Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-17 / 16. szám
62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. Csak azok tudnak így beszélni, akikben tényleg a Krisztus él, akik elkötelezték magukat az ö követésére minden poklokon keresztül is. A mi reménységünk is az e zord időkben, hogy Krisztus él és hősöket teremt. Bátrakat, türőket, szenvedőket, dolgozni szeretőket, meghalni is készeket. Kérjük az aratás Urát, hogy küldje aratóit, mert az aratnivaló sok! Tolnai Dali János ifjúkora. Tolnai Dali Jánosnak, a magyar puritánizmus neves vezérének ifjúkorára vonatkozó adatok meglehetősen homályosak. így egyebek között az a kérdés is tisztázásra vár, vájjon hol és melyik magyar iskolában tanult. Zoványi (Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban Bp. 1911. 22. o.) a nagyváradi kollégium növendékének mondja, honnan Kolozsvárra ment volna iskolaigazgatónak. Előttem ismeretes azonban a leideni egyetem könyvtárából Bisterfeld János Henrik gyulafehérvári professzornak Rivetus András akkor még leideni theologiai tanárhoz Gyulafehérvárról 1631 aug. 1-én irt levele, melyben Tolnai Dali Jánost nem a nagyváradi, hanem a gyulafehérvári kollégium növendékének mondja. Minekutánna ugyanis Bisterfeld ebben a levélben az iskola alapításának nehézségeiről elmélkedett volt, így folytatja tovább: „nos tarnen coeptos labores continuamus, quorum rationem vobis edisseret Johannes Tholnai, juvenis pius ac doctus, praesentium lator. Ultra annum noster fűit discipulus, hinc ad Rectoratum, ut vocant, Claudiopolitanum vocatus, inde ad vos promotus, quem ut benevolentiae vestrae dignemini obnixe rogamus*, tehát tanártársa, Altstedt nevében is melegen ajánlja őt Rivetus pártfogásába. Érdekes és fontos dolgokat árul el ez a levélrészlet. Mielőtt azonban ennek tárgyalásába bocsátkoznám, annak a kérdésnek tisztázását tartom szükségesnek, vájjon az itt említett Tolnai János azonos-e a későbbi hires puritánus vezérrel? Aki kissé ismeri is ugyan Tolnainak élettörténetét, ezt a bizonyítási eljárást szinte felegesnek tarthatná. Mindazonáltal, azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha az arra vonatkozó bizonyítékokat felsorolom. Mindenekelőtt megemlítendőnek tartom, hogy Tolnai Dali János magát — legalább is ezidőtájt — mindig egyszerűen Tolnai Jánosnak Írja s mások is így írják. így irta be nevét a groningeni egyetemi hallgatók közé, mely egyetem albumában ma is sajátkezű aláírása olvasható, így irta be (ugyan nem sajátkezüleg) Leidenben is, de ahol szintén Johannes Tholnaeus néven szerepel s így emlegetik őt kortársai is. A kolozsvári rektorságára vonatkozó utalás is azt bizonyítja, hogy róla van itt szó, mert 1630— 31-ben ő volt a kolozsvári iskola igazgatója. A legfontosabb bizonyíték azonban maga ez a levél, mely 1631 tug. 1-én kelt s amelyet, úgy látszik, éppen Tolnai vitt Rivetushoz Leidenbe, hová meg is érkezett s ahol ugyanezen év okt. 31-én be is iratkozott. Egyébiránt más Tolnai János nevű akadémikus ezidőtájt nem is járt külföldön, tehát Bisterfeld nem is ajánlhatott más ilyen nevű ifjút Rivet jóindulatába. Ez a levélrészlet ennélfogva minden kétséget kizáróan a későbbi neves és tudós puritánus vezérre vonatkozik. Most már a levél tárgyalására áttérve, mindene celőtt egy fontos körülményt kell felemlítenem. S íz az, hogy Bisterfeld Rivetushoz írott és fennmaradt 2 levelében Tolnai Dali Jánoson kívül nem ajánl e*y magyar diákot sem jóindulatába. Igaz, hogy ezt tál in magyarázhatná az, hogy ameddig Rivet leideni tar ár volt, nem igen maradtak fenn levelek Bisterfeldtő s amik 1628 és 1640 között fennmaradtak, a közlük lefolyt levelezésnek csak egy részét alkothatják. Ám de ha búcsút vett is Rivet a leideni egyetemtől, min a hágai udvar papjának és Orániai Vilmos nevelőjérek haláláig érezhető volt ott a befolyása, melynek kük nben is tituláris professzora maradt. Hogy a leidrni egyetem dolgaiban eltávozása után is milyen hatalommal rendelkezett, nem kell egyébre utalnom, n int arra, ami Bisterfeld első leideni meghívásának töiténetéből tárul elénk. (L. ide vonatkozó cikkemet a Theol. Szaklap, XVI. évf. (1918) 15—21. 1.) Bizonyára közel állt tehát Bisterfeld szivéhez Tolnai, hogy öí így kitüntette, mely feltevést megerősít különben a levél egy részlete is. Tolnai ugyanis Bisterfeld szerint ismeri a gyulafehérvári iskola alapításának, azaz főiskolává fejlesztésének nehézségeit és a megkezdett munka folytatásáról Rivetusnak közelebbi részleteket fog elmondani. Bármennyire lehet is ugyan sajnálni, hogy Bisterfeld a gyulafehérvári iskola fejlődésének egyik legérdekesebb szakaszáról nem Írásban kíván Rivetusnak referálni s így ma már az átalakulási folyamat eme neves tényezőjének szerepéről nem értesülhetünk t levélből, mindazonáltal az az eljárás, amellyel a mondanivalóját Tolnaira bízza, arról tesz tanúbizonyságot, hogy Tolnai Dali János azon kevesek közé tartozott, akiket a zárkózott és módfelett érzékeny lelkű Bisterfeld megkedvelt. Bisterfeld levelei tartalmának megfigyeléséből származó eredmények még érdekesebb fényt vetnek erre a kérdésre. Bár ő Rivetusnak sok köz- és magánügyet tudomására juttat, de némely dolgokban módfelett óvatos. Sok olyan kérdést, mely a kényesebbek közé tartozott, inkább csak sejtet leveleiben, mint kifejt. Sokszor panaszkodik erdélyi helyzetéről, a papoknak vele szemben való magatartásáról, de csak olyan adatokat említ fel, melyekből a levél idegen kézbejutása esetén neki kellemetlensége nem lehet. Ha már éppen nem mellőzheti bizonyos dolgoknak közlését, akkor ezeket latin nyelven irt leveleiben francia nyelven irt részekben adja elő. A gyulafehérvári főiskolának eme átalakulási nehézségei is e kérdések közé tartoztak, mit nemcsak
