Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)

1919-03-01 / 9. szám

68. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. mányon levő pártok összessége olyan egyházpolitikát óhajt folytatni, amelynek végső célja az egyház és állam teljes szétválasztása. Legkeményebben jut ki­fejezésre ez az elv a szociáldemokrata párt vallási programmjában: „A vallás magánügy. Közpénzek egyházi célokra nem fordíthatók“. Hát ez az a döbbenetes elv, amely miatt hallga­tunk, amely miatt nem nyújtunk segédkezet] az állam­­élet támogatására? Hát ez az, amiért lassankint az ellenforradalom látszatát is magunkra vonjuk? Hiszen ez az elv alapjában véve a mi elvünk; megvalósítása, realizálása a mi végső célunk! Hát nem ismerünk rá nehezteléstől elfátyolozott tekintettel arra, ami a mi szi­vünkből sarjadzott elő ? Hát az államegyházak kegye­lemkenyerén akarunk tengődni mi, akik évszázadokon át a szabadság s az üldözött függetlenség egyházai voltunk? Hát csendőrszuronnyal beszedett pénzekből akarunk Siont építeni az Úrnak Magyarországon ? Hát azt akarjuk, hogy állami törvények vasereje bilincselje hozzánk tovább is azokat a tömegeket, amelyek eddig csak holt részeit képezték egyházi életiXnknek ? Hát végső megsemmisülés elé sodor, ha férfiasán a ma­gunkévá tesszük azt a programmot, amely a mienk volt már akkor is, mikor a szociáldemokráciának s radikálizmusnak a neve sem volt ismeretes? Nem, ezért nem kell hallgatnunk s nem kell az állami rend ellenségeinek a táborába áilanunk. Nyíltan kifejezésre kell juttatnunk, hogy ezek az elvek a mieink s mi sem áll távolabb tőlünk, mint­hogy ezen elvek ellen sötét hatalmakkal szövetséget kössünk a fennálló rend ellen! Magyarország nagy történelmi egyházai eddig, mint megannyi szikla, rideg érzéketlenséggel állanak az új renddel szemben. Nem úgy, mint 1914-ben! Mily hatalmas lendületet jelentene, ha mi a mo­dern protestáns egyházak örök eszményei szerint első­nek juttatnék kifejezésre, hogy a separatio nagy gon­dolatával egy elvi alapon állunk! Mily hatalmas lendü­letet jelentene, ha a mi ref. egyházunk nem félne az új világ fényétől, de kilépve zárkózott magányából, elsőül jelentené ki legfőbb törvényhozó testületé ut­ján, hogy az egyház és állam szétválasztásának nagy gondolatát a maga régi s nemes ideáljai szerint igenis ö is meg akarja valósítani. Mi úgy érezzük, hogy az a separatio, mely az Északamerikai Egyesült államok életében oly régen végbe ment, teljesen megfelel egyházpolitikai ideál­jainknak. Tudjuk, hogy e nagy elvi kijelentés nyomán tö­mérdek társadalmi nehézség bukkanna fel. De azoktól, akiket mi megértünk, mi is számíthatunk megértésre. Azok, akiknek mi kezet nyújtunk a legkatasztrófálisabb társadalmi földrengés napjaiban, nem fogják vissza­húzni a jobbjukat s megértéssel lesznek ama társa­dalmi nehézségekkel szemben is, amelyeket mi a sepa­ratio nagy elvének elfogadásával magunkra vállalunk. Nem engedik, hogy az azonnali rideg separatioval egyházaink és egyh. hivatalnokaink százai veszítsék el existenciájukat s észszerű belátással el fogják kerülni, hogy ily eljárással csak tovább gyűljön a gyülölség sötét tömege, mely bosszúra, reakcióra tör. Röviden összefoglalom, amit mondani akartam. Üljön össze a ref. egyház törvényhozó testületé, amíg nem késő és hozza helyre, ami egyházpolitikai téren az elmúlt napokban elhibáztatott. Legyen tolmácsolója a ref. egyház igazi közvéleményének. Juttassa kifeje­zésre, hogy a separatio nagy elve a mostani s minden elkövetkezhető kormányzatokkal szemben a mi elvünk is. Juttassa kifejezésre, hogy a demokratikus Magyar­­ország kiépítésében a mi ref. egyházunk ereje teljével részt akar venni. Tárja fel más oldalról férfiasán az azonnali és ellenséges indulatú separatio nyomán fel­merülhető összes nehézségeket. Mondja meg, hogy a világháború katasztrófái is összeomlása után nekünk is össze kell szednünk magunkat, de készséggel vállaljuk, hogy tíz év alatt fokozatosan a magunk részéről is kész­séggel végrehajtjuk a separatioval kapcsolatos összes intézkedéseket. Nyújtsunk ezzel példát a többi egyhá­zaknak. S hozzuk bé az engesztelődés és krisztusi szeretet lelkét a mai napok feszült légkörébe. Gondoljuk meg, hogy a jelen helyzet nagyon félszeg. Hallgatunk és dissentire videmur. Czeglédy Sándor. Szociálizmus. A szociálizmus a szabad versenyen alapuló gaz­dasági rend helyébe a szervezett termelés és elosztás rendjét kívánja s ennek kapcsán a tőke és munkás, a kizsákmányoló és kizsákmányolt ellentétének meg­szüntetését is el akarja érni. Nem akar mást ismerni, mint munkást. Ez emberies törekvés. „Nehéz a cél, az út temérdek.“ Marx azt hirdette, a gyümölcs érik: a tőkés gazdasági rend magától összeomlik s akkor eljön a szociálizmus, a szervezett gazdaság kora. Addig a munkásoknak szervezkedniök kell, hogy a nagy vál­tozás készen találja őket. A szervezkedés megtörtént. A világháború rázta a kapitalizmus fáját s a szerve­zett munkásság nem várva be, mig lehull az érőben levő gyümölcs, kinyújtotta érte a kezét és leszakította azt. Hogy milyen ez a gyümölcs, még nem tudjuk biztosan. A héja keserű, mint a dió zöld burka. Azután egy kemény belső héj következik: ez a hata­lom, mely ma minálunk s Európa még két országában a szociáldemokrácia kezében van s valószínű, hogy odakerül Európa más államaiban is. A hatalom keze­lői ezt a kemény héjat még nem nyitották fel egészen, "de azt mondják, hogy a gyümölcs belől igen édes, amelyből az emberek „a világ végéig lakomázni fog­nak“, mint Petőfi mondotta. ízelítőül kaptuk belőle a köztársasági államformát, amelyet a legnagyobb böl­cselő, Kant is, a legideálisabb államformának ismert el. Hogy a legszebb államforma ideális kereteit a leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom