Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-06-09 / 2. szám
8. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920. e nemzet közkincsévé, igazán országos politikává, nemzeti közüggyé. A Tisza István emlékezete ne kiváltságos ünnepnapok formaszerüsége maradjon, hanem erjesztő kovász legyen, mikor a magyar élet asztalára a mindennapi kenyeret dagasztjuk. Fogadjuk meg szentül, hogy igenis Tisza-kultuszt csinálunk s e kultuszban keresztyén szeretettelés hazafias lelkesedéssel, de egyben józan magyar bölcsességgel egyesülünk mindnyájan, akik ennek az ezer esztendős hazának fiai vagyunk, akármilyen módon dicsérjük is az örökélet Urát, akármilyen nyelvet tanultunk is édes anyánktól, akár szegények vagyunk, akár gazdagok, akár hatalmasok, akár tehetetlenek, akár kérges kézzel, akár fennszárnyaló gondolatokkal dolgozunk. Ha már a végzet a mostani nehéz sorsot mérte ránk, minden nyomorúságával és keserűségével s ha már ez a szomorú idő szinte példátlan kegyetlenséggel megtagadta tőlünk, hogy igazi nagy embert állítson politikai közügyeink élére s ha már nem támaszthatjuk fel Tisza Istvánt testileg — pedig bizony kikaparná őt a sírból az elkopott és lemetélt körmü magyarság, ha lehetne — segítsünk magunkon azzal, hogy állítsuk érzéseink, gondolataink és cselekedeteink középpontjába a meghalt Tisza István halhatatlan szellemét. Legyünk olyan hívők, amilyen ő volt, aki — mint maga vallotta — megalázta magát Isten előtt, de erős szövetségben volt Istenével s kit a Gondviselés irgalmasságába vetett bizodalma a világ hiúságai és kételyei, kísértései és megpróbáltatásai fölé emelt. Legyünk olyan hü magyarok, mint ő volt, aki Széchenyi tanítását követve, mindig könnyű szívvel fel tudta áldozni a maga érdekeit az ország jól felfogott érdekeinek s mindig teljes fegyverzetben harcolt j a nemzeti eszméért a nemzetköziség veszedelmes kalandorai ellen. És kövessük erkölcsi felfogásunkban azt a hajthatatlan szigorúságot, mely őt, az erős kéz és erős elme emberét minden tulajdonsága közt mégis leginkább jellemezte s mely erkölcsi szigor — forrásának teljes tisztasága folytán — nem rideggé, hanem ragyogóvá tette az ő lelkét. Ha Tisza Istvánnak éltető eszmévé finomult szellem-alakját pártkülönbség nélkül állítjuk középpontjába az országos politikának: ezzel nemcsak Tisza emlékezetét szenteljük meg, nemcsak a megbillent erkölcsi egyensúlyt állítjuk helyre, hanem kijelöljük azt az utat, melyen a nemzetnek haladnia kell az újraéledés, a boldogulás, a nemzeti nagyság felé, ama cél felé, hogy visszaszeiezzük Magyarországnak nemcsak régi földjét, régi határait, hanem régi eszményeit s régi tisztes erkölcseit is. Győri reformátusok Ti, kik ezt a mai ünnepet gyengéd szivetekkel elgondoltátok és erős akaratotokkal megvalósítottál ok: Tisza István arcképét megfestetvén, nemcsak kultur-házatoka! teszitek egy kincsesei gazdagabbá, nemcsak egyházkerületünkben jártok elő nemes példával, hanem a régi szent hagyományok Iá igjánál oly szövétneket gyújtotok, amely az egész országra és késő századokra is fényt vet. Ez a ház, amelyben összegyűltünk, Kálvinnak, a nagy vallási reformátornak dicső nevét viseli. De mint ahogy a leformáció — éppen Tisza István fejtegetése szerint — haladás volt az egész emberiség számára, s általánossá téve a kultúrát, nemzetivé tette azt, éppen úgy a politikai gondolkodásnak megreformálása Tisza példája és tanításai nyomán, az erkölcsi megtisztulást és a nemzeti megerősödést szolgálná egész Magyarországban. A Tisza-kultusz, mely forma szerint, mintegy a mai ünnepből indul ki, ne csak a győri kálvinisták hűséges szereiét hirdesse, ne csak a reformátusok dicsekedése maradjon, hanem jelentse az országszerte magára eszmélt és egymásra talált magyarság egyetértését, fokozza annak erejét és biztosítsa törekvései diadalát. Tisza István szellemi képe tisztán áll szivünkben, szabadon áll előttünk, testi képéről is hulljon le a lepel! Tisza-emlékünnep Győrött. A győri református egyház azok közé a kevés egyházak közé tartozik, amelyek a kommunizmus által előidézett lelki feszültséget teljes mértékben kihasználták s a hitnek felbuzdult, még öntudatlan erejét is az egyház fellendítésének munkájába állították. Szinte csodával határos, hogy ez az anyagi nehézségekkel oly sokat küzdő egyház hogy állott talpra, milyen feszült izmokkal néz szembe a jövendővel s rendeltetésének milyen teljes felismerésével fogott olyan munkához, melyből a reformáció korának életformáló, diadalmas ereje sugárzik elő. Ez az egyház él. S hogy élete céltudatos, keresztyén kálvinista, annak legmeghatóbb bizonyságát adta a május 30-án rendezett emlékünnepéllyel, amelyen az egyházközség Kálvin - Kulturházában Tisza István gróf arcképét leleplezték. A győri reformátusok mély, vallásos öntudatát koronázta meg az a körülmény, hogy ez a kezdetben csak szükkörünek tervezett ünnepély országos jelentőségre emelkedett: nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy nemzeti és egyházi újraéledésünk örök értékű vezető sugárai itt csillantak fel előttünk legelőször. Az ünnepély istenitisztelettel kezdődött, melyen Czeglédy Sándor, az újonnan megválasztott lelkipásztor 2. Tim. IV. 6 — 8. alapján hatalmas szónoki erővel mondott s a szív legmélyéig ható prédikációjával emelte fel a lelkeket Tisza István hitének és hazaszeretetének magasságába, melyben a gyülekezet áhítattal borult le a minden áldások Atyja előtt, kinek végtelen kegyelme adta nekünk Tisza István nagy, teljes egészet alkotó életét, s aki ad diadalmat és feltámadást ez élet erényeire újjászülető nemzetünknek.
