Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-04 / 49. szám
Harminckettedik évfolyam. 49. szám Pápa, 1921 december 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. G=3 Megjelenik minden vasárnap. E3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők E3 Tisza István.* Feladatom nehézsége nemcsak erőim elégtelenségében rejlik, hanem abban is, hogy egyetlen rövid beszéd kíséretében kell foglalkoznom az ő mesésen gazdag tartalmú egyéniségével, amely szédületes magasságban áll felettünk, különösen ma, amikor a magyar égbolt viharfelhői alatt aggódó igaz hazafiak úgy tekintenek fel reá, mint megtartó kőszálra. Nagysága, fénye, dicsősége annyi sok értékes elemből van összerakva, hogy azok mindegyike egy-egy gazdag théma, de oly szoros vonatkozásban, kölcsönhatásban vannak egymással, hogy egyiket a másik nélkül vizsgálni, méltatni alig lehetséges, mert leljesen beleszövődtek egyéniségébe, jellemének alapanyagába. Kincseket érő lelki, erkölcsi értékei, amelyek anyagiakban ki nem fejezhetők, nagy nemzeti vagyont, erőt képviseltek, harmonikus működésbe jönnek, valahányszor nemzeti életünk eme daliás alakja a tevékenység mezejére lép. Egyénisége, telve a legtisztább, legnemesebb benső értékekkel, valósággal a nemzet gravitációs központja, amely minden termékeny erőt magához vonz, hogy ez a nemzet annál pazarabb fényt sugározhasson kifelé. Egyénisége képes volt az értékes nemzeti erőket egy organikus egésszé összefoglalni s azokat a haza, a nemzet, az emberiség javára gyümölcsöztetni. Meg vagyok arról győződve, hogy amikor a ref. Leányegyesület Tisza István hősi alakját feleleveníti, nagy szolgálatot tesz a magyar nemzetnek. Teljes tudatában vagyok annak, hogy nemcsak a kegyeletes érzés, hálás szív vezették a Leányegyesületet Tisza István emlékének felújításánál, hanem az a szilárd meggyőződés is, hogy ennek a megalázott nemzetnek, megtépett országnak valóságos életszükséglete, hogy Tisza István nemes alakja, egész egyénisége, jelleme minél többször oda vetíttessék a nemzet elé, amely így talán képes lesz a régi fénynél új szövétneket gyújtani s annak világánál az egységes nemzeti élet ösvényét megtalálni s azt szilárd magatartással járni. Ezeréves történelmünk lapjai sürgetőleg kiáltják felénk, hogy vissza a nagy magyar ősök, történelmünk koszorús alakjai nemes szellemi hagyományaihoz, mint olyan forrásokhoz, amelyekből gyógyító, meg* Elmondottá a szerző a pápai Ref. Leányegyesület Tiszaemlékünnepélyén. elevenítő, megtartó erő árad a halál árnyékában járó nemzet számára. Eltekintve attól, hogy egy egészséges nemzet Önmagát dicsőíti meg nagyjai emlékének ünneplésében, válságos időkben a nemzeti életösztön, majd a tudatos tevékenységben nyilvánuló nemzeti élet, akarat mindig a történelmi múlt nagy erőiben, korszakos elődök jellemében, alkotó munkásságában kereste azokat a szálakat, amelyekből tartós életfonalat szőhet magának. Megvénhedett s megérett a halálra az a nemzet, amely sutba vágja a történelmi erőket s széttépi azokat a centrális jelentőségű történelmi kötelékeket, amelyek az állami és nemzeti élet lényegének bázisát képezik. Nem vázolom itt az utolsó idők eseményeit, csak annyit jegyzek meg, hogy az évtizedes, rendszeresen szervezett romboló munka tengernyi hullámai közepette úgy ál) Tisza István keményveretü alakja, mint rendületlen kőszikla az örvénylő, tajtékozó tenger közepén. Most, amikor lelkünk odaszáll a geszti sirbolt ajtajához, s ott egy igazságtalanul elitéit, nyomorúságban járó nemzet siráma, majd kérő, hívogató szava száll feléje, úgy tetszik nekem, mintha a váradi sirbolt lakója: a legendás szent király kemény lépteinek dübörgéseire felpattanna a geszti kripta zára s kiszállana onnan, mint valami ógermán mithológiai alak, Tisza István, hogy kemény elszántsággal új diadalmas élet ösvényére vezesse kegyetlenül megtiport nemzetét. Úgy tetszik nekem, hogy a geszti sírbolthoz vezető s folyton erősödő nagy nemzeti zarándoklás nemcsak a kiengesztelődés bizonyítéka, nemcsak gróf Tisza István élettevékenységének igazolása, de fokmérője nemzetünk öntudatra ébredésének, az általános emberi kultúra köntösében járó szinmagyar egyéniség feléledésének, ideális, szent eszmék, gyakorlati célok szolgálatába állított, nyers anyagából kiválasztódott tiszta magyar erő megújulásának. Nem külső, de belső ellenségeink gyilkos munkája indította meg katasztrofális bukásunkat. Nemzetünk testén rágódó hitvány férgek élősdi munkája lazította meg annyira a nemzeti élet eresztékeit, hogy alig-alig látjuk a nemzet szüntetikai erejének megnyilvánulását. Fokozatos hanyatlásunk, erőtényezőink lassú sorvadása, párosulva egy vesztett háború szenvedései, nyomorúságai nyomán járó lelki elfajulással, erkölcsi vadsággal, züllöttséggel könnyűvé tették a hóhérok, a sirásók munkáját. De a lavina megindulá
