Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-18 / 51. szám
202. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. restek az emberek Jézus jászolához fáradni, hogy lerakják előtte szivbeli ajándékukat. Ha manapság csak minden tizedik ember közül egynek volna olyan hite, mint volt az egyszerű betlehemi pásztoroknak és bölcseknek, úgy a föld, az eltévedt föld bizonyára Isten országa lenne. Hová is lett az emberiség, az Isten képmása? Elragadta azt a világ, nem keres az manapság más hazát, mint az anyagi Kánaánt. Akik nem ilyenek, sugározzák azokra a betlehemi csillag jóltevő sugara! Jézus jászola, hívj hozzád bennünket, hogy lássák elvakult szemeink azt az igái hitet, melynek letéteményese a te égi lakód! Uram, jöjjön el már a te országod, hogy boldog lehessen szivünk és a mi szétmarcangolt — magyar hazánk! Remény! te csalfa tünemény! Csalfa a remény, de csak az, amely e földi sártekéhez tapad! Nem ilyen az égi remény, mely Jézus jászolát, mint árbocfát, öleli körül! Ez a remény vezette a betlehemi pásztorokat, ez a remény vezette a keleti bölcseket Jézus jászolához, ez vezessen minket is „Ö“ hozzá! Nem a hizelgés, nem a külső pompa, nem a hatalomravágyás, nem a múló jutalom, mert mindez hiábavalóság, ez csak a test reménye; csak az égi reményvágy égi hajlékok* után, csak ez fogja az egoistikus világot átalakítani, ez fogja az emberi lelkeket Jézus Jászolához és onnan az igazi földi, égi boldogsághoz elvezetni! Akinek a föld a reménye, nem óhajt az égi hajlék után! Az igazi remény, amely az embert soha meg nem csalja, oda irányul, ahonnan Jézus jött és ahova J'ézus ment! Megérted-e ezt, fásult emberi szív? Míg ezt meg nem érted, addig boldogtalan lesz e föld s annak minden lakosa, országa, köztük a mi szegény hazánk is! * A hit, az egyszerűség, a szeretet és remény teszi boldoggá e földi életet és üdvösségessé pályánkat. Ez az az erkölcsi alap, amelyen fölépülhet Isten országa és a magyar haza! Ember eszmélj és siess Jézus jászolához, hol megtalálod ezeket! Ezek nélkül nem vagy ember, csak múló test! Csurgó, 1921 december hó. * Darab Lajos ref. org. kántortanftó„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni őrök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.“ A reformátusok világgyülése. Lapunk egy alkalommal már megemlékezett a Pittsburghban tartott nagy református gyűlésről, melyen a magyar református egyház küldöttei, Boér Elek, Takaró Géza és Balogh Elemér oly elismerésreméltó sikerrel szállottak síkra a darabokra tépett magyar református egyház érdekei mellett. Azóta kezünkbe került a konferenciát rendező Fleming főtitkár szívességéből a Református Egyházak Világszövetsége évnegyedes folyóiratának legújabb száma (The Quarterly Register 1921 november), mely legnagyobbrészt a pittsburghi gyűléssel foglalkozik. Nem lesz érdektelen, ha pár pillanatra megfelejtkezünk bajainkról és kitárjuk lelkünket azoknak az üdítő áramlatoknak, melyek ily világgyülésből indulnak ki. Eszembe jut korunk egyik hires prédikátorának az elbeszélése, amelyben elmondja, hogy megfigyelte édesanyját, amint varrásközben néha letette a tüt és kitekintett az ablakon a szabad természetbe, ki a távolban kéklő hegyek felé. Megkérdezte tőle, miért teszi ezt, anyja megmagyarázta, hogy szeme elfárad az apró öltögetésben és felfrissíti őt, ha messze, távol tájakra néz. Mi is így vagyunk, ha messze hordozzuk tekintetünket, alkalmasabbak leszünk saját bajaink türelmesebb elhordozására, fárasztó munkánk lelkiismeretes végzésére. Nekünk magyaroknak meg külön okunk is van, hogy külföldi hittestvéreinkkel minél mélyebb összeköttetést tartsunk fenn. Ezekben az idegeket erősen próbára tevő időkben nagy örömmel tapasztalhattuk, hogy Svájc, Hollandia, Skócia, Amerika református egyházai mily készséggel jöttek erkölcsi és anyagi téren is segítségünkre. Éreztük, hogy mégsem állunk egyedül a nagyvilágban, ha sorsunkon lényegesen nem is tudtak változtatni — hiszen, sajnos, nem ők a vezető államférfiak —, de jól esett a barátság és szeretet, melyet irántunk, az elesett, letiport néppel szemben tanúsítottak. Pittsburgh megmutatta, hogy a magyar református egyház is egyik tagja és pedig sokra becsült tagja a reformátusok nagy családjának, melynek mind az öt világrészben van már otthona a különböző történettel rendelkező és ezért sok dologban különböző típust feltüntető református egyházakban, amelyek azonban épp abból kifolyólag, hogy történelmileg mind a genfi reformáció szülöttei, mégis a legfontosabb dolgokban egymással megegyeznek. A nagygyűlés szept. 15-én fényes fogadóestéllyel kezdődött, melyet a Peun-szálló 17-ik emeletén levő banketteremben rendeztek. A tulajdonképpeni konferenciát az Első Presbyteriánus Templomban a 100-ik zsoltár eléneklése után dr. Park elnök nyitotta meg. A megalakulás után az üdvözlések következtek egyházi és világi részről. Üdvözölte a kongresszust levélben Harding elnök is. A tárgysorozat egyik legelső pontja volt a
