Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-22 / 21. szám
82. oldal. DUNÁNTÚLI protestáns lap. 1921. Jókai, a pápai diák. A halhatatlan mesemondó budapesti szobrának leleplezése alkalmából talán nem lesz érdektelen, ha pár adatot közlünk a költőkirály pápai tartózkodásáról. Az adatok egyrésze ugyan már megjelent részben Thury Etele, részben dr. Kapossy Lucián közlésében, de mivel ezek a közlések olvasóink előtt alig hozzáférhetők, indokoltnak tartjuk lapunkat e célra igénybevenni. Jókai az 1841—42-iki iskolai évben iratkozott be főiskolánk növendékének. Sajátkezű aláírása az anyakönyvben 562. sz. a. található: Tanuló neve: Jókay Móricz. Kora: 16. Vallása: Reformált. Születéshelye: Komárom. Vármegye: Komárom. Iskola, honnan jött: Komárom. Atyja v. gondnoka: Pulay Maria. Ennek állapotja: Özvegy. Lakhelye: Komárom. E beírás alatt a következő, más kéztől eredő bejegyzés van: „Bevétetett a 2 évesek közé. Helye van Kovács Benő után, Vicla Ferencz előttu. Pápán lakása a mostani Jókai Mór-utcán, a Horváth-féle házban volt, melyen jelenleg emléktábla hirdeti, hogy valamikor ott álmodozott a későbbi regényíró. Hárman laktak egy szobában: Kerkápoly Károly, Pap Dénes és Jókai. Pap Dénesnek kis könyvtára volt, melyből Kerkápoly Tocquevillet tanulmányozta, Jókai pedig Dickens első müvét, a Pichwich Klubot. Móric magábavonuló fiatalember volt, nem igen járt társaságba, olvasgatott és festegetett s emellett szorgalmasan tanult. Rendességét mutatja, hogy megrovásban, a fegyelmi napló bizonysága szerint, lecke nem tudásért vagy efféléért soha nem részesült, kétszer ugyan említést tesz ez a jegyzőkönyv Jókairól; először a XXXIV. ülésen, ahol ez olvasható: „7-ik ügy: istentisztelettől elsőizben távol voltak: ... Jókay Móricz: intessenek meg“, másodszor a XXXVI. ülés említi: „6-ik ügy: leckéktől távol voltak: Jókay Móricz 3-szor... a törvények értelme szerint büptettessenek 4. szerint“, de ezeket a hiányzásokat Jókai betegségének lehet tulajdonítani. Maga írja akkori állapotáról: abban az időben, hogy Pápán jártam iskolába, tele voltam hypochondriával. Örökös szúrást éreztem a mellemben, azt hittem, tüdővészben vagyok; lopva a Tapolcza partján a keserédes csucsor gyökereit szedegettem, azokat rágcsáltam, tudva azt Diószegitől, hogy az a mellnek használ. Szegény jó anyámat elrémítettem életről lemondó leveleimmel“. Bizonyítványa úgy az I., mint a II. félévben mindenből kitűnő volt. Különös érdeklődésre tarthatnak számot az Ifj. Képzőtársulat 1841/2. évi jegyzőkönyveiben található adatok, melyek alapján egyegy pillantást vethetünk nemcsak az akkori diákéletbe, hanem némileg láthatjuk, miként bontogatta szárnyát a világhódító komáromi fiú. A IL ülésen Jókai önkéntes dolgozatot ad be, amely Jókai Lajosnak, később kisölvedi lelkésznek adatott bírálatra. A III. ülés jelzi, hogy Jókai munkáját a bíráló távolléte miatt nem olvashatták fel. Az V. ülésen, nov. 21-én felolvassa Mi az c. líráját, mely mü a kiigazítandó csekély hibáknak kiigazításával „érdemkönyvre méltatott“. A költemény Jókai sajátkezű Írásában a Képzőtársulat első érdemkönyve 149—150. lapján található. Lengyelország bukását következőleg zengi a költő: Szólj, mi dal ez? Ennyi zaj közepett Énnyi büvhang s vad moraj felett? Felcsapongva égrehat zenéje, Mely keserv és tiszta éldelet. „Tán syrén zeng méregédes hangon Csábajakkal csendes légen át?“ Kisszerű az ennek ellenében, Ihleteden hallám bájdalát. „Tán a Memnon szobra dali magasztos Hajnalszülte tiszta éneket! Tán az égi bujdosók összhangja Rezgi át a kéklő mennyeket?“ Nem, ah e dal bús és nagyszerű dal! Mely szivet fojt és kebelbe hat, Mély keserve annak, aki hallja; S aki zengi, szive megszakad. Hattyúdal ez; tűlfeszült hatalma Egy utóperc érzeményinek, Melynek lelket elfogó siralmi Haldokolva szerte lengenek. Óh! Haláldal ez; sirhalmi ének, Egy enyésző nép hattyúdala, Egy hazának végfeljajdulása; Egy letűnő nép esthajnala. A XIV. ülésen „szavalásra neveztetik ki“. A XV. ülésen szaval is, Vörösmarty „Az Éjféli ház“ c. költeményét, a megjegyzés szerint „alacson hangja miatt érthetetlen volt az előadás“. A XVII. ülésre önkéntesen munkát ad be, melyet bírálatra Jókai Lajosnak adnak ki, ugyancsak ezen az ülésen rendes munkahozásra kirendelik. A XVIII. ülés 5. pontja szerint Jókay Móricz novellája és dala, amaz rendes, emez önkéntesen beadott dolgozat, bírálatra is adatott, hanem az illető bíráló, Jókai Lajos, a megbirálásra tanítói foglalkozása miatt nem érkezhetvén, újra kiadatott bírálatra. Az első Bárány Gusztávnak, a másik Tóth Istvánnak.
