Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-17 / 16. szám
64. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. akadémiánk tanári karából. Rövid itteni működésével is fényes tanujelét adta úgy tudományos készültségének, mint a tanári pályára való elhivatottságának. Eltávozása nagy veszteség az intézetre. r — Gyászhir. Czakó Gyula balatonkenesei ref. lelkész, a mezöföldi egyházmegye tanácsbirája, Veszprémvármegye törv. hat. bizottságának tagja, ez a sok szép reményre jogosító fiatal társunk, hónapokig tartó betegeskedés után folyó hó 13-án az égi Atyához költözött. Czakó nem oly egyéniség volt, akinek eltávozása felett könnyen napirendre térhetnénk, épp azért reméljük, hogy baráti kéz bővebben is megemlékezik róla papunk hasábjain. Gyászoló özvegyének adjon az Úr vigasztalást! — A Protestáns Szemle 1920. évi évfolyama Madai Gyula szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: Igék és tanulmányok. Raffay Sándor: Állapotunk és reményünk. Ballagi Aladár: A keresztyénig egysége. Bodor Aladár: Időszerü-e a protestantizmus? Dr. Szelényi Ödön: A protestáns lelkész a modern irodalomban. Dr. Nagy Zsigmond: A németalföldi református egyház alkotmánya. Beöthy Zsolt: Petőfi. Muraközy Gyula: A jövendő magyar irodalom. Tárca. Vargha Gyula: Ezékiel (Vers). Pékár Gyula: Az ezred nóta (Novella). Irodalmi Szemle. Móricz Zsigmond : Levél a szerkesztőhöz. Szabó Dezső: Visszatekintés egy elmúlt harcra. Császár Elemér: Móricz Zsigmond új regénye. Marton Lajos: Máthé Elek: A Logos-eszme Platónnál. Gyökössy Endre: Szépvizi Balás Béla: Kanaán pusztulása. Literátor: Horváth József: Az ókori filozófia története. Veress Jenő: Gyökössy Endre: Szépország számüzöttje. — Megrendelhető 24 K-ért: Kókai Lajosnál, Budapest, Kammermayer Károly-utca 3. — A lelkészképzés reformja Franciaországban. A francia református egyházak permanens bizottsága felhívta az összes megyei zsinatokat, hogy foglalkozzanak a lelkészpépzés kérdésével és a következő javaslatokat terjesztette elő: 1. Hivassanak fel a theol. fakultások, hogy dolgozzák át teljes programmjukat és részletezzék azokat az ismereteket, amelyeket legfontosabbaknak tartanak a lelkészi vizsgákhoz. Ezt a programmot majd felülvizsgálja az akadémiai tanács és a nemzeti zsinat. 2. A theol. fakultások felhivatnak, hogy tanításukat, munkájukat és szellemi befolyásukat mindinkább Isten ügyének a jelenlegi helyzetben való gyakorlati megvalósítására irányítsák, anélkül azonban, hogy a tudományos tanulmányok nívója ezzel sűlyedést szenvedne. 3. Az egyház kötelező állomáshelyeket állít fel papnCvendékek számára a fakultás által kijelölt lelkészek mellé, ahol a papnövendékek a vakációkban a lelkészi teendőkbe bevezetést nyernek. Három fajta ilyen állomáshelyeket állítanak fel: falusi lelkészek mellett, olyan városi lelkészek mellett, kiknek gyülekezetében több munkás él és végül az evangelizáció missziói munkájára alkalmazott lelkészek mellett. E kérdésekkel már több helyen foglalkoztak és népevangelizáló misszió már több ösztöndíjas helyet ajánlott fel a papnövendékek ilyen gyakorló helyéül. — Harangszentelés Nagyigmóndon. A nagyigmándi ref. egyház új harangjait Németh István, a dunántúli ref. egyházkerület püspöke és Czeglédy Sándor, a tatai ref. egyházmegye esperese f. hó 24-én egyházlátogatás keretében fogják felszentelni. Az ünnepély sorrendje: Délelőtt 9 órakor: Püspök úr ünnepélyes fogadtatása Kisigmándon és bevonulás Nagyigmándra. Délelőtt 10 órakor: Istentisztelet a ref. templom-téren, majd pedig a templomban. Istentisztelet után küldöttségek fogadtatása a lelkészlakon. Délután 2 órakor: Püspök úr tiszteletére közebéd a kaszinó helyiségében. Délután fél 4 órakor: Istentiszteletet tart Czeglédy Sándor esperes. Este fél 8 órakor: A ref. ifjúság a harangalap javára műkedvelőelőadást rendez. — A nt. lelkész úrakat tisztelettel felkérem, hogy amennyiben Pünkösdkor legátust nem fogadnának, e felől lehetőleg május 1-ig értesíteni szíveskedjenek. Csizmadia Lajos főisk. igazgató. — A gyermekekért. A m. kir. népjóléti minisztérium ellenőrzése alatt Országos Gyermekmentő Akció működik, amelynek kiküldöttei Löderer Béla ny. őrnagy, a csóti fogolytábor volt parancsnoka, kinek vármegyénkben ismert, becsült neve van és Horváth József főtisztviselő megyénkbe érkeztek, hogy itt is megszervezzék a gyermekvédelmet és figyelmeztessék a magyar társadalmat, hogy a magyar gyermekek ügye ennek a sokat szenvedett, megcsonkított országnak a legszentebb és legfontosabb közügye. Felhívják vármegyénk közönségét, hogy a nyomorgó, testi és erkölcsi züllés szélén álló gyermekeinket mentsék meg a pusztulástól egyrészt azáltal, hogy közülük minél többet fogadjanak családi körükbe, akár örökbe, akár csak bizonyos időre, akár csak kis szolgának, szolgálónak, vagy legalább csak nyárra, hogy ezek a szerencsétlen páriák egy kis tejen, egy kis kenyéren felüdüljenek, némileg magukhoz térjenek, másrészt pedig azáltal, hogy az Országos Gyermekmentő Akció által felállítandó gyermek-otthonok részére minél hathatósabb anyagi segítséget nyújtsanak. — Comenius Sárospatakon. Külföldön járó magyar ember előtt nem újság az, hogy a külföld az Ausztriával fennállott 4 évszázados kapcsolatunk miatt könnyen hajlandó arra, hogy Magyarországot Ausztriával azonosítsa, tudományunkat, tudományos férfiainkat pedig egyszerűen szintén az osztrákok javára könyveli el. Hasonló eset történt most Hollandiában is. A Rotterdamban megjelenő „Bibliotheekleven“ I. E. W.—L. úrnő tollából egy cikket közöl Comeniusról — kapcsolatban a rotterdami Comenius kiállítással —, amelyben említett úrnő azt állítja, hogy Comenius 1650—1654 közt irt munkái — köztük a hires „Orbis pictus“ is — Ausztriában Írattak meg. Dr. Antal Géza ugyanannak a holland folyóiratnak a hasábjain rámutat arra, hogy 1650—1654 közt Comenius Magyarországon, Sárospatakon tartózkodott, ahol Rákóczi Zsigmond fejedelem meghívásából tanárkodott. Kimutatja azt, hogy a nevezett úrnő amaz állítása, hogy Comenius művei III. részében foglalt Írásait — köztük az Orbis pictust is — Ausztriában irta volna, már csak azért sem állhatja meg a helyét, mert különben érthetetlen volna Comeniusnak az a keserű gyűlölete, amellyel az osztrákok ellen van. Comenius gyűlölte Ausztriát, Rákóczit arra buzdította, hogy semmisítse meg ezt az országot. Ausztria elpusztulása után várta ő a chiliazmus megvalósulását, aminek — amint ezt szerző szerint aránylag kevesen tudják — Comenius álmodozó hive volt. Pápa, 1921. Főiskolai könyvnyomda.
