Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-14 / 33. szám
1921. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 131. oldal. tésére bevezetett vallásos-estélyek és egyéb alkalmi, rendkívüli ünnepek tartása és irányítása. A belmisszió lényegét, feladatát és célját még világosabban szem előtt tartják azok a gyülekezetek, amelyek a serdülő nemzedéket nem hivatalos tevékenységi téren nevelik. Az iskolakötelesek hitoktatásával szemben ilyen nem hivatalos tevékenység folyik a vasárnapi-iskolák és a gyermek-, valamint ifjúsági istenitiszteletek utján. Nagy lépésekkel viszik vissza az anyagias gondolkozásu, templomkerülő gyülekezeteket azok a belmissziói munkások, akik az egyes családokat bibliával a kezükben meglátogatják, családi istenitiszteletek tartására evangelizáló áhítatokkal serkentik. Ilyen tevékenységet kezdettek meg, vagy folytattak már a múltban: Alsók, Csököly, Erdőcsokonya, Hetes, Homokszentgyörgy, Kuposszentbenedek, Kutas, Nagykanizsa, Nagykorpád, Orczi, Somogyszob, S- udvarhely, Vásárosbécz. Némely gyülekezetünk megfelelő szerencsés körülmények között a belmissziói munkák terjesztése és szélesebb alapú, könnyebb fejlődése céljából intézményesen biztosított segítő szerveket létesített. Az evangelizációval haladó belmissziós gyülekezetek ezen kategóriájába tartoznak: Kaposvár: Lorántffy Zs. Egyesületével, Leánykörével és vegyes énekkarra!; Hét es Énekkarral; Kaposszentbenedek: Bibliakörével és; Vasárnapi Egyesületével; Magyaregres : Bibliakörével és énekkarral; Nagykanizsa: Konfirmált Ifjak Egyesületével és Protestáns Nőegyletével: Keszthely: Ev Leányszövetségével; Nagykorpád: Ifj. Egyesületi Bibliakörével és Leányegyesületével; S.-Udvarhely; Kálvin Szövetségével; Vásárosbécz Ifjúsági Egyesületével. A kaposvári Leánykör varró érákat, a nagykorpádi Leányegyesület kötő-órákat is tartott az összejöveteleken. Megjegyezzük, hogy a belmisszióval közvetlen kapcsolatban csak a vallásos jellegű egyletek és körök vannak, míg az általános kultur jellegű, a községek egész társadalmának hazafias és polgári megnevelése céljából működő Olvasókörök, Egyletek, stb., bár közvetve a vallásos nevelésre jótékonyan hatnak, — nem belmissziói szervek. Éppen így nem belmissziós szervek a műkedvelő előadások sem, hanem ezek, mint polgári segédtényezők nagy mértékben járulhatnak hozzá, hogy népünk lelkében bizalmat ébreszszünk hivatott nevelői, a lelkész és tanító iránt, hogy vonzóbbá tegyük elidegenedett nyájaink előtt a templom és iskola vezető tekintélyét. / A jelentő egyházak közül külön ki kell emelnünk Hetes, Lábod, Nagykanizsa és Nagykorpád lelkészeinek jelentéseit, amelyek a belmissziói munkák részletes ismertetése melleit jó lelkiísmerettei közölnek fontos észrevételeket, tapasztalatokat és eszmélkedésre alkalmas, értékes gondolatokat. Leikészértekezleten célszerű lenne a megfigyelések és tapasztalatok feltárása. Az egyházmegyénkben megindult munkák jelentéseiből megállapíthatók a következő tények. 1. A legtöbb gyülekezetben serényen folyik az evangéliumi munka. Ez arra mutat, hogy egyházunk beteg és erőtlen. Hivatalos szervei elégtelenek és gyengék az általános betegség meggyógyítására. A belmisszió egyházunk eme vergődésében mindenki által érzett szükséget pótol. 2. A lelkipásztorok ma nemcsak magvetők (igehirdetők), hanem lelki orvosok is. Gyógyító munkáik versenyében első tekintetre szembetűnik, hogy legsürgősebb feladatok közé a gyermekekkel és az if jakkal való foglalkozás tartozik. Megdönthetetlen tény, hogy a múltak tévedéseinek és mulasztásainak helyrehozására az ifjúság a legjobb anyag. A serdülő nemzedék a jobb jövendő Ígérete. Felesleges bizonyítgatni, hogy az az ifjúság, amelynek fogékonyságát kielégítettük, bizalmát megnyertük, tennivágyását helyesen irányítottuk, tömörülni vágyó táborát egyesületekbe szerveztük, olyan gárdát bocsát ki magából, amely a lelkészi munkát meg tudja majd becsülni, s egyházát mély alappal birő oszlopként képes lesz nagy terhével is megtartani. 3. Eszközeink a cél elérésében ma is azok, amelyeket közölt munkatervünkben megjelöltünk: a) vallásos estélyek, alkalmi ünnepek tartása; b) vasárnapi iskolák, gyermek- és ifjúsági istenitiszteletek; c) egyletek, énekkarok megszervezése; d) iratterjesztés; e) lelkigondozás magánosokkal és családokkal való evangéliumi foglalkozás formájában; f) presbiterek képzése; g) fegyelemgyakorlás. 4. A tevékenység sikerénzk feltételei: a) a lelkész és tanító hivatásérzetének és felelősségtudatának mélyítése; b) lelkész és tanító szeretetteljes viszonya; c) gyülekezeti vezetők közösségének ápolása; d) egyik lelkésznek a másik lelkész egyházában való vendégszereplése. Végül jelentjük, hogy bizottságunk rendezett 1921. évi május hó 31-én, junius 1 —2-ig Hetesen egy nagyobbszabásu lelkészi konferenciát. Megjelent ezen egyházmegyénk esperese: Nagy Lajos; gondnoka: Huszár Aladár; ügyésze: dr. Matolcsy Sándor; vendégképpen: Bereczky Albert, Forgács Gyula, Takaró Géza, Takáts Béla, Maller László lelkészek; Kovács ). István nemzetgyűlési tag; Pongrácz József, Vass Vince theol. tanárok; egyházmegyénkből 21 lelkész és 3 tanító Napközben magas színvonalú előadásokat tartottak a felkért előadók és a konferencián megjelentek éneklés, könyörgés és elmélkedés között érezték át ugyanazon lélekkel eltelve a világot építő evangélium erejét, az evangéliumi pásztorkodás méltóságát és a testvéri szeretet csodatevő hatalmát. Este pedig a gyülekezet összejövetelében jelent meg a XVI. század reformációjának szelleme és bontakozott, ki az a lélek, amelyiknek a hetesi gyülekezet megérintése után egyházmegyénk minden gyülekezetét kell tűzzel és szentlélekkel megkeresztelnie. Hisszük, hogy ez a konferencia határjelző nemcsak a neves gyülekezetben, hanem egyházmegyénk történetének
