Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-04 / 49. szám
194. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. sakor, a nemzetinek csúfolt őszirózsás forradalom ide- | jén, mint hideg, kemény, méltóságteljes gránitszobor, I áll még Tisza István, mint nagy történelmi erőink utolsó összefoglalója, egyetlen igazi reprezentánsa. Irtó- J zatos lezuhanásunk első pokoli vihara őt, a magyar erdő koronás tölgyét dönti porba s ma már elmondhatjuk a költővel: „Ha óriás fát dönt ki a vihar, Utána zúg-búg a nagy rengeteg, Utánnad úgy sir, zokog a magyar!* Ha kérdem, hogy gyilkos golyók miért őt választották célpontul, nem találok más feleletet, mint azt, hogy a prédára leső, sorainkban ólálkodó farkasok gaz terveik megvalósításának egyetlen nagy akadályát benne látták. Benne, akiben összpontosult a nemzet életenergiája ! Ha kérdezem, hogy az új világot hirdető cinikus bölcsek miért nem küzdöttek vele szemben nemes fegyverekkel, azt a feleletet kapom, hogy nem volt egyetlen, igazán hozzáfogható ellenfele sem. Ellenségeinek törpeségét tragikus halála bizonyítja legjobban. Nagysága, fénye, minden dicsősége sugárkévéi, a nagy tragédián átszürődve, áttörnek a borongós, magyar égbolton, bevilágítanak lelkűnkbe, amelynek hite, bizodalma, reménysége egy szebb jövendő hajnalhasadását hirdeti. Ez pedig el fog jönni, el kell jönnie, ha Tisza István nyomdokaira lép a magyar. Nem részletezhetem politikai hitvallását, közéleti szereplésének, jellemének, egész egyéniségének vonásait, nem állítom, hogy állami, nemzeti életünk tengelyévé legyen mindennemű nézete, de egyet állítok s ez az, hogy nagy nemzeti feltámadásunk feltétlen bizonyossággal bekövetkezik akkor, ha ennek a magyar fajnak minden igaz tagja olyan egész ember akar lenni, mint gróf Tisza István. Ő egész ember volt a szó legigazibb értelmében. Egyetemes nagysága, szuggesztiv erővel ható egyénisége abban a nagy tényben gyökeredzik, hogy minden érzésével, minden gondolatával, összes cselekedeteivel az egész ember attribútumait szolgálta. Ezen épül fel egész tündöklő nagysága. Élet- és világnézetének természetes alappillére ennek a két fő isteni parancsnak a megtartása: „Szeresd az Istent, Szeresd az embert“. Mélységes Isten- és emberszeretete abból a meleg vallásos érzésből, élő hitből táplálkozik, amely egész valóját uralja. Ez nála életformáló hatalom. Ez formálja ki benne az önmagában elmélyedő lelket, amelyet sokan rideg zárkózottságnak magyaráztak, holott semmi más az, mint önmagának, mint a viszonyoknak, körülményeknek állandó szigorú bírálata, mérlegelése. Ez tette őt képessé arra, hogy a legnehezebb esetekben is heroikus erőkifejtést tudott mutatni, ez szülte benne a megingathatatlan meggyőződést, elveihez való törhetetlen, szinte a makacsságig menő szilárd ragaszkodást, ez avatta őt félelem és gáncs nélküli lovaggá, akiben az ősi magyar erények utolsó tiszta csillogását szemlélhetjük. Á lelkében élő pozitív hit szárnyain magasabb szférák légkörébe emelkedik, ahol isteni szózat villámlik áí lelkén s lát látásokat. Prófétai intuícióval telített lelke szelíd szárnyaival védi, oltalmazza, takargatja nemzetét, vagy haragos villámokat lövel, ha akár egyesek bűnei, akár osztályok, felekezetek egyoldalú önző törekvései, avagy a nemzeti élet mezején feiburjánzott gyomok, a nemzeti lét erőforrásait bénítják. Akárcsak az ótestámentomi próféták ! Az eseményeknek, az elkövetkezendő dolgoknak ez a prófétai meglátása elszánt küzdelemre sarkalja nemzete jövőjéért s utolsó szavaiban: „Ennek így kellett történni“, nemcsak látnoki lelkének fénye csillan meg, de megcsendül benne a predesztináció komoly hangja is. E hang mint az Ítélet harsonája zúg át lelkén, ha hazája, nemzete igaz Ügyének védelmében küzdelemre száll. Ez a belső hang sugdossa folytonosan leikébe, hogy neki rendeltetése, missziója van azon a helyen, ahová őt a magyarok Istene állította. Ő ezt nemcsak érzi, nemcsak tudja, de összes erőit, ha kell, egész életét áldozatul viszi az isteni szózatban, felsőbb parancsban reá rótt feladatok megoldásáért, a jó ügy diadaláért. Látnoki lelke, isteni küldetésében való feltétlen hite mellett magával ragad bennünket mélységes emberszeretete. Társadalmi és vagyoni állásának exkluzivitása sohasem öltött olyan mértéket, hogy ne tudott volna leszállani bátorító szavával, segítő kezével akár a legegyszerűbb emberhez is. Tudta nagyon jól azt, hogy a nagy állással, a nagy vagyonnal szociális kötelezettségek is járnak. Nem. volt nálánál igazabb, hivebb emberbarát. Meg tudta becsülni a komoly munkát, nemes törekvést, önzetlen tevékenységet minden embernél, de emberszeretete sohasem terjedt odáig, hogy legyezgetője legyen a cinizmusnak, nagyképűségnek, jelszavakon nyargaló, szemfényvesztő, reális alappal nem biró politikai vagy társadalmi áramlatnak. Nem épített a tömeg szenvedélyére, ingadozó kegyére, szeszélyeire, de a legnagyobb őszinteséggel, szinte a részletekig menő pontossággal mondotta meg az igazságot, nem törődve a népszerűtlenséggel, mely nevét körül vette s amelyet ellenségei vakondokmunkája mesterségesen növelt. Nyílt őszinteségét, lovagias magatartását ellenségei sem tagadhatják meg tőle. Végül még egyet 1 Gróf Tisza István alakja méltó helyet foglal el történetbeli nagyjaink sorában. Látnoki lelke, missziójában való rendületlen hite, rendkívüli képességei, az államférfiúi nagyság olyan fényét kölcsönözték neki, amilyennel történelmi múltúnk nagy alakjai közül csak kevesen dicsekedhetnek. Szerencsétlen közjogi helyzetünk mellett mint államférfiú is megmaradt minden izében magyarnak. Amiljr kíméletlen őszinteséggel mondta meg nemzetének az igazságot, épp oly határozottsággal állt meg a magyar érdekek védelmében a trón zsámolyánál. Nála a nemzeti öntudat nem hangzatos jelszavakban nyilvánult, hanem komoly, munkás honszeretetben. Valóban magyar államférfiúi egyéniségét misem mutatja szembeötlőbe
