Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-27 / 13. szám

50. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

192L

tizenegy. Akkorra egyeknek kell lennünk. „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem Atyám és én te benned, hogy ők is egyek legyenek, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem,“ (Jn. XVII. 21.) w.

A presbiteri világszövetség keleti ága delegátusainak jelentése Magyarországról és Erdélyről.

— Folytatás, —

Véleményünk az, hogy a felhívás, melyet a magyar református egyház egy évvel ezelőtt intézett hozzánk a helyzet megvizsgálása tárgyában, jogosult volt, mert igazolják, amiket láttunk és hallottunk. Meggyőződtünk arról, hogy durva és sérelmes bánásmód és kormányzás jellemezte és jellemzi a leszakított magyar terület okkupációját és adminisztrációját és a bosszúszomjas faji érzés a terrorizmus fellázító politikáját, az erőszak és jogfosztások és korlátozások napirenden vaió előfordulását kezdeményezte és engedte meg, melyeknek a mi egyházaink és lelkészeink egyszerre, minden további nélkül, áldozataivá váltak, nem — legalább is hisszük —- mivel protestánsok és presbiteriánusok, hanem mivel magyarok voltak, születésüknél és neveltetésüknél fogva és mivel úgy tekintették őket, mint az elégedetlenség központjait. A lelkészeknek és hivataltviselőknek hosszú sora, mi megvizsgáltuk ezeket a dolgokat, veretett meg vagy börtönöztetett be vagy lett megfenyegetve halállal vagy más erőszakkal. Sokak hónapokig ültek börtönben, anélkül, hogy megvizsgálták volna ügyüket vagy elitélték volna őket, ellen nem őrzött és felelőtlen hivatalnokok és rendőrök kezdeményezésére. Az igazságszolgáltatás igazságosságát kérő felhívást vagy kérvényt semmibe se vették, vagy visszautasították, sőt meg is bőszülták büntetéssel, mint a Románia jó hire-neve elleni merényletet. A fajhoz és a nyelvhez ragaszkodó hűséget a magyarok részén politikai bűnnek tekintik, bár a magyar felsőbbség alatt a román elem dicsőségének tekintetett. Az egyházi földeket, erdőket, az egyház által épített iskolákat, melyek fenntartásuk segítése céljából még annak idejében, bizonyos feltételek mellett átadattak a magyar államnak, elkonfiskálták minden kártérítés nélkül oly módon, amelyet még a katonai győzelem sem igazolt volna. Egyházi gyűléseknek és bizottságoknak még ma se szabad összegyülekezniök, kivéve az oly eseteket, mint a mi esetünkben, amikor, pl. szeptember 23-án a helyi hatóság 92 lei-nyi vagy franknyi önkényes összeget hajtott be rajtunk a templomban tartott vallásos összejövetelért, amelyről megtartottuk az elismervényt. Bukarestben hihetetlennek tartották az ily eseteket és dolgokat, amikor pedig bebizonyítottuk őket, elítélték őket és boszusan kijelentették, hogy nem az ő intézkedésük. Kézdivásárheiyen rövid ott tartózkodásunk alatt a faji brutalitásnak vérlázító és nem provokált esete fordult

elő, melyet egy csendőr követett el, ki már vagy hatszor vagy hétszer jelentetett fel hasonló erőszakoskodásért, de mindezideig eredménytelenül. Az áldozat egy 10 éves, gyámoltalan fiú, akit félholtra Összevert, feje teljesen összeroncsoltatott s teste számtalan vérző sebbel volt eltorzítva. Kötelességünknek ismertük, hogy Bukarestben személyesen utánna nézzünk az ügynek és feljelentsük azt. Számolva a háború utám bosszuszomjas érzéssel, a politikai rettegéssel, uralomféltéssel és ellenszenvekkel, számolva továbbá azza? a világos ténnyel is, hogy Romániának nincs elegendő alkalmas anyaga egy új provincia adminisztrációjának nehéz feladatára, számolva mind e tényekkel, az a meggyőződés lett úrrá rajtunk, hogy a kormány semmi komoly kísérletet nem tett arra nézve, hogy alárendeltjeit megfékezze és ellenőrizze. Eddigelé nem tett semmit se magyar alattvalói lojalitásának megnyerésére, vagy a magyar irredentizmus kialakulásának megelőzése szempontjából, amely pedig hovatovább fenyegetőbb alakban fog fellépni Közép- és Dél- Kelet- Európa békéjével szemben. A békekötés feltételeire tekintettel, mi sürgettük a felelős minisztereket, hogy hivják egybe a magyar egyházi vezéreket, tekintet nélkül hitvallásaikra, mindnyáját és a velük való konferencia utján beszéljenek meg és fogadjanak el egy a lojalitásra és szabadságra alapozott politikát, kezükbe vévén nagylelkű és államférfim szellemben a kezdeményezést, mielőtt késő lenne, s mi biztosíthattuk őket, hogy egy ilyen kezdeményezés csak szívesen látott lenne.

Mi elfogadjuk és tudjuk, hogy a román kormánynak mind magyar alattvalói, mind pedig saját neve érdekében tartozó kötelessége reparálni már kezdetben alkalmazott hibáját, hogy Románia királya számára hüségesküt követelt már akkor, amikor még a kérdésben levő terület nem adatott át neki a párisi konferencia által. Sok tisztességes ember, hivatalnokok és professzorok, kik Magyarország iránt tettek hüségesküt, nem tehették le azt, míg az átadás befejezett ténnyé nem lett Ők ellentmondtak és száműzetés, összeomlás lett sorsuk. Meghallgattunk minden, a tekintélyek által előadott menlegetődzést. Mi elhisszük, hogy nekik okuk volt számítani Erdélyre, mint az ententenak tett szolgálataik jutalmára, mégis hangsúlyozzuk, hogy ez a titkos ismeret nem igazolta elhamarkodott cselekedeteiket, amelyből — mi biztosan tudjuk — származott a mai szerencsétlen helyzet. Folt szennyezte be kezdettől fogva a román királyság terjeszkedését. Ha csak a király és a kormánya nem fognak hozzá ennek a folt megszüntetésének a munkájához, országuk jövőjét összeomlással fenyegeti a nemezis. Kértük őket, hogy másutt szerzett tapasztalatokból okuljanak, hogy hasonló körülmények közt mit végezhet el a nagylelkűség és a bizalom. Példa reá a délafrikai holland ref. egyház, melynek neve változatlan, nyelve tiszteletben tartatott és szabadsága megóvatott. (Folyt kör.)