Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-17 / 16. szám

1921.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

63. oldal.

azok körvonalazásának hiánya, de ugyanannak a levélnek egy későbbi részlete is igazol. A levél vége felé azt mondja ugyanis, hogy Erdély számára nincs hasznosabb dolog, mint egy főiskola, „ha azonban — így folytatja erélyesebbe — a mi kívánságaink és a fejedelemnek Ígérete nem teljesíttetnek, akkor visszamegyek Németországba és Hollandiába*. Ez a megjegyzés arra mutat, hogy az átalakulás körül olyan kérdések merültek fel, melyek Bisterfeldet és Altstedtet közelről érdekelték, de amelyeknek közlését nem merte papírra bízni, hanem Tolnai Dali Jánost .avatta be e kérdésekbe, mikről ő azután élőszóval volt hivatva referálni. Miklós Ödön.

(Vége következik.)

Interpelláció

a felvidéki protestánsok sérelmei tárgyában.

Birtha József, a csehek által Léváról elüldözött lelkésztársunk, nemzetgyűlési képviselő f. évi március hó 19-én a felvidéki protestáns egyházak üldözése tárgyában interpellációt intézett a külügyminiszterhez. Interpellációjában főleg az ág. hitv. ev. egyházat ért sérelmekkel foglalkozott, de kitért a református egyház sérelmeire is. Az erre vonatkozó rész a nemzetgyűlés naplójának tanúsága szerint így hangzott :

„Röviden szólok a református egyházak egyházjogi sérelmeiről is. Ezek még eddigelé nem olyan szembeötlőek és nem olyan veszedelmesek, mint evangélikus testvéreinkéi. A magyar reformátusokhoz, úgy látszik, nem mernek olyan módon nyúlni a csehek odafenn, mint evangélikus testvéreinkhez. A magyar református egyház kebelében nem akadt még ezideig egyetlen egy hazaáruló sem és hisszük, hogy nem is fog akadni, aki áruba bocsátotta volna az egyháza autonómiáját, vagy pedig az esküjét; nem akadt egy sem, aki hazaáruló lett volna. Sőt, ab ovo, tiltakoznak minden olyan merénylet ellen a felvidéki reformátusok, amely bántaná, vagy sértené az egyházi autonómiájukat.

Az esetnek és az általam mondottaknak jellemzésére legyen szabad elmondanom Ipolyságon történt azt az eseményt, amely egy törvényhatósági közgyűlés alkalmával folyt le. A törvényhatósági közgyűlésen az egyik jelenlevő meginterpellálta az elnököt, a zsupánt, hogyan lehetséges az, hogy az összes felekezetek lelkészei jelen vannak s képviselve vannak a törvényhatóságban, csak egyedül a magyar református lelkészek képviselőjét nem látja ott. Erre a zsupán kijelentette, hogy a magyar felvidéki reformátusság, illetőleg azoknak képviselői, a lelkészek, nem tartoznak cseh nemzeti szempontból a megbizható elemek közé. Ez reánk nézve a legmesszebbmenő dicséret és adja az Isten, hogy ki tudják állani a megpróbáltatásokat, de ezek a megpróbáltatások, különösen a békeszerződés ratifikálása óta mindig nagyobbak és súlyosabbak a református egyház éleiében is. Újabb időben a magyar reformátusoktól azt követelik, hogy mondják ki végleges elszakadásukat a magyarországi egyetemes egyháztól, alkossanak új egyházi szabályokat és azokat jóváhagyás végett küldjék fel a cseh államnak. A magyar reformátusok a kényszernek engedve újabb időben külön egyházkerületben tömörültek a Felvidéken. Megalkották a dunántúli és a tiszáninneni egyházkerületet.

Az utóbbi már meg is választotta a püspökét Pálóczi Czinke István rimaszombati lelkész személyében. Érdekes azonban — és ez is azt mutatja, hogy a mi egyházunk autonómiája is veszélyben van —, hogy ezt a választást a csehek megsemmisítették. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Hogy miért, milyen indokból, az még idáig nem került napfényre, erről értesülésem nincs, de minden bizonnyal nem azért, mintha kellemes lenne Pálóczy Czinke úr a csehek előtt s minden bizonnyal azért, mert az ő magyarsága a cseheknek egyáltalán nem tetszik.“

Az interpellációra Gratz Gusztáv külügyminiszter azonnal válaszolt, kijelentvén, hogy cseh államférfiakkal megkezdett tárgyalásokon a vallási kisebbségek érdekei is előkerülnek és ő „igyekezni fog a sérelmek eliminálására megegyezés útján bizonyos hathatós biztosítékokat teremteni“.

VEGYESEK.

— Balogh Elemér pozsonyi lelkészt, a dunántúli ref. egyházkerülettől elszakadni kényszerült megszállott egyházak püspökké választották. Az eredményről kerülő úton értesültünk, úgy tudjuk, 7 szavazattöbbséget nyert. Balogh Elemér, mint pozsonyi lelkész nehéz körülmények közt fontos szolgálatokat tett ref. egyházunknak és hazánknak. Alapos, tudós képzettségével, az átlagot messze felülhaladó nyelvismereteivel, külföldi összeköttetéseinek lelkiismeretes és gondos ápolásával, tapintatos egyéni modorával, gyülekezeti, a hitélet terén végzett zajtalan, de eredményes munkájával már rég megszerezte lelkésztársai és világi embereink elismerését, amely rokonszenves méltánylás ebben a felelősségekkel telt időkben a püspöki székbe ültette. Isten adjon neki bölcsességet, bátorságot nagy feladatai méltókép leendő elvégzéséhez.

— Uj konventi titkárok. Hörömpő Dezső gyóni lelkésszé történt megválasztatása folytán konventi titkári állásáról lemondott. Utódjául az elnökség Kállay Kálmán volt bukaresti esperest, jelenleg pápai theologiai helyettes tanárt nezezte ki. Másodtitkárul pedig a váratlanul elhunyt dr. Tóth Dezső helyére dr. Molnár Jenő bölcsészettudor, székesfehérvári ref. tábori lelkész, a kolozsvári theologia egykori jeles növendéke nyert kinevezést. — Amidőn a kinevezetteknek őszintén gratulálunk, nem mulaszthatjuk el kifejezni sajnálkozásunkat, hogy Kállay úr távozik theologiai