Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-09 / 2. szám

1921.

6. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Könyörülj rajtunk!

— Imádság a nehéz időkben —

Meddig tart Uram búsult gerjedésed,

Ostoridat meddig csattogtatod?

Rettenetes kézzel miért szertetépfied,

Mit bölcsességed eggyé alkotptt?

Elég immár keserves bünhödésünk:

A földünk puszta, gazzá lett vetésünk;

És annyi nemzetünk testén a seb,

Hogy annál csak jövendőnk rémesebb!

... A föld megindult; megdördült felettünk, Minden vész reánk jött, minden iszonyat;

Irtózható harcok prédája lettünk,

Ránk törvén észak, dél, kelet, nyugat.

Régi nagyság sugárzó feltűnése:

Névtelen hősök harca, szenvedése Tömegsírokba hunyt le, vérbe fűlt,

Ránk vak sötétség éjszakája hullt.

S vak éjjelében a kétségbe’sésnek Tántorgott lábunk, agyunk elborult;

Csillagként hitt, vont a pokolszövétnek Magához, mely zsivánvtanyába' gyűlt.

És edveszett a 'lelkünk annyi kincse;

És ránk szorult a szörnyű bűn bilincse:

Nemcsak feladtuk finden igazát, —

Meg is tagadtuk gyáván a hazát.

Ésonert e szörnyű bűn száz más alapja,

Romlás után romlás következett:

S lett a magyarból nemzetek salakja,

Méltóságából mely kivetkezett.

Szilaj hévvel testvér testvérre lázad;

Lábbal tapodva erkölcs, hit, alázat;

Átkozva és gyalázva lett a menny És istenítve minden, »ami szenny . . .

Most itt fetrengünk, mindenből kifosztva, Koldus-szegényen, félholt-betegen;

Házunk leégett, köntösünk elosztva,

Minden kincsünkben dúskál idegen. —

A kárhozatból esdeklünk te hozzád,

Megalázódva jtn keressük orcád:

A nemzetek sorából ne törülj,

Könyörülj rajiunk Uram, könyörülj!

Medgyasszay Vince. i

A Presbiteri Szervezetű Református Egyházak Világszövetsége és az új alkalom.

Irta ér a Világszövetség Lausanneban tartott gyűlésén felolvasta : Prof. Curtis D. D., D. Litt.

Mindenki előtt világosan áll az a tény, hogy nagy internációnális és interekkléziasztikális alkalom világát éljük. Minden konferencia tágította látókörünket. Minden ország, nemzet és egyház elvonult lelki szemeink előtt. Éreztük, hogy a mi szétszórtan élő egyházaink delegátusainak eme kontinentális kongresszusa becsületesen megfelelt céljának. Barátságok születtek és barátságok megújíttatták és a barátságok, melyek még találkozás előtt köttettek, bensőbbekké váltak és mélyültek. Örvendünk és hálásak vagyunk azért, hogy I

itt voltunk Lausanneban és bizonyosak vagyunk affelől, hogy a mi gyűléseink eredményei tartósak és állandóak lesznek mind a magunk, mind pedig egyházaink számára.

Nem tartom szükségesnek hangsúlyozni az egész világot felölelő alkalom nagyságát, melyet az isteni gondviselés tár fel előttünk, amikor az összeomlott N- civilizáció romjait szemléljük. Minden nagy ügyet friss erőfeszítésre és újabb odaadásra hiv fel a jelen helyzet. Fájdalom, a világban és az egyházakban rejlő gonosz hatalmak is megragadják a kínálkozó alkalmat, hogy zavart és bajokat támasszanak az emberek világában. Melyik győzzön, a gonosz vagy a jó ? A vihar elmúlt.

A katasztrofális villámlásnak és mennydörgésnek vége.

Da a láthatár szélén még mindig haliszik a morajlás és meg-megviílan, a vizek, a vihar után, még'" egyre áradnak és nyugtalanság észlelhető mindenfelé. Mi a teendőnk?. Hogyan adjunk számot ez alliance-on belül ama ünnepélyes és forradalmi tapasztalatok felől, melyekbe belerántoítak bennünket egyesek és népek nagyravágyása és szeszélye? A magunk körében mit tehetünk és mit keli tennünk, a megújulás és a reformáció szellemében, az alázatosság és haladás szellemében, a világban a mi küiöii missziónk előmozdítására?

Minthogy mi az egyházaknak az egész világra kiterjedő federációja vagyunk, nekünk világraszóló missziónk van és a felelősségünk is világotfelölelő. Rendelkezésünkre nem állanak a kormányok erőforrásai: azok megadóztatják alattvalóikat, mi csak kérhetünk népünktől. Mindamellett egy szent, felvilágosult és' egyszerű vallás erőforrásai nekünk is hatalmunkban vannak, Múltbeli szétválasztottságunk és elkülönültségünk 'élénk bizonyítéka volt' életünk és munkánk önkéntességének, függetlenségének és- elevenségének.

De eljött annak az ideje, hogy ápoljuk a szorosabb együvétartozandósag érzéséi magurík és népeink között.

A szabadságot imádtuk és az egyenlőségnek tömjéneztünk. De a testvériség nem valósítható meg levelezés. aranyszegélyü borítékban hivatalos levélpapíron, feldíszítve bélyegzőnkkel, irt levelezés útján. Atyák és Testvérek 1 E borús évek tapasztalatai által Isten felszólít bennünket arra, 'hogy húzódjunk egymáshoz közelebb, sokka! .közelebb. Bününk az, hogy egymáshoz való viszonyunk nem volt melegebb és bensőségesebb a múltban, de még súlyosabb bűntény lesz az részünkről, ha a jövőben, mint egyházak/nem igyekszünk komolyan megvalósítani a testvériséget, amit a világnak mindenkor prédikálunk. A világ népei szükségesnek tartják, hogy, nagy költséggel is, kiépítsék 3 hivatalos képviselők, követek, konzulok és megbízottak bonyolult rendszerét. Azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy az egyházakban is hozzálássunk egymással való érintkezésünk Jkiépítéséhez erőteljesen. Nemcsak a világhoz, a pogányokhoz, a szegényekhez, a szenvedőkhöz, a lealjasodottakhoz, a távoli országokban élő gyarmatosokhoz szól a mi missziónk, de egymáshoz is, akik politikailag különböző országokban