Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1921-08-21 / 34. szám

• 134. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1921.

mellett, szilárd meggyőződésen alapuló kálvinista öntudatot nem lehet fölébreszteni, annál kevésbbé megrögzíteni a gyermek lelkében. A küzdelmes mult, a harcos elődök ismerete, a gályarabok lelkülete nélkül nem nevelhetünk csak törpe epigonokat, kiknek lelkében a bibliafokozat 3 éves periódusában fölébresztett egyetemes keresztyén érzés, a vallásos nevelés mélyítő ereje nélkül lassan elszintelenedik; helyét nem foglalja el a nagy reformátorok leikéből kiáramló öntudatos, erőteljes kálvinista meggyőződés, minek szomorú következménye az üresen maradt lélek lassú sorvadása, igen sok esetben végleges lehullása Anyaszentegyházunk fájáról.

Taníttassék tehát az V-ik osztályban az egyetemes kér. egyháztörténelem, a IV-ik osztályban pedig a magyar prot. egyház történelme azokban a főbb vonásokban, melyekből a gyermek Krisztus egyházának küzdelmes pályafutását könnyen áttekintheti, egész (életre szóló), egy életet betöltő, kálvini erővel, öntudatos meggyőződéssel magát felvértezheti. A tanítás munkáját pedagógiai szempontból jobb, ha a tanító végzi, mert a lélek vallásos életének két fő tényezőjét, a tanítást és nevelést egy tanító, vagy egy lelkész kívánt eredménnyel nem végezheti; az a fő, hogy a tanítás munkáját végző egyén ne puszta ismeretközlő Jegyen — hanem egy olyan pedagógiai személyiség —, kinek lelke mélységéből az elhivatás magasztossága, Krisztus lelkének heve, melege, az Anyaszentegyház forró szeretete sugározzák a gyermek arcába, leikébe. A lelkész pedig a vallásos nevelés kiterjedt mezején az iskolában, az iskolán kívül megtalálja az ő gazdag munkakörét, mely előbbiről legközelebb kívánok szólani. Réthy László

iskolai körlelkész.

Prof. dr. H. Bavinck.

1854—1921.

Hosszú, majdnem egy évi szenvedés után július 29-én a hajnali órákban hunyta le szemét az újabb holland theológiai irodalom egyik legkiválóbb munkása, a saját egyháza körén kívül is nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő Bavinck H., az amsterdami : „Szabad Egyetem“ rendszeres theológiai tanára. Dr. Bavinck, a „Neo-Calvinismus“ nágytudásu irodalmi képviselője, papi családból származott, s theológiai kiképzését 1874 és 1880 között a Ieydeni egyetemen nyerte, ahol Zwingli Ulrik ethikájáról szóló értekezésével a theológiai doktorátust is megszerezte. Sajátságos, hogy amint Kuyper Ábrahám is Schölten tanítványa volt, Bavinck is az ekkor ultramodern irányban vezető Schölten és Kucnen lábainál ült. Valószínű, hogy mindkettő a megalkuvást nem ismerő Calvinismus iránti előszeretetét Schaltentől nyerte, ki sohasem tudta — élete későbbi folyamán sem — megtagadni azt a bámulatot és elismerést, melyet tudományos működése kezdetén a Calvinismus rendszere iránt érzett.

Bavinck, kinek az amsterdami Szabadegyetemen mindjárt promoveálása után felajánlották a tanári katedrát, elhárította magától a megtiszteltetést, ellenben a következő évben elfogadta a kampeni theológiai iskolánál a felajánlott tanári állást, s itt működött 20 éven át, mig végre 1902-ben a Szabadegyetem katedrájával cserélte fel kampeni állását, miután 1889-ben az Amsterdamban felajánlott állást másodízben is elhárította magától.

Dr. Bavinck, aki így majdnem 40 éven át működött mint professzor, nagymérvű irodalmi munkásságot fejtett ki. Fő műve: „Református Dogmatikába, kétségkívül e szak standard-művei közt foglal helyet. 1908-ban Princetonban tartott 20 előadást („Stone-Lectures“) a „kijelentés bölcsészetéről“, melyek éppen úgy, mint amerikai folyóiratokban megjelent dolgozatai kiválóan alkalmasak Bavinck neocalvinistikus álláspontjának megismerésére.

Tanári működésének második felében egyre jobban vonzották a pedagógiai és pszichológiai kérdések. „Pedagógiai alapelvei“ (1904.) — jelezték az irányt, melyben másfél évtizeddel később „Új neveléstanba és „Az érettebb ifjúság nevelése“ — cimü művei mozogtak. Legutolsó műve „Bibliai és vallásos Psichologiá“-ja, viszont azokon a lélektani elveken épült fel, melyeket több mint 20 évvel ezelőtt „A lélektan alapelvei“ cimü (1897.) művében lerakott.

Viszonyaink, illetve e lap térhiánya, fájdalom, nem engedik meg, hogy e művekről csak vázlatos ismertetést is nyújthassunk. Ép így lehetetlen Bavinck másik nagyszabású irodalmi működéséről, melyet a zsurnalisztika és az építő vallásos irodalom terén kifejtett, hacsak vázlatos képet is nyújtanunk. Sokoldalú ismerete s körültekintő megfontoltsága tették zsurnalisztikái működését is épúgy, mint aránylag kisebb számú nyilvános szereplését maradandó hatásúvá, mert a nézet, melynek Bavinck a pro- és contra érvek alapos mérlegelése után kifejezést adott, úgy meg volt okolva, hogy még az ellenérzésüek táborában is csendes megnyugvással látták annak többségre jutását.

Ez a sokoldalúság s az éveknek higgadt mérlegelése okozták, hogy Bavinck nagyobb megértést tanúsított a mások felfogása iránt, mint az, az erős meggyőződésüeknél, kik a maguk véleményét minden más fölé helyezik, — szokott lenni az eset. Alapjában véve irénikus természete is nagy mérvben hozzájárult ehhez, mint szintén ahhoz a szeretethez és megbecsüléshez, melynek Bavinck saját egyháza körén kívül is — egyebek közt főrendiházi szereplése révén is — örvendett.

Nekünk magyaroknak, a magyar református egyháznak igazi jó barátunk volt. Feledhetetlen marad rám nézve az a tanácskozás, melyet a különböző protestáns egyházak képviselői — köztük a Gereformeerde Kerk részéről dr. Bavinck — Utrechtben 1918 december 27-én folytattak.

Itt került elő a magyar református egyház súlyos