Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-03-29 / 13. szám
100. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. keresztyént és magyart, engem elsősorban a hazai viszonyok érdekeltek; nem is gondoltam, hogy az eseményekhez oly közel járnak tépelődéseim. Most itt van a sokaktól nem is sejtett változás. Nálunk megkezdődött az átalakulás, új társadalmi rendet fogadtunk el, mert a régi megbukott, nem volt képes feladatát teljesíteni. Lehet, hogy sokak előtt ez a változás csak ideiglenesnek tűnik fel, legalább is ez a reménységük, és annyiban talán igazuk lesz, hogy a nyugati országok heves küzdelmet fejtenek ki egy ideig az új [termelési rendszer ellen, de a végső kifejlés előttem teljesen világos: a régiek elmúltak, mindennek újjá kell lennie. Újjá fog lenni a keresztyénség is. A kommunizmus nem vallásellenes, lehet, hogy sok tagja az a jelenben, de lényegileg a kommunizmus nem világnézet — ezt saját doctrinairejeivel szemben is hangoztatjuk — hanem gazdasági berendezkedés, a gazdasági rend pedig legfellebb a gazdasági alaptényezőként fellépő vagy szereplő egyház ellen szólalhat fel. Viszont a keresztyénség, amint azt Jézus hirdette, nem tőkepárti, mely a tőkével együtt áll vagy esik, de nem is abszolúte kommunista, mert Jézusnak van felséges mondani valója a proletárnak épúgy, mint a burzsoának; a keresztyénség emberi, mely lényegében felülemelkedik a gazdasági berendezéseken, amelyre tehát minden kor emberének szüksége van. Minél tökéletesebben emberi a társadalom, annál keresztyénibb lesz. Ha tehát a kommunizmus tökéletesebb társadalmi rendet óhajt, már pedig azt óhajt, akkor szent meggyőződésem, hogy Krisztusnak nagyobb lesz benne a szerepe, mint a régi rendben volt. Ne tévesszen meg a jelen, mely mintha mást mondana, ez csak látszat és a kezdet bizonytalan tapogatódzásának természetszerű követkézménye. Hogy minő lesz ez az új keresztyénség? Nehéz volna jóslatokba bocsátkozni, de egyes körvonalai megrajzolhatók. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a változás sok tekintetben nagyobb lesz, mint a reformáció volt, még pedig azért, mert az új keresztyénség egészen Krisztusig fog visszamenni és az Ő lábainál ülve fogja újrarevideálni valódi és állítólagos értékeit. A keresztyénség még csak 1900 esztendős, lesz bátorsága tökéletes bünbánatot tartani és ha a magántulajdon elvét tökéletesnek tartották 6000 esztendőn át, kiderülhet nálunk is alapvetőknek vélt alkatelemekről és egyházi tanításokról, hogy azok tévesek — nem csupán a református egyházról szólok, melyben szintén van még elég javítani való, hanem általában a keresztyénségről —, hogy többet ne említsek: a papirend, világi hatalom, gazdasági rendedet azonosulás, dogmák erőszakolása, a szent és nem szent szembeállítása, magának az egyháznak a fogalma, amikor beleszületnek az emberek az egyházakba adófizetőknek, ezek és ezekhez hasonlók bőven igazolják a vezeklés szükségét. A keresztyénség tévedéseiben ami igazság volt, azt Isten felhasználta az illető korokban. Az őskeresztyénség, a középkor katholicizmusa, a protestántizmus mind világtörténelmi, nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be, előttem egész természetes, hogy a kommunista társadalomban a keresztyénségnek ismét új alakja fog létrejönni. Az előkészületek erre is megtörténtek. Csaknem ugyanabban az időben, amikor a francia forradalomban a proletárizmus újkori első nagyobb szabású fellépése lázba ejtette a világot, a keresztyénségben megindult a modern missziói mozgalom s ettől fogva egymásután létesültek a vasárnapi iskolák, ifjúsági egyletek, diákmozgalom. Ezek sejtetik a jövendő fejlődés irányát: öntudatos, egyéni keresztyénség; nem csupán nemzeti egyházak, amikké váltak különösen a háború alatt, hanem supranacionalis egyesülés, melyben engednek a felekezeti határfalak; inkább a jánosi, mint a páli keresztyénség érvényesülése. Az új keresztyénségnek, amennyire megítélhetni, még nem tűnt fel a maga nagy tanítója, de eljön, vagy már köztünk is él; valószínűnek tartom, onnét kerül ki a modern evangéliumi törekvések emberei közül. Cairn, az aberdeeni tanár, Temple, a londoni pap, Hogg, az indiai misszionárius, Sőderblom az upsalai érsek, vagy a svájci Ragaz, ki tudja melyik lesz, de jönni fog. Én hiszek a világtavaszban, mert hiszek Jézus által az Atyában. Pongrácz József. Iskolaügyünk átalakulása és teendőink. Ezen a címen Fülöp józsef körmendi lelkésztársunk még a múlt hét elején a helyzetet komoly körültekintéssel mérlegelő tanulságos cikket küldött be hozzánk, melyet azonban az események gyors lepergése miatt egész terjedelmében már nem közölhettünk. Minthogy a cikk olyan megszívlelendő gyakorlati utasításokat is tartalmaz, melyeket a változott viszonyok között értékesítenünk kell, közöljük belőle a kővetkező részletet: Kétségtelen, hogy a vallásoktatás terén a gyülekezetek lelkipásztoraira fokozott tevékenység várakozik, annál is inkább, mert a vallásoktatás munkája az ő föladatuk leend. Az meglehet, hogy kivételesen akadnak szülék, akik nem részesítik gyermekeiket vallásoktatásban. De hiszen eddig is voltak itt-ott kevés számmal vallás és egyház iránt közönyös, névleges egyháztagok, mint száraz ágai a gyülekezet élőfájának. Mindenek előtt kívánatos, hogy a lelkész a legmelegebb szeretettel és bizalomkeltően gyűjtse maga köré a vallásoktatásra felhívott és jelentkezett növendékeket A vallásoktatásra a templom nemcsak téli hidegsége miatt, de egyébbként sem alkalmas hely. Amennyiben a felekezeti iskolákat az álam minden kártérítés nélkül egyszerűen csak elfoglalná, az eset
