Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-18 / 51. szám
192i. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 203. oldal. Statisztikai Bizottság jelentésének beterjesztése. A főbb adatok a következők: a világ presbyteriánus egyházainak 7,879.811 űrvacsorával élő tagja van, ami körülbelül 40,000.000 léleknek felel meg, a vasárnapi iskolákba és bibliakörökbe 4,414.787 növendék jár, a gyülekezetek száma 39.620 és a lelkészek száma 33.538. A külmisszió mezején 6.210 európai, amerikai vagy más fehér egyén működik, a benszülött misszionáriusok száma 25.914, az úrvacsorázó missziói egyháztagok száma 617.895, akik 4.134 gyülekezetei képezlek. Európában a szárazföldön 30 református felekezet van, Nagybritanniában és Írországban 11, Ázsiában 16, Afrikában 15, Észak-Amerikában 12, Dél-Amerikában 7, Nyugat-Indiában 4, Ausztráliában 4. Szept. 18-án, vasárnap délután a zsinati atyák közösen éltek úrvacsorával. Dr. Swearingen, az Amerikai Presbyteriánus Egyház ez idei elnöke és Fulton aberdeeni tanár voltak a szónokok. A hétfői tárgysorozat volt talán a legfontosabb. Dr. Drummond a Keleti Ág (az európai ref. egyházak, a Nyugati Ágot az amerikaiak alkotják) egyik bizottságának az ifjúság közt végzett munkáról szóló jelentését terjesztette elő. Szerinte elérkezett az idő, amikor olyan rövid hitvallást kell készíteni, amelyet a református ifjúság megérthet. Dr. Snowden „Az írott Igé“-ről tartott előadást, nehéz tárgy egy olyan társaságban, mint aminő a pittsburghi volt, ahol lehetett találni liberálisokat és szélső orthodoxokat, de Snowden józan mérsékletével és szabatosan kifejezett megállapításaival mindenki tetszését megnyerte. Naville Ede genfi tanár értekezését „A bibliai országokban mostanában folytatott régészeti kutatások hatása az ószövetségi kritika kérdéseire“ egy pittsburghi tudós, dr. Kyle, olvasta fel, csatolván hozzá a saját megjegyzéseit, amelyek még érdekesebbek voltak, mint maga az előadás, mert Kyle épp akkoriban tért haza Palesztinái kutatóútjáról. A délutánt az Egyház egységének nagy kérdése foglalta el. Dr. Burrell new-yorki lelkész képviselte a régi tipusu, felekezeties álláspontot, Cornegie Simpson tanár a haladóbb skót és angol reformátusok békülékenyebb nézetét. Az amerikai ág egész más hangnemben tartott javaslatot adott be, mint a keleti ág, de ennek egyik magyarázata az volt, hogy az amerikaiak nem igen ismerték az úgynevezett „Lambethi szózat“-ot, melyben az anglikán egyház kifejtette e tárgyban álláspontját és felhívta a szabad egyházakat is felfogásuk nyílt és határozott kifejtésére, úgy hogy amikor dr. Simpson ezt a nevezetes egyháztörténelmi jelentőségű okmányt részletesen ismertette, a hangulat kedvezőbbre fordult, a merevség eltűnt. A felszólalások ugyan inkább bíráló természetűek voltak, de akadtak hangok, melyek kérték, hogy kerüljenek el a kérdésnek ebben az állapotában minden vitatkozást és komolyan próbálkozzanak megegyezésre jutni e messze kiható kérdésben konferencia útján. Érdekes volt Lang whittinghamei lelkész felszólalása, ez a református lelkész a jelenlegi yorki érsek testvére, akiről köztudomású, hogy oroszlánrésze volt a „Lambethi Szózat“ megszövegezésében. Lang említette, hogy távollétében az ő templomában egy anglikán püspök végzi az istentiszteletet. A zsinat egyhangú határozatot akarván hozni, 12, különböző véleményű tagból álló bizottságot küldött ki a szövegezésre, melyet Simpson tanár két nap múlva előterjesztve el is fogadtak. A határozat szerint 1. a zsinat készséggel elismeri és örömmel üdvözli az 1920. évi Lambethi konferencia Szózatában megnyilvánuló szándékot és testvéries szellemet és a maga részéről is mindent megtesz, hogy a Krisztus Egyházának különböző ágai szorosabb közösségben éljenek egymással. 2. A zsinat kijelenti, hogy nem lévén törvényhozó testület, a végleges választ az egyes egyházak illetékes fórumai adhatják meg, de kifejezi azt a reményét, hogy azok az egyházak, melyek tagjai sorában vannak, módját fogják ejteni annak, hogy az anglikán atyafiakkal konferenciát tarthassanak és ott az imádkozás és készség leikével együttesen próbálják megismerni Krisztus akaratát, az Ő földi Egyházának békéje és egysége tárgyában. 3. A zsinat kifejezi azt a véleményét, hogy egy ilyen konferencia csak úgy lehetséges, ha a szabad egyházakat mint egyenjogú és értékű feleket ismerik el. Lényeges haladás az újraegyesülés felé csak akkor történhetik, ha az egységet bizonyító szavak mellett ott láthatni az egység tényeit az úrvacsorához való közös hozzájárulhatásban és az Úr munkájában való együttműködésben. 4. A zsinat az egész ügyet a hivők komoly érdeklődésébe és imádságába ajánlja és felhívja az egyháztagokat, hogy mozdítsák elő az egység nagy célját azzal, hogy kerülik a vitatkozást beszédben és cselekedetben és együtt dolgoznak más egyházak tagjaival, hogy így nyilvánvaló legyen, hogy az Egyház egy a Krisztus Jézusban. Hétfő este két előadás volt, az egyiket dr. Crowe tartotta (Laint Louisbói), tárgya volt: Calvinismus és a kor szelleme, a Quarterly Register Írója szerint úgy tetszett, mintha négyszáz évvel vitte volna vissza a hallgatóságot, ennek ellentéteképpen Curtis edinburghi egyetemi tanár szembeállította a zsinatot a jelenkor viszonyaival, az ő tárgya volt: „A keresztyénség mint erő a nemzeti életben és a nemzetközi viszonylatokban“. Kíváncsian várjuk az előadások szövegét, melyeket a tavaszra külön kötetben igér a főtitkár. A konferencia további részéről lapunk legközelebbi számában. — Az Uj Ref. Korálkönyv megrendelőihez. Értesítem igen tisztelt megrendelőimet, hogy a Korálkönyv példányainak leszállítását a wieni hangjegynyomdából a nyugatmagyarországi bonyodalmak hátráltatják. Mihelyt a forgalom szabaddá lesz, s a szállítmány megérkezik: az expediálást a leggyorsabb tempóban fogjug végezni. Addig b. türelmüket kérve vagyok tisztelettel: Varga József tan. kép. tanár, az Uj Ref. Korálkönyv szerző-kiadója.
