Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-02-15 / 7. szám
52. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. levegőt. Azt a hitet, azt a világnézetet pedig, amelyet híveinek lelkében megrögzít s a maga egyháztársadalmi életével kifejezésre juttat, engedje ki az élet harcterére, hagyja belépni a társadalmi és politikai élet küzdelmébe, hagyja szervezkedni. Szokjon hozzá ahhoz, hogy az a lélek és az az erő, melyet kitermel, a hivatalos egyházi szerveken kívül is alkothasson szabad és speciális célokat szolgáló szervezeteket. A kálvinista egyház adjon a társadalomnak aktív kálvinista keresztyéneket, Isten országának élő egyéneket és társadalmi szerveket. A keresztyének pedig, kér. világnézetük örök igazságának égisze alatt alkossanak, ha kell, keresztyén politikai pártot, keresztyén szociális szövetséget és harcoljanak az államban ugyanazért, amiért egyházuk harcol az egyházban. Az ilyen kér. szervezkedés, a keresztyénség társadalmi programmjának tanulmányozására és propagálására alakult ilyen mozgalom minden felekezeti meggyanusítástól és félrelépéstől menten, szabadon, az evangéliumra támaszkodva, szembeszállhatna minden ellenséges világnézettel és külpolitikailag is, belpolitikailag is bizonyságot tehetne a magyar evangéliumi keresztyénség erejéről, kifejezésre juttathatná a magyar kálvinizmus szivedobbanását. Dr. Vasa Vince Új reformáció. Egy új korszak küszöbén állunk. E küszöbről visszatekintve látjuk a múltat, de a jövőt fátyol takarja el előlünk. De a fátyolon át is látom azt a fényt, mely 33 évi felekezeti tanításkodásom alatt vezetett, mert ismerem a nép lelki világát. E fény nem földi gazdagság, sem dicsőség csábító sugara, hanem az az örök fény, mely egy mennyei világból és a zsoltáros lelkek mélyéből sugárzott és sugárzik ma is felém. És ez a fény örökké tartó. Égből jött és égbe tör Istenhez. E fény a magyar kálvinista vallás fénye. E fény ragyogása előtt most nyitva az út. Most kellenek az igazi próféták, a lelkes reformátorok, kik szívvel lélekkel az Isten országának igazán hűséges építői. „Új reformáció!“ Ne ijedjünk meg ettől a szótól. Mi lehet ebben az új ? Isten igéje ? Óh nem, hanem annak a kezelője, a hirdetője. Azt mondják: „Nem kell pap!“ Kik és hol mondják ezt ? A lelkészével szeretetben, közös becsülésben összeforrott gyülekezet tagjai? Ki merné azt mondani, hogy a zsoltáros és bibliás kálvinista lélek ennyire alásűlyedt? A közös szereteten és a kölcsönös emberbecsülésen álló ref. gyülekezet fölött elvonulhat a társadalmi élet ezer vihara, de a vallásos szivet nem bénítja meg, sőt edzi és erősíti. Ahol azonban a hívek vezetőjükben nem találták meg az igazi prófétát, csak a hatalmaskodó, parancsnokló egyént, hol a szeretet összekötő aranylánca nem volt meg lelkész és hívei között, hol a lelkésznek első volt a kenyér, csak azután következett Isten igéje, — ott csodálkozhatunk-e, ha a hívek igy beszélnek: „Nem kell pap !“ Mért nem kel! ? Mert nem igyekezett magát megszerettetni. A Krisztus anyaszentegyháza a szereteten épült fel s csakis a szeretet biztosít annak örökkévalóságot. Ennek a szeretetnek kell kisugároznia a vezetők szivéből a gyülekezet örege-apraja szivébe. Dorgálni, fenyíteni nem szikrázó haraggal, kipellengérezéssel, durva, kemény szavakkal, hanem csak példaadással, szelídséggel, jézusi szeretettel lehet. Van tehát új reformációra szükség. 1. Öltsük fel a szeretetnek, a szelídséggel és az alázatosságnak lelkét. 2. Ne a világi élv, a vagyongyűjtés és gyönyörhajhászás, hanem az Isten országa legyen az első. Nem vesznek el a kicsinyhitüek, ha levetik ez új korszak küszöbén az ó embert és felöltik az új embert; az új emberek az új szivet, az emberbecsülő lelket. De ez nem megy olyan gyorsan. Legelső a megbocsátani tudó keresztyén szív. Új reformátorok kellenek ily helyeken, hogy lépjenek közbe a meghasonlásbán élő gyülekezetek érdekében. Néhány öszszejövetel szeretetteljes melegében átalakíthatnák a gyűlölködő lelkeket. Célszerű volna egyes helyeken a presbitériumot nőkkel is felfrissíteni. Hiszen a női szív a legalkalmasabb talaj a vallás befogadására és más lelkekbe való átplántálására. Elnéztem egész életemen át, hogy templomaink legszívesebb látogatói mindig a nők voltak. Mennyi sok szép törekvést lehetne az énekelni és imádkozni szerető női szivekkel a presbitériumban megvalósítani! Fel az új reformációra a gyülekezetek kebelében ! A munkát nem fönt, hanem alant kell kezdeni, mint a jó építő teszi. így tettek a reformátorok is. A hitoktatás terén már jó előre gondoskodjanak hatóságaink, hogy legalább vasárnap délután a gyermekek a lelkész keze alá kerüljenek. így kellett volna már a múltban is, hogy a gyermeksereg megismerte volna lelkészét. Rövidesen ott állunk, hogy a kántorságról is gondoskodni kell. Már most kereshetnénk átmeneti eszközöket, mert kevés helyen tudnak majd külön kántori állást fenntartani. Munkára fel, az idő int! Csurgó. Darab Lajost ref. orgonista k. tanító. Az erdélyi reformátusok emlékirata. A külföldi hitsorsosaink felvilágosítására irányuló mozgalom egyik legmeggyőzőbb irodalmi termeke az erdélyi reformátusok emlékirata, mely az Erdély tervbe vett igazságtalan elszakításával előálló helyzetet a maga szörnyűségében tárja fel. A románok Erdélyt történeti jogon követelik, de a tudomány megállapítja, hogy a Traján idejében Dáciában letelepedők nem latinok, hanem Európa minden részéről kikerült vegyes nép voltak. Traján kultivált népe nem sölyedhetett félvad
