téveszteni sohasem szabad. Ez a tanulság pedig abból áll, hogy az egyházért való munkát az egyházban és az egyház által kell végezni. Mert a független belmisszió veszélyezteti az egyház egységét, mivel igen könnyen válhatik a szektáskodás melegágyává. A mi dunántúli egyházkerületünk csillagostornyú apró gyülekezeteiben sokfelé mutatkoznak az újraéledés jelei. Vajha elmondhatnánk református Sionunk minden gyülekezetéről, hogy megértették az idők jeleit. Mert csak így remélhetjük, hogy Bethesda, azaz kegyelem háza leend a mi szegény evangéliumi magyar református egyházunk. Egy egész ország várja betegen a víznek megmozdulását, hogy belé vesse magát és meggyógyuljon. Kovács József kaposszentbenedeki lelkipásztor. Belmissziói jelentés a belsősomogyi egyházmegyében 1921/22. évben folytatott belmissziói munkákról. Egyházmegyei közgyűlés elé terjeszti bizottsági jóváhagyással: Kovács József lelkész, bizottsági előadó. A múlt évi nyári rendes egyházmegyei közgyűlés elé beterjesztettük első jelentésünket. Ez a jelentés teljes egészében megjelent egyházkerületünk hivatalos közlönyében is. (Lásd: D. Pr. L. 32—33. sz.) Foglalkoztunk akkor a belmissziónak és evangelizációnak, mint az általános lelkigondozás alá rendelt tudományos ágnak lényegével, feladatával, céljával és hogy bizonyos egyöntetűségre juthassunk a sokféleképpen értelmezett s a legtöbb oldalról ellenszenvvel fogadott belmissziói munkák felkarolásában, megjelöltük azokat az eszközöket is, amelyeknek alkalmazását a magyar református gyülekezetek jellemrajzának sajátosságai mellett a legcélravezetőbbeknek tekintjük. Ha ez az útmutátás semmiképpen sem nevezhető is vezérfonálnak, amely minden szükséges irányban elegendő tájékoztatást nyújtana, mégis elegendő arra, hogy a tennivágyó lelkipásztor és tanító a gyülekezetében eredményesen munkát kezdhessen és ha jól ismeri a nyájának ielki szükségeit, a lelki tevékenységek feltételeinek birtokában nem rémítgeti magát a kísérletezés és próbálgatás csődjével, hanem bizonyos, hogy erős akarattal a legnehezebb akadályokat is legyőzi és ha a célt el nem éri is, de apostoli módon, a diadal reménységével fut a cél felé. Az elmúlt esztendő (1921/22.) munkáiról, a hivatalos tevékenységen kívül, tehát nem hivatalos tevékenységi körben végzett munkákról, amilyenek 1. vallásos estélyek, 2. gyermekistenitiszteletek, vasárnapi iskolák, 3. rendkívüli ünnepek, 4. iratterjesztés, 5. biblia- körök, egyesületek, énekkarok, 6. családokkal s egyesekkel foglalkozás, 7. szereteíadományok, jótékonyság — jelentéseket adtak a következő egyházak: Darány, Csököly, Erdőcsokonya, Hencse, Hetes, Kaposmérő, Kaposvár, Kaposszentbenedek, Kisbajom, Komlósd, Kutas, Lábod, Nagybajom, Nagykorpád, Somogyjád, Somogyszob, Szabós, Szomajom, Vásárosbéc, Visonta. Összesen 20 egyház. A b.-somogyi egyházmegyében van 67 anyaegyház és 15 leányegyház, összesen 82 gyülekezet. Jelentést küldött a 82 egyházközség közül 20 és nem küldött jelentést 62 egyházközség. Minden kritika nélkül ezen kortörténeti adatot a történetiró hűségével és hitelességével lejegyezzük és megállapítjuk, hogy az egyházmegye gyülekezeteiben szolgáló lelkipásztorok és leányegyházi tanítók 75%-a a jogerős határozatokon nyugvó, köteles jelentéseket nem küldte be. A belmissziói bizottság minden kritikai jog követelésétől függetlenül s anélkül, hogy önhatalmúlag avatkozna az egyházak belső ügyeibe, tisztán látja gyülekezeteink romlásának okait s a betegséget előidéző 'ezen okok kiküszöbölése érdekéből kapcsolja bele akaratát törvényes formák között a hivatalos egyházba. Hogy ingoványokon járnak a hívek a templomok körül, hogy álló viz fertőzött levegője terjeszkedik az egyház felett, hogy sok erőtlenség, sok betegség van a falvak és városok keresztyénéi között, ezt a XIX. század formalizmussá sülyedt kálvinizmusának sovány emlőjén nevelkedett azon belmisszióellenes egyházi szolgák is jól látják, akik ezen vészesen fenyegető bajok láttán sem érzik eljöttnek a tizenkettedik órát a cselekvésié, nem tartják sürgősnek és indokoltnak, hogy a Sión falain belül misszióra van szükség, legfeljebb, mert a szél Rúgása mégis hallható
