Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)

1919-02-15 / 7. szám

1919.

DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP.

51. oldal.

igaz lelkesedést és érdeklődést éreznek,“ hogy egy kis csapat szervezése végett csatlakozzanak hozzá.

Megindult tehát a mozgalom. Mielőtt azonban szervezkednénk, gondoljuk meg a következőket:

1. A keresztyénségnek, mint az új ég és új föld megteremtésén munkálkodó világnézetnek, joga van arra, hogy kijegecesedési pontja legyen egy a társadalmi élet újjáalakítására törő politikai szervezetnek. Isten országa a legreálisabb és a legmagasabb ideál, mely századokon keresztül egyre épül, melynek meg kell hódítania a világot, a lelkeket a környezetet, az intézményeket, a törvényeket, népeket és kormányokat s végül az egész materiális természetet. Jézus Isten országát akarta és akarja. Keresztyén az, aki ugyanazt akarja, amit Jézus. „Nekünk, keresztyéneknek — Írja egy jelenkori gondolkozó — Jézus megmutatná, hogy a tőkének és a munkának kibékítése rendkívül fontos, nem ekonómiai, de keresztyén szempontból; bebizonyítaná, hogy a politikai erkölcsök átalakítása egyenesen mireánk vár s nem mint honpolgárokra, de mint keresztyénekre; megtanítaná, hogy a munkáslakás Jkérdés ránk vonatkozik s nem mint filantrópokra de mint keresztyénekre; felvilágosítana minket, hogy a kereskedés, az ipar, a földmivelés, a tudomány, a művészet mint keresztyéneknek tartoznak érdeklődésünk körébe, mert minden haladás hozzájárul Isten országának felépítéséhez.“ (Strong.)

2. A kálvinizmus egyik formája a keresztyénségnek és pedig éppen az a formája, mely ennek a társadalmi akciónak irányában tört elő az eredeti forrásokból. A kálvinizmus — elvei szerint — a legaktívabb keresztyénség, harcias keresztyénség, agresszív keresztyénség. De felekezeti formája a keresztyénségnek. Ne feledjük, hogy a keresztyénség, mely mindegyik kér. felekezetnek lényege és célja, csak mint elvont valóság áll a felekezeti érdekekkel átitatott konkrét alakulatok mögött és fölött. S ezek az alakulatok még nevükben sem hordozzák a keresztyénséget. Az evangéliumi kér. világnézetet felkezeti tradícióikon és jogi keretekbe öntött szervezetükön keresztül képviselik. Hogy munkájukat, — Isten országának építését — végezhessék, a saját felekezeti érdekeiket is előtérbe kell tolniok. Nagyon gyakran megtörténik, hogy csak özeknek az érdekeknek a szolgálatát látja bennük a világ. Bármilyen magasnak, tökéletesnek és tisztának tartsa is valaki kálvinista felekezetűnket, azt el kell fogadnia, hogy felekezet, melyben a világ nem a keresztyénséget, nem a kér. világnézet fenségét, de a felekezeti szervezet esetleges sivárságát tartja lényegnek. Ha a legtökéletesebb kifejezője lenne is valamelyik felekezet a keresztyénségnek, akkor is kitenné magát annak a veszélynek, hogy fellépésében felekezeti elfogultságot, egyházuralmat, klerikálizmust látnának. És jogosan, mert egyház vagyunk, egyházi szervezetet alkotunk. Politikai fellépésünkkel pedig éppen azt akarjuk feltüntetni, hogy a keresztyénség több, mint egyház. Ezt is eléggé elfelejtettük. Még

csak az van hátra, hogy nem nagyon mély és nem nagyon öntudatos hitü népünk azt gondolja, hogy a kálvinizmus meg nem több, mint politikai párt. De a szervezet érdeke sem kívánja a felekezeti jelzőt. A mellett, hogy gyanúsan fogadnák, önrtiaga is előbb utóbb abba a veszedelembe kerülne, hogy Isten országának egyetemesen ragyogó örök fénye helyett felekezeti holdacskák halvány sugarai után futkosna. Szemmelláthatóan nyilvánul ez a kath. felekezeti alapon szervezett keresztény szociális néppárton.

3. Én kálvinista vagyok szivemnek minden dobbanásával. Szeretem egyházamat büszke szeretettel. Tudom, hogy az evangélium nem egészen diadalmaskodott még benne, mégis ragaszkodom hozzá görcsös erőfeszítéssel. De nem feledem el, hogy mindenek felett keresztyénnek kell lennem. Csak azért vagyok kálvinista, mert ebben a felekezetben lehetek legtökéletesebb keresztyén. Nem akarok kálvinistább lenni Kálvinnál, aki nem akart más lenni, mint keresztyén, aki Isten dicsőségéért harcolt s Isten országát építgette, mint Krisztusnak alázatos és erős tanítványa. Ebben az értelemben én is akarok „kálvinista“ politikát. De nagyon kevésre értékelném Kálvint, ha azt állítanám, hogy ez csak kálvinista politika. Ez keresztyén politika. Ezt Jézustól tanulta Kálvin. Az ő lelke érlelte, éltette és hevítette benne.

íme tehát. Keresztyénségünk társadalmi és politikai akcióra sarkal Isten országáért. Kálvinizmusunk egyházi s felekezeti szervezetben öltött testet, melynek hivatása aktiv keresztyének termelése. A kálvinizmus ezzel keresztyén aktivizmus lesz, melynek feladata a kér. világnézet propagálása és diadalra juttatása.

Ami a kálvinizmusban kézzel fogható és reprezentáló, az a felekezeti egyház. Ennek más hivatása van, mint a politika. Ha erre a térre lépne, szembe fordítaná egymással a keresztyéneket, elidegenítené a keresztyénségtől azokat, akik csak a felekezetekkel nincsenek megelégedve, de keresztyén lelkűiét és krisztusi eszmék működnek bennük; felforgatná az egyházi életet, kiölné a vallásos hitet s helyére politikai szenvedélyt kovácsolna. Ami a kálvinizmusban lényeg, tartalom és termelés, az a keresztyén világnézetért való diadalmas harc. S erre van szükségünk, ha szervezkedni akarunk. Nem a kálvinizmusra, de a kálvinizmus által termelt aktiv keresztyénekre, akikben ép úgy, mind a célban a lényeg egyetemesen keresztyén, felekezet fölötti. Keresztyének, akiket az egyházi munka megedzett, akiket a felekezeti egyház kitermelt, álljatok síkra, mint keresztyének a minden felekezeti sovinizmus s a minden felekezeti támadás felett álló, egyetemes és örök értékű keresztyén világnézet diadaláért! Az egyházak által termelt és Isten országáért harcoló keresztyénség legyen erő és hatalom a társadalomban. így szolgáltatunk igazságot hitünknek. Így igazoljuk a kálvinizmus igazságát. Az egyház pedig csak dolgozzék önmagán belül, híveinek lelkében b a gyülekezetekben. Adjon kér. férfiakat s