Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-22 / 21. szám
Harminckettedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1921 május 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ataora a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E3 Megjelenik minden vasárnap. i=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendók. Jókai. Világszemlélete az örökifjú ideálizmus volt. Hitvallása ez: „A költő hivatása meglátni az égő csipkebokorban az Istent és tolmácsolni az égi szót a ráfigyelő nemzet előtt“. Az Isten nála az ideálok teljessége. »Ideál a haza, ideál a vallás, ideál a szabadság : ez ideálokért áldozott vért és verítéket őseink tábora, áldozunk mi kortársainkkal és áldozni fog a jövő nemzedék időtlen-időkig. Ideál minálunk a nő: s vele együtt a családi élet. Ideál a becsület: amin a társadalom és a hitel alapszik. Ideál a humanizmus: ez az új korszak nemtője. De ideál maga a magyar nép, annak egész élete, lelkülete, eszmejárása. Tehettem-e én egyebet, mint hogy ennek az ideálnak adtam kifejezést, melyet mindenütt magam előtt láttam, elevenen, igazán, alakokban és tettekben megvalósítva“, mondja ő maga. Ideálizmusa kettős forrásból fakad: egyik a kálvini keresztyénség, a másik a magyar hazafiság. Vallásos szülők gyermeke: „Édesapánk is‘ — írja Jókai testvérnénje, Vályné Jókai Eszter — »minden hivatalos foglalkozás előtt naponkint elővette a Szikszait s abból buzgón imádkozott, azt tartotta — gyakran hallottam tőle mondani —, aki az Istentől eltávozik, az Isten is eltávozik attól; imádkozott minden reggel otthon; abban a szobában közel volt a mindenható Isten, aki léteit ad mindeneknek.“ A vallásosság különben a reformáció óta hagyomány volt a családban, hitbuzgó ember volt a feljegyzések szerint a nagyatya is : Ásvai Jókay Sámuel. Az ideális lelkűiét jellemvonása volt különben az atyának is. Jókai maga Írja róla: „Neki is voltak költői, művészi hajlamai“. Kálvini hitét fejlesztették az akkor még meg volt komáromi kollégium, a pápai és kecskeméti iskolák. Hogy ezt a hitet nem tagadta meg az iró sem, arról ékesen beszél müveinek száz meg száz lapja, különösen az Elátkozott családban, melyben szülővárosa kálvinistáinak állít gyönyörű emléket. „Rettenetes fölséges vallás a kálvinista vallás, akiben nem türetik meg, hogy az ember mást imádjon, mint az egy örök Istent, mennynek és földnek teremtőjét, kit szem meg nem láthat soha, de a lélek maga előtt lásson mindig“, mondja az „Eget vívó asszonysziv“-ben. Hazafiasságát diktálta magyar vére, erősítették a kollégiumok és kifejlesztette az Űj- Magyarország viharos nagy tavasza: a reformkor, szabadságharc — és ébrentartotta a nemzetgyilkolásra hivatott elnyomatás. A magyar Jókait ez tette naggyá: ekkor és ebben az eszmekörben születtek: Csataképek, 1850. Egy magyar nábob, 1853. Kárpáthy Zoltán, 1854. A régi jó táblabirák, 1856. Az elátkozott család, 1857. Az új földesúr, 1862. Kőszívű ember fiai, 1869. Csodás fantáziája nemcsak termékeny íróvá tette, hanem el is ragadta ideálizmusát: kedvenc hőseit szereti, bennük él, s ebben az elragadtatásban mellékessé válik az egyéni jellemzés s az egész alkotás művészi megformálása. Regényei és alakjai ép ezért gyakorolnak vonzóbb hatást a kevesebb kritikával, de annál nagyobb naivitással és lelkesüléssel olvasó ifjúságra. Csodás fantáziája az oka annak is, hogy bár műveiben megérinti a magyarság, az egyetemes emberiség nagy problémáit (A jövő század regényé-ben az orosz kommunizmust is rajzolja), a kérdésekbe nem mélyed bele, a problémák megoldásánál fontosabbnak tartja a cselekményt összebogozni és megoldani. Ebből következik aztán az is, hogy nem lett probléma-oldogató, harcos ideálista minden ideálizmusa ellenére sem, szelíd maradt mindvégig. Akiben azonban annyira a szív mélyén mindent betöltve élt a kálvini színezetű keresztyén humanizmus és a magyar faj- és földszeretet, s aki ennek olyan kifejezést tudott adni, mint ő, az úgyis megtette a legnagyobbat. Ma Jókait hódolat illeti meg s nem bírálat. Dr. Trócsónyi Dezső. „Hiszek egy Istenben, HUxek «gy hazában, Hiszek agy latent örök Igazságban, Hinnék Magyarország feltámadásában. Ámen.“
