Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-14 / 33. szám
130. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. minden erre vonatkozó tervezet figyelmet érdemel; vagy nem szükséges, akkor egyszerűen vegyük le a napirendről és ezt az elhatározást propagáljuk. Az úrvacsorái szertartásminta liturgiáját az értekezletről szóló tudósítás nem érinti, azért ezzel ez alkalommal én sem foglalkozom. Győry János lelkésztársam indítványai közül különösen figyelmet érdemelnek és megvalósításra érdemesek a következők: 1. Bibliaolvasás a hétköznapi istenitiszteleteken. Ezt már közel 20 év óta az iskolai év folyamán én is bevezettem, mert nemcsak a növendékek bibliaismeretére és vallásos nevelésére, de a felnőttek templomlátogatásának előmozdítására és hitéletére is előnyösnek találtam. De megfelelő kiválasztás kell! 2. Az egyházi ének tanítására kiváló figyelem fordítandó; mert sajnos, régi jó énekes híveink az utóbbi évtizedekben sok helyen megfogyatkoztak. 3. A konfirmációnak minél nagyobb ünnepélyességgel végzése régi kívánság. Hiszem is, hogy erre minden lelkész kiváló súlyt fektet. Mindenesetre kívánatos lenne egy erre vonatkozó legszebb, legalkalmasabb mintának a megállapítása. Talán egy legközelebbi alkalommal az általam megállapított, használt és hatásosnak tapasztalt formulát alkalmam lesz megismertetni, illetve bemutatni. 4. A legkülönbözőbb esetekre szóló kisebb fohászok hiánya tényleg fennáll és pótlást kíván. . 5. Az eljegyzési kézfogásnak a lelkész előtt eszközlése, az esketésnek énekléssel kezdése és végzése valóban szép és kívánatos lenne; de a körülményeket ismerve, nagy nehézségekbe ütközik. Például az esketést tekintve, számtalan eset van rá, hogy csak a jegyesek és a tanuk vannak jelen. Az éneklés ilyenkor nem lehetne valami épületes. Azt azonban már nagyon is üdvösnek és megvalósíthatónak tartom, hogy az esketésnél, esetleg a keresztelésnél is emléklap vagy könyvecske adassék. Az előbbi az evang. testvéreinknél, ahol bizony sok tekintetben élénkebb az egyházi élet, már gyakorlatban is van. A költség jórészben fedezetet találhatna például a vallásos előadások önkéntes adományaiból. A theol. és vallástanárok bekeblezésére vonatkozó indítványt csakis helyeselni lehet. íme ez az értekezlet is beigazolta azt, hogy megbeszélni és tennivaló van bőven, csak hozzá kell kezdeni. Fülöp József lelkész. — A Protestáns Árvaházi Naptár 1922-re szeptember elejére megjelenik. Szerkesztették Takaró Géza és dr. Scholtz Oszkár. Kiadja a budapesti Árvaházunk javára Hornyánszky, kapható a főbizományosnál : Kákái Lajos könyvárusnál, Budapest, IV., Kammermayer Károly-utca 3. — Terjesztőknek kedvezmény, bolti ára 24 korona. Belmissziói jelentés a belső-somogyi egyházmegyében megkezdett belmissziói munkákról. Egyházmegyei közgyűlés elé terjeszti bizottsági jóváhagyással : Kovács József. (Folytatás é* vége.) A belmissziót, mint mentőkötelet, nagy veszély és szükség idején dobja ki minden egyházmegye a hanyatló hajóból. Akkor gondol a menekülésre, amikor hullámok, szelek és villámok között a lét és nemlét kérdése mered a tekintete elé. Minden veszedelem között a legártóbb az a súlyos vádja ősi ellenségünknek, hogy a protestantizmus a destruktiv irányzatok szolgája, teljes negativitással, pozitív hittartalom nélkül. Még megrázóbb, hogy ez a vád oly ördögi simasággal terjedt és oly meggyőzőleg ejtette rabul a társadalmi gondolkodást, hogy még az egyházainkhoz tartozók lelkiismeretét is tragikusan befolyásolta. Valószínűleg ezen a ponton fordul most a protestantizmus, kereke felfelé. Itt van a forrása a nagy feszítő erőknekt amelyek a belmisszió törekvéseiben egy egyetemes egyházi és nemzeti megújhodásnak, a tespedés és indolencia után cselekvésekben gazdag reformmozgalomnak eiőviharával hatnak. Egyházmegyénk jövőbeli hivatásának és szerepe kérő tekintélyének szem előtt tartásával bocsátottuk ki a gyülekezetekhez Őszi körlevelünket, amelyben, hogy megfelelően helyezkedjék el traktusunk az országosan meginduló keresztyén versenyben, a belmissziói munkák bevezetése irányában tájékoztató munkatervet adtunk. A téli időszakban a belmissziói tevékenység több gyülekezetben már meg is indult. A megkezdett munkákról a bizottsághoz beérkezett jelentések alapján az alábbi összefoglaló jelentést van szerencsénk beterjeszteni. Jelentéseket adtak: Alsók, Csököly, Erdöcsokonya, Görgeteg, Hencse, Hetes, Homokszentgyörgy, Kadarkút, Kaposszentbenedek, Kaposvár, Kutas, Lábod, Magyaregres, Mezőcsokonya, Nagykanizsa, Nagykorpád, Orczi, Somogyszob, S.-viszló, S.-udvarhely,' Szabás, Vásárosbécz, Zseliczkisfalud. Összesen: 23 egyház. A többi egyház — némelyikben szép munka folyik — az egyházhatóság rendelkezését figyelemre nem méltatva, jelentést nem küldött. Jelentő egyházak közül 1—2 egyház van csak, amelyeknek jelentése nemleges, de iratterjesztéssel és vallásos-estélyek tartásával ezekben is kísérleteztek. A legtöbb gyülekezetben a kísérletezést meghaladó munka indult meg; több helyen egész rendszerességgel. Ezekben az egyházakban intenzivebb a lelkigondozás, a gyermekekkel és ifjakkal való hivatalos és nem hivatalos foglalkozás, komolyabb az építő vallásos iratok, naptárak, népkönyvtári olvasmányok, egyházi lapok terjesztésében követett mód és tervszerűbb a népünk egyházi és erkölcsi bűneinek gyógyítására, vallási közönyösségének megtörésére és felekezeti öntudatának és ebből fakadó ősi erényeinek felébresz
