Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-21 / 34. szám
Harminckettedik évfolyam. 34, szám. Pápa, 3921 augusztus 21. DDHÁHTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők r=n Megjelenik minden vasárnap. i=j A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. [=3 Gondolatok népiskolai vallástanításunk reformjáról. A halhatatlan Kenessey, az egykori finom tollú stilizáíor a: „Női jellemképek“ c. munkáját a következő mondással fejezi be: „Az örökkévalóság nagy titka: — a mind halálig való hűség“. — Hűség az Istenhez! — Hűség a Krisztushoz! — Hűség az Anyaszentegyházhoz! — A hűségérzeínek ezi a mennyei Szentháromságát fölébreszíeni s kiépíteni az Anyaszeníegyház alkotó tagjaiban, a jelen nehéz időknek egyik legfontosabb, legégetőbb kérdése. E kérdés körül forrongnak az eszmék, küzdenek a gondolatok, hevülnek a lelkek, lázas izgalomban dobbannak a szivek, mert e kérdés a lét,vagy nemlét kérdése, mikénti megoldásával áll vagy esik Krisztus igaz Egyházának évszázados épülete. E hármas hűség szent érzeményét a fogékony, benyomásokat, ráhatásokat finom érzékenységgel fölfogó gyermeki lélekben kell és lehet igazán fölébreszteni. Ezt a nagy életmentő munkát az iskola végzi; amely alfa és ómega a lélek vallásos életének a megteremtésében. Népiskolai vallástanításunk reformja tehát nehéz, súlyos, felette komoly kérdéseket ébreszt míndnytíjunk lelkében, érezzük mélységesen, hogy vallástanííásunk egész struktúráját új alapokon kell fölépíteni, új szálakkal kell átszőni ennek a rendszernek egész életét . . . Abból az örök nagy pedagógiai igazságból indulok ki, hogy a tanítás és nevelés két országba vezetnek, az egyik az ismeret, a másik az érzelem országába. A két ország közötti különbség mind élesebben kezd kidomborodni a pedagógus lelkek megfigyeléseiben, tanulmányaiban. Egész egy nemzedék, lelkeknek nagy tömegei az áldozatok, és sorvadtak le lassan az Egyház fájáról, mert a lélek fogékonyságának legdrágább fejlődési korszakában csak vallástanításban részesültek. Ezt az egyoldalú, csupán ismeretközlő munkát, hol kevesebb, hol nagyobb buzgósággal a tanítók végezték, a lelkész csupán 3 vagy 4 heti konfirmációi vallásos5 neveléssel járult hozzá a lélek, egy egész életre szóló vallásos táplálékának megadásában. Most jött a kíméletlen élet, melynek halálszagu, fojtó levegőjében a szabadon száguldó gyermeki lélekről lassan lehullott a vallásos érzületnek az a néhány himpora is, mely a felületen maradt, a mélységbe álíalverni nem tudta magát és csakhamar kiszáradt a lélek vallásos életének minden forrása .. . íme néhány gondolaton át eljutottam a belső tűz kialvásának, haldokló vergődésünknek egyedüli és legfőbb okához. Ki kell bontanunk tehát azt a zászlót, melyre népiskolai vallástanításunkkal kapcsolatos vallásos nevelésünk életmentő reformja van fölirva. Falusi gyülekezeteink életében fontosabb ez minden belmissziói alakulatnál, mert nagy általánosságban csak az iskolai kötelezettség szálaival tudjuk gyermekeinket összetartani. A tanítás kérdésénél meg kell jegyeznem pedagógiai megfigyeléseimnek azt a szomorú leszürődését, hogy a mai tanítási rendszerrel, tankönyveinkben található tananyag közléssel, még a tanítást, az ismeret átadását sem lehet eredményesen végezni. Ugyanis a iülterjengő, nehézkes nyelven megirt bibliai történetek kifárasztják a gyermeki leiket, gépies elmondásával pedig legtöbb helyen befejezettnek gondolják a munkát, s a vallás-erkölcsi tanúság kidomborítása háttérbe szorul. A reform egyik követelménye yolna tehát meglévő tankönyveink rendszeres átdolgozása, az ószövetségi történeteknek leszorítása a II. osztályba, hol beszéd- és értelemgyakorlat alapján könnyedén meg lehetne ismertetni a történelmi események vázlatát és a pedagógiai szempontból fontos vallás-erkölcsi igazságokat megérzékeltetni. . A harmadik, negyedik osztály feladata volna az újszövetség földolgozása olyképen, hogy a harmadik osztályban Jézus személyével kapcsolatos összes életesemények, a negyedik osztályban pedig az Ő christológiája a példázatok és hasonlatok kidomborításával a gyermek-lélektan követelményeinek megfelelően, — nem pedig nehézkes, a gyermek értelmi körét meghaladó theológus nyelven. Az ötödik, hatodik osztályban következnék a történelmi fokozat, mely teljességgel hiányzik népiskoláinkból. Mig más kerületekben rendszeres történelmi kézikönyvekből tanítanak, addig a mi tantervűnk az egyetemes kér. egyháztörténelmet néhány eseménnyel beleszorítja a konfirmációi kátéba, a magyar prot. egyháztörténelem főbb alakjait, eseményeit pedig a magyar történelem kapcsán és olvasmányok alapján kívánja megismertetni. Ilyen hiányos, rendszertelen történelmi tanítás-
