Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-27 / 13. szám
52. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1921. A dunántúli református püspöktől. 818/1921. sz. Nagy tiszteletű ískolaszéki Elnök Úr! A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter árnak 154490/1920. Vili. sz. alatti rendeletét legyen szabad becses figyelmébe kérhetnem azzal, hogy a benne foglalt nemes cél megvalósítása érdekében minden ajkaimat felhasználni szíveskedjék. * Vallás- ás közoktatásügyi m. kir. minisztérium. 154490/1920. Vili. sz. A hosszú háború által teremtett gazdasági és szociális bajok, a forradalmi lelketlen izgatások nagy változást idéztek elő a lakosság egyrészének érzésvilágában. Egészségtelenül kifejlesztették az önzést, tűlfütötték az igényeket, elhalványították a hazafias érzést; közönyt, nemtörődömséget teremtettek a közösség, a nemzet magasabb céljai iránt. A közszellem az államtól, a kormányzattól vár minden bajra orvoslást s kevés jelét látni annak, hogy a pillanatnyi felbuzduláson túlmenően komoly, önkéntes s önzetlen társadalmi egyesülés, összemüködés útján igyekeznék a társadalom maga is enyhíteni a bajokat, amelyeket mérhetetlenül öregbített s amelyeknek orvoslását végtelenül megnehezítette hazánk megcsonkítása. A közszeíiemnek ettől a leromlásától nem ment — sajnos — lakosságunknak viszonylag legegészségesebb rétege, a falu népe sem. Bár a kormány minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik a helyzeten javítani s a már megvalósított, valamint a tárgyalás alatt álló reformok kétségtelenül kedvező hatással fognak járni, mégis elsősorban a tanárságra és tanítóságra vár ezen a téren a legtöbb tennivaló. Igyekeznünk kell t. i. a közhangulatot, a közszellemet megjavítani, fölemelni, mert erre nemzeti életünknek mostani súlyos állapotában sokszorosan szükség van. A felvilágosításnak, a nevelésnek, a jellemképzésnek segítségével kell kiemelnünk népünket anyagiasságából; a nagyobb és önzetlenebb áldozatkészséget a tanítás fegyverével, nehéz helyzetünk őszinte feltárásával, a múlt hasonló példáira való reámutatással kell a népben újra élővé tennünk. Meg kell világítanunk előtte, hogy az ország sorsa a legszorosabban összefügg az egyes ember anyagi és szellemi jólétével, sorsával s hogy annyi csapás után a nemzet újjáéledése, legszentebb célunknak, a történeti Magyarországnak feltámasztása az egyes ember benső megjavulása s gyökeres átalakulása nélkül nem remélhető. Különösen s elsősorban szükség van erre a felvilágosító munkára a jelenlegi végvidékeken, mert ezeknek lakossága a megszállt területek szomszédos lakosságával a határzár ellenére is érintkezésben állván, több helyt érezhető befolyást gyakorol érzés világával az elszakított területek magyarságára is. A fent vázolt viszonyok javítására és egyben a lépten-nyomon tapasztalható erkölcsi eldurvulásnak — mely napjainkban már a vallás szent helyeinek sneggyalázásában is jelentkezik — gyógyítása érdekében mindent el kell követnünk s elsősorban is fel kell használnunk azt a közeli kapcsolatot, amely a növendékek révén a tanárság és tanítóság, valamint a szülök között fennáll, mert az ilyen irányban való közreműködésre hivatásánál, helyzeténél fogva az iskoláknak tanítói és tanári személyzete van hivatva. Ezért az összes iskolák tanítói és tanári testületét ezúttal is felhívom arra, hogy az ifjúság és a lakosság hazafias érzésének ápolását, jellemének fejlesztését, erkölcsének javítását legelső kötelességének tartsa. Ha valamikor, most kell a tanítónak igazán a nép tanítójának, felvilágosítójának, példaadójának lennie. Erre pedig számtalan alkalom nyílik az iskolában és iskolán kívül egyaránt. Szükségtelen mindezt egyenként felsorolnom, a sok közül az iskolai ünnepélyeket említem példának. Hiszem, hogy a tanárság és tanítóság egy ilyen alkalmat sem fog elmulasztani, hogy meg ne kísérelje az ifjúságban s a szülőkben a hazának jobb jövője iránt táplált hitet fenntartani és erősíteni. Ezenkivtii az ifjúsági és iskolai (önképző-körök) egyletekre is nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet. Ezeknek összejövetelei is kiválóan alkalmasak arra, hogy a hivatását, népnevelői tisztét megbecsülő tanitó az ifjúság útján még a szülők leikéhez is hozzáférkőzzék s erre kedvező irányban hatni igyekezzék. Különösen fontos, hogy — fentebb hangsúlyozott helyzetüknél fogva — elsősorban a végvidékek ifjúsági és iskolai egyesületeibe vigyünk be minél pezsgőbb szellemet s minél lüktetőbb eleven mozgalmat. Az ifjúsági egyesületek válogatott könyvtárának, valamint az esetleg fennálló népkönyvtáraknak minél szélesebb körben való használatát is tőlünk telhetőén elő kell segítenünk. Hazánk mai súlyos helyzetén csak kitartó, lelkes, odaadó munkával tudunk segíteni. Ebből a küzdelemből, bizton hiszem, a tanítóság és a tanárság is kiveszi a maga részét. Budapest, 1921. évi február hó 18-án. Vbss. * Boldog ünnepek kivánása mellett őszinte tisztelettel maradtam Komáromban, 1921. évi március hó 21-én kész szolgája : Németh István püspök. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.“ Pápa, 1921. Főiskolai könyvnyomda. SÍREMLÉKEK sírkövek SIRDISZEK valamint KATONAI SÍREMLÉKEK tervezését és készítését vállalja 9 „KURGAN“ szobrász-művészek társasága. Megkeresésre tervrajzokat küldünk* CM: „KURGÍN“ TBMKTÍ-MÖYÉSZETI VÁLLALAT Budapest, VL, Teréz-kőrut 17.
