Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-09 / 2. szám
Harjninckettedik évfolyam. 2. szám. \ Pápa, 1921 január 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli refsrmáíus püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. 1=3 Megjelenik minden vasárnap, q A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendök, Q| Egyházi irodalmunkért. A magyar irodalmi világ telve lázas törekvéssel. Mindenki érzi, hogy a kis Magyarországnak megcsonkítva is vézetőnek kell lennie kultúrában; az elszakított országrészek magyarsága kell, hogy itt, nálunk találja meg teljes, minden műveltségi fokot kielégítő szellemi táplálékát. Új vállalatok alakulnak, a nehéz nyomda- és papirviszonyok ellenére,, az új könyvek és folyóiratok egymásután jelennek meg és bár sok a hirtelen fellángoíás szülötte, szép számmal akadnak tartós életűek is. A kormányhatalom is mindent megtesz, hogy tudományos életünk ne merevüljön meg a súlyos csapások alatt, hanem dacosan szembe nézve minden nehézséggel, előre haladjon és termeljen olyant, mely megállja helyét a nyugati népek irodalmában. A kultuszminisztérium több tudósnak megbízást adott eredeti művek írására, kiváló külföldi munkák lefordítására. Tudományos társulataink egy ideig nagy bizonytalanságban voltak, jövedelmeik nevetségesen csekélyek a mai viszonyokhoz képest és így vártak, mi fog következni. De most rnár kezd az élet megpezsdülni. A Magyar Tudományos Akadémiának egy diákfőúr, aki hazánkban legnagyobb földdarab tulajdonosa, 250.000 K-d adományozott, amint Írja, egyelőre a folyó szükségletekre, alapítványt majd később fog tenni. A Magyar Történelmi Társulat, mely agilis elnöke, Klebelsberg gróf kezdeményezésére, nagyszabású forráspublikáció előkészületeibe fogott, 600.000 K-t kapott e forrásgyűjtemény céljaira gróf Széchenyi Lászlónétól. Hisszük, hogy majd jönnek a többi mecénások is, majd kap a Természettudományi Társulat, stb., mely társulatok könyvkiadó munkássága nélkül el sem tudjuk képzelni a magyar tudományos irodalmat. Amikor így örvend a szivünk, hogy megindul e téren is a termelő munka, elszomorodunkTiia református egyházi irodalmunk helyzetére gondolunk. Megindult 1—2 új lap, a régiek is kezdenek feléledni, de /a komoly, tudományos munkásság, mely nem a sokszor efemer jelentőségű kérdésekkel foglalkozik, hallgatásra van kárhoztatva. Hogy mást ne hozzunk fel, a Parochiális Könyvtár egyik fontos kötete, a Forgács-féle Belmisszió Kézikönyve, félig kinyomtatva hever a főiskolai nyomda raktárában, a Parochiális Könyvtár költségvetése nem bírja az óriásilag megnőtt kiadási költségeket fedezni. Mire a viszonyok javulnak, a munka sok részlete talán el is avul, pedig mily szükség volna ép most, ezekben az időkben ép ilyen könyvre, mint Forgácsé is. Nem szólunk azokról a megbízásokról, melyeket a 'Parochiális Könyvtár adott szakembereknek, a Kálvin bibüamagyarázatainak fordításáról, a Bibliai Lexikonról, ezek egyszerre a távol jövő zenéje leitek, ha valami megoldást nem találnak az arra illetékes irányadó körök. A római katholikus egyház e téren is kiaknázza a helyzetet. Nemsokára megjelenik a Bencésrend monumentális történetének két utolsó kötete, a jezsuiták nagyszabású forrásgyűjtést végeztetnek tisztán erre rendelt rendtagokkal a rend magyarországi történetére vonatkozólag. Egyik tag személyesen mondta e sorok Írójának, hogy magyar jezsuiták leveleinek fényképészeti úton sokszorosíthatása végett 32.000 K-t költött nemrégiben egy hollandiai útjára. Nekünk sem szabad megállnunk. Ha sok pénzbe kerül is, de életjelt kell adni magunkról a tudományos theologia terén. A pénznek elő kell kerülnie. Meg kell tanulnunk, hogy „a szellemi és anyagi befektetések egyházi téren sem maradhatnak gyümölcsözés nélkül“. Kell módot találni a Parochiális Könyvtár folytathatására, meg kell jelentetni az ORLE Magyarázatos Bibliáját, Bibliai Lexikonát és kell indítani új vállalatokat is.* Aki megáll, az elmarad. Mi pedig a haladás emberei akarunk lenni. Ha ez igénytelen sorok felhívták a vezetők figyelmét e fontos kérdéssel való beható, foglalkozásra, már elérték céljukat. 7 * Hogy egyebet ne említsek, református intelligenciánk rágyva-vágyik neki való vallásos szellemi táplálék után, ezt bizonyítja az, hogy a legjobb ilyen művek már kifogytak. Pénzügyileg is behozná, ha pl. újból kiadnák Fosdich „Az imádság értelme" cimü műrét.
