Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-16 / 29. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 115. oldal. és betölti a házat s a XVI. és XVII. század egészséges magyar reformációjának tüzes nyelvei fel-feltünedeznek az evangyélium és az igazságért, tisztaságért, szabadságért viaskodó kálvinizmus erejében megszámoltatni a gyáva, alvó, öntudatnélküli munkákat az öröklött szellemi kincseken való sáfárkodásért, — azt követelik, hogy a hivatalos, a történetileg és jogilag kialakult egyház vegye kezébe a fertőtlenítő szereket. Egyházmegyénk belmissziói bizottsága, mivel léteiét és miszszióját az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlésektől, tehát a hivatalos alakulattól nyerte, nem érzi magát támadási pontnak a hivatalos egyház és a független belmisszió hivatása felől táplált ellentétes nézetek szó- és tollharcában. Ezeket a harcokat a legnagyobb mértékben helyteleníti és szükségteleneknek tartja. Egyházmegyénkben és egyházkerületünkben a belmisszió a történeti egyház hivatalosan irányított reformmozgalma, amelynek munkája sohasem irányulhat a magyar református anyaszentegyház egysége, reformáció-korabeli szelleme ellen, nem lehet egyház az egyházban, hanem csak mint segítőszerv, mint átmeneti mentőeszköz, védelmezi az egyházat a materialista világnézetek és a keresztyénség idegen lelket plántáló irányzatai, a hamis atyafiak és a nagy bálvány kultusza ellen. De ezeknek az árvizeknek a veszedelmében a Bibliát és a tiszta keresztyénséget védő és terjesztő kálvinizmus harci fegyvereit és a bűnt büntető ostorát magasra emeli és hangosan hirdeti a templomon kívül is, minden utón: vigyázzatok, magyar reformátusok, el ne vegyék tőletek az evangyéliumot bibliásabb apostolok! Ki ne csavarják kezetekből a kegyesség és világosság fáklyáit a nagy buzgósággal és tőkékkel hódító útra megindult s a keresztséget és az Igét másként hirdető lélekhalászok! Ha a ti hitetek és tudományotok már megromlott só, amelynek nincs semmi bibliai és reformációi ize, bizony nem térnek vissza üres templomaitokba a fiák és lányok; hanem íztelen sóitokkal, megromlott gyertyáitokkal eltapossák a Mammon cipőiben a templomokat is, amelyek csak lélektelen isteniszolgálatra hívogattak egybegyülekezni! — Jó lesz megtanulni és követni, amíg nem késő: Nem beszédben áll az istenországa, hanem a léleknek cselekvő erejében! Egyetlen menedékünk, ha a választottak szeretetben egyesülnek s a lélek és igazság útjait kereső lelkek előtt megnyitják az ősök betemetett ösvényét és megmutatják apostoli módon az igazságot : a bűnbánat, a hit, a szeretet s áldozatos élet útján a Krisztust. (Vége köv.) VEGYESEK. — Szép megemlékezés. Dr. Kiss István, pápaj főgimnáziumunk volt kiváló növendéke, püspökladányi ügyvéd az intézet iránt érzett hálából 10.000 K-ás alapítványt tett szegénysorsu főgimnáziumi tanulók részére. A jó cselekedet magában hordja legszebb .utalmát. — A lelkészi államsegélynyugták bélyegmentesek. A m. kir. pénzügyminiszter 1922 jun. 28-án 24.084/1921. szám alatt rendeletet adott ki, melyben felmerült kételyek eloszlatása céljából kijelenti, hogy azokat a lelkészeket és egyéb egyházi alkalmazottakat, akik fizetéskiegészítő államsegélyben vagy más, az államsegélyben vagy más, az állam által adott javadalmazásbau részesülnek, a „közszolgálatban alkalmazottak“ terminológiába tartozóknak tekinti, miért is az említeknek, az ilyen nyugdíjas személyeknek, továbbá mindezek ellátást élvező hozzátartozóinak azok a nyugtatványai, melyeket az államtól kapott, tehát közpénztárból húzott illetményeikről álltának ki, az 1920. évi XXIV. í.-c. 22. §-ának rendelkezése alapján illeték alá nem esnek. — Felszólítás a lelkészekhez. Mint konventi kiküldöttek, Prof. Boér Elek Öméltóságával igyekeztünk fölhasználni amerikai tartózkodásunk alatt az elmúlt ősz óta minden alkalmat arra, hogy nemzeti és egyházi állapotunk felől minél szélesebb körben informáljuk az amerikai társadalmat, mely eddig jóval többet hallott rólunk külső és belső ellenségeinktől, mint magunktól. Rengeteg hazugságot kellett és kell még ezután is eloszlatnunk, de e negativ munka mellett sokat kell tennünk pozitív irányban is, úgy nemzeti, mint egyházi tekintetben. Ezúttal főleg az egyházi téren végzendő munkában óhajtanánk segítségül hívni a Nagytiszteletü Lelkész Urakat: Az amerikai református egyház bel- és külmissziói bizottságával abban állapodunk meg, hogy el fogjuk őket látni megfelelő anyaggal abból a célból, hogy nagymultu és — meggyőződésünk szerint — történelmi feladatok végzésére hivatott magyar református egyházunknak vetített képes előadásokban és lapokban való ismertetését állandóan felszínen tarthassák. Tisztelettel kérjük tehát a Nagytisztelelü Lelkész Urakat, méltoztassanak alulírott címre küldeni: 1. bármilyen képet (lehetőleg fotográfiát, esetleg két példányban), a a templomról, a lelkészről, a presbitériumról, a gyülekezetről, vagy az egyház vasárnapi iskolai stb. munkáiról, — röviden összefoglalt érdekes adatokkal az egyház múltjából vagy jelenéből egyaránt; 2. új képeket* s rövid leírást az ország különböző jellegzetes részeiről; a falusi népről, öltözetéről, szokásairól megjelölve azokat a vidékeket, ahonnét a múltban nagyobb arányú kivándorlás történt az Egyesült Államokba, s jelezve azt is, hogy a reformátusság milyen százalékban vett vagy vesz részt a kivándorlásban ; 3. adatokat az egyház jövő terveiről, munkaakadályairól, képességéről, szellemi és anyagi állapotáról, de röviden és áttekinthetően összefoglalva. Miután az összegyűlő anyag rendezésére és feldolgozására is szükségem van bizonyos időre, a képeket és lefordítandó szöveget pedig szeretném annak az amerikai delegációnak a tagjaival kiküldeni, amely julius 4-én érkezett Budapestre s három hetet szándékozik közöttünk tölteni, — nagyon kérem a Nagytiszteletü Lelkész Urakat, szíveskedjenek fenti kérésünket minél előbb teljesíteni. Valamit bizonyára legtöbb egyháznak módjában van küldeni. A legegyszerűbb kép vagy leirás is bőven fogja meghozni úgy az erkölcsi, mint az anyagi téren a maga gyümölcseit magyar ref. egyházunk s így közvetlen nemzetünk javára. Budapest-Kőbánya. Takaró Géza ref. lelkész. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.“
