Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-17 / 16. szám
Harminckettedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1921 április 17. DDMNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SMrkMzti ét kiadja a dunautali református pispöki hiratal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. 1=3 Megjelenik minden vasárnap. Q A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. E3 Krisztus él. 1521-1921 ápr. 18. Ágostai hitvallású evangélikus atyánkfiái most ünnepük Márton doktor wormsi nagy vallástételének emlékezetét. A hithősökkel foglalkozni mindig üdítő az emberi lélekre, mely oly hamar abba hagyja szárnyalását, a hősök légkörében újra erőre kap és magasra repül, mint a saskeselyü, a mi időnkben pedig sokszorosan élnünk kell mindenekben az alkalommal. Reformátori elv, hogy mi sohasem embereket dicsőítünk, hanem az Istent magasztaljuk, ki általuk és bennük munkálja örök céljait. Most is maga Luther tiltakoznék leginkább, ha előtérbe tolnánk az ő személyiségét. Csak el kell olvasnunk 1521 április 18-á.nak történetét, valamint az azt közvetlen megelőző és követő napok eseményeit, tisztában lehetünk azzal, hogy itt nem emberi hiúság szerepelt, hanem Isten nagy ügye forgott kockán és aratott a Lélek által messze kiható diadalt. Amikor a birodalmi gyűlés elé idézíetésének megíudása után barátjának ir, ezt mondja: „az Igét veszni nem hagyom, hanem vallom mindhalálig, ameddig Krisztus kegyelme támogat“. Elindulása előtt bucsuzásakor Melanchthonnak így szól: Ha nem térek vissza, ha megölnek, Istenre kérlek, ne hagyd abba a dolgot, taníts tovább, s az Ige „igazságában maradj meg*. Útközben több helyütt látta a könyveit megégetni rendelő császári rendeleteket kifüggesztve, barátai Húsz Jánosra célozgattak, „hát ha égigérő máglyatüzet raknak Wittenberg és Worms között? hívtak, megyek az Úr nevében és a Behemothnak az ő nagy fogai közt szájába lépek és a Krisztusról ott is vallást teszek, s azután rábízom magamat“. „Az üldözések egy' cseppet sem rémítenek, sőt lelkem dagadoz, miként vitorla; most értem csak, miért hasonlítja az írás a Szentlelket a szélhez!“ Írja útja előtt. Útközben megbetegszik, eret vágat magán. Semmi sem riasztja vissza. Neki mennie kell: „él a Krisztus és én bemegyek Wormsba a pokol minden kapuinak és a levegő minden hatalmasságának ellenére is“. Mikor újabb rossz híreket hall, azt írja Spalatinnak: „Gondoskodjál szállásról, mert én, ha annyi ördög van is Wormsban, mint cserép a háztetőn, akkor is bemegyek“. Nem ő tett, nem ő beszélt, hanem Az, Akinek megbízottja volt. Ő maga mondja ekkori lelkiállapotáról: „Rettenthetetlen voltam, egy cseppet sem féltem, csak Isten tehet oly vakmerővé valakit“. Mikor a birodalmi gyűlés elé vezették, a tanácsterem ajtajánál egy ősz harcos bátorította őt: „Barátka! barátka, te most olyan kereszttűzbe rohansz, milyenhez hasonlóban én, vagy sok más ezredes, még a legkeményebb csata közben sem voltunk. Ha igaz úton jársz $ ügyedben biztos vagy, menj isten nevében s vigasztalódjál: Isten el nem hagy!“ Az első napi tárgyalás után Alexander még egyszer felszólította, gondolja meg a dolgot, mert „akkora baj támadhat, ha elejét nem veszi, hogy később azután nem oltja el a tüzet, sem az ő tana visszavonása, sem a császár hatalma.“ Mennyire jól megjövendölte! Április 18-án hosszabb beszédben védelmezte álláspontját, mely beszéd láthatólag nagy hatást gyakorolt ügye barátaira. Hogy a hatást lerontsák, Eck birodalmi kancellár felszólította Luthert, hogy ne disputáljon, hanem egyszerű és kurta feleletet adjon: visszavonja-e tanait, vagy nem ? Luther átszellemülve kimondotta a világtörténelmi jelentőségű szavakat: „Mivel császári Felséged és kegyel mességtek kurta választ követelnek, adok olyat, amelynek szarva, foga nincs: ha csak a Szent-írás bizonyságával, vagy világos észokokkal meg nem győznek (mert én egymagára sem a pápának, sem a zsinatoknak nem hiszek, mivel tiszta dolog, hogy azok gyakran tévedtek s maguk maguknak ellentmondottak), én, kötve lévén lelkiismeretem Isten igéjében, semmit vissza nem vonhatok s nem akarok, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos bármit is a lelkiismeret ellen cselekedni Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. Amen*
