Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-27 / 13. szám
Harminckettedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1921 március 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP Ä DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Sarerkeszli és kiadia a dunántúli református püspöki hivatal (Kontárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. BE Megjelenik minden vasárnap. EEJ A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendök. eh A megnyílt sír előtt. Sokszor állottunk már Jézus megnyílt sírja előtt, de talán annyira még sohase markolt szivünkbe a belőle diadalmasan előtörő isteni üzenet, mint napjainkban. Külső életviszonyaink talán még sohase tudták oly messze sugárzó magasságba emelni a húsvéti tényt, hogy hitünk alig tud felszárnyalni e magasságokba, úgy, hogy ma nem annyira a hitünk, mint inkább a halál borzalmai közt megrettent földi életünk áll meg reménykedve a megnyílt sír előtt. Minden azon fordul meg, hogy milyen érzésekkel állunk meg a megnyílt sír előtt. Némelyek egyszerűen elcsodálkoznak és men« nek tovább. Mások hitetlenül rázzák fejüket. Vannak, akik elkezdenek vitatkozni és gyönyörködnek saját szóművészetükben. De akadhatnak olyanok is, akik saját egyéni álláspontjuk diadalát látják benne és csendesen pihennek képzelt babéraikon, vagy pedig elbizakodva megfújják a harci riadót saját ügyük mellett. Ám lássuk, mit tettek a tanítványok. Egyénenkint és pillanatnyilag talán átmentek valamennyi említett lelkiállapoton, de nem ez a fontos előttünk, hanem az, hogy állandóan és egybeforraszíóan mi rögzítődött meg lelkűkben. Csakhamar eloszlott káprázatuk és csodálkozásuk első érzése, a kételkedő gondolkodva állott meg, a vitatkozó önmagába mélyedt s a tettre lelkesült szív Krisztus ügyén kezdett elmélkedni. Nem tettek mást, mint együtt voltak mind. Imádkozással, elmélkedéssel, a múlt és jelen eseményeinek meggondolásával mindig mélyebbre és mélyebbre hatolt lelkűk a megnyílt sírba és mindig jobban és jobban összeolvadt szivük a közelgő nagy feladatra való előkészületben. Még nem látták tisztán, hogy milyen lesz ez a feladat, de azt már érezték, hogy az mindnyájuké és nem vesztek össze felette. Már tudták, hogy diadalmas ügy mellett állanak, mégsem rohantak neki a világnak, hanem egymás szivére borulva, imádságban és örömkönnyeken át keresték annak jeleit, aki azt mondotta, hogy „én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig“. Nem tettek semmit. Óh, de ebből a semmiből született meg a világ krisztianizálásának isteni aktivitása. Nem tettek | semmit, de közben annyi erőt gyűjtöttek, I annyira egybeforrott a szivük, hogy akik senkik voltak, azok egyszerre mint hősök, mint nagy | valakik léptek ki a világ porondjára. Mi lett volna akkor, ha bizonytalan érzéseikkel, még ki nem alakult hittel és a Krisztusban eggyé nem forrott szívvel kilépnek a világ nagy küzdőterére, hol farizeusok és Írástudók, sadduceusok és a szenvedélyeiben állhatatlan tömeg vívják csatáikat? Meghasoniottak volna egymás között, kénytelenek lettek volna szövetségest keresni s a farizeusokÜj$! szemben a sadduceusoknak, ezekkel szemben a farizeusoknak udvarolni. És közben elpárolgott volna szivükből ; a Krisztus lelke, eltávoztak volna Isten ügyétől. De nem. A megnyílt sír előtt csak azért | álltak meg, hogy „mindnyájan egyek legyenek*. S eggyé vált szivük isteni feladatot keresett s isteni erőket várt. S mikor ezt elnyerték, az első pünkösd napján, akkor indultak a harcra. | Ez az egyetlen diadalmas út a megnyílt sírtól a világba. Az út egyik végén a megnyílt sír áll, a másik végén a diadalmas hit megszületése, a Szentlélek ajándéka. A pünkösd husvét napján kezdődik, s ha akkor nem kezdődik meg, akkor sohase fog kilobbanni életünkből az a tüzes erő, mely örök tisztítótűz gyanánt működik e világban s melynek éltető szele a Szentiélekben eggyé válás. Aki nem indul el a megnyílt sírtól a pünkösdi nagyobb hit befogadására, annak kicsiny hitét megőrli a világ forgó f kereke. Úgy állunk-e mi is a megnyílt sír előtt, mint az első tanítványok? Együtt vagyunk-e, hogy miután a sír előtt fásultan állottunk meg, miután a vihar szétrebbentett bennünket, a megnyílt sír előtt örömkönnyeink összefolyásából, imádkozó szivünk egybedobbanásából, megismerjük az isteni feladat nagyságát, megszülessen szivünkben a világot meggyőző diadalmas egy-h\t? Várunk-e pünkösdre husvét után? Sőt készülünk-e arra úgy, mint az első tizenegy? Ha nem? Pünkösdig még I elég idő van. Addig tegyünk, úgy mint ama
