Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-12-07 / 20. szám
Harmincadik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1919 december 7. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. EEJ MEGJELENIK IDŐKÖZÖNKÉNT, A FELMERÜLŐ SZÜKSÉGHEZ KÉPEST. El Építés a romok fölött. Minden külső jel és mindenek felett minden ébredező reménység arra mutat, hogy abból a viharból, mely orkánszerüen száguldott végig sokat szenvedett hazánkon, kifelé haladunk. Még benne vannak szivünkben a tövisek, még magunk előtt látjuk a leírhatatlan pusztulást, még ott meredeznek előttünk drága értékek csupasz falai, összégett gerendái, még romok fölött járunk s éhes, ragadozó vadak üvöltése hangzik a letarolt mezőkön, de már kezd kivilágosodni, a viharverte romok felett már kezd kibomlani a megújuló élet reménykedő bimbója. Bimbó a romok között! .. Ha romok között felébred az elnyomott élet, akkor látja meg igazán a romokat. Ha kivilágosodik, akkor látjuk meg igazán a sötét hatalmak pusztítását. Már kezdünk látni, tehát ébredezünk. Már kezdünk látni és nem áltatjuk magunkat. Már látjuk, hogy a romok felett, a pusztaságban, melyet vihar zúgása, halál szele telített meg, csak az izzó-forró munka, a tett, a cselekvés, az élniakarás szenvedélyének törtető lendülete teremthet csendet, világosságot, életet. Igén.* „Összeomlott a ház és nagy L. . annak romlása“. Csak százszorosán megíe. .T tett munka, építheti újra és csak öntudatos, törhetetlen, lelkesült hazaszeretet szerezheti vissza az elrabolt családi birtokot. Romok felett járunk. Láttunk mi már szomorúbb, siralmasabb romokat is. Sokszor hitték már ellenségeink, hogy a romhalmaz maga alá temetett minden életet. Sokszor töltötte már be e hazát szenvedés, elkeseredés, sokszor hitte már a halál, hogy diadalt aratott s a romok felett sokszor hangzott búsan búgó szomorú zsoltárének, sokszor belesírt az éj kisértetszerü sötétjébe a tárogató panaszkodó szava. S az éiet mindig túlemelkedett a romokon. A hazaszeretet melege mindig megelevenítette a köveket ,is. A világosság mindig túlragyogta a sötétséget. A sírba temetett Hungária mindig talpra állott és hirdette a magyar erő és hazaszeretet életet követelő rendíthetetlen hatalmát. Romok fetett járunk. E romok között vannak olyanok is, melyeknek látása minden másnál fájdalmasabb, mert valamennyien magunkban hordozzuk azokat. A mi lelki életünk, Istenbe vetett bizalmunk, hazaszeretetünk, lelkesedésünk és alkotásvágyunk romjai ezek. A vihar sokáig, tulsokáig és tulerősen tombolt, „ömlött az eső, eljött az árvíz, fújtak a szelek és beleütköztek a házba“ s még ha a külső falak itt-ott ellentálltak is, a lélek mélyén sok romlás keletkezett, a szív belsejében sok nemes és szent érzés fagyott meg. Észrevétlenül befészkelték magukat az emberek szivébe azok az indulatok, melyek ellentétei a krisztusi szeretetnek és. odaadó hűdnek ... lölet lettef ál uralkodó hatalmak. Megrendült a lelki egyensúlya mindenkinek. Másokká váltunk mindnyáján. Romokat hordunk szivünkben, drága, szent érzések romjait s ezzel roszszabbak, romlottabbak lettünk. Ezek a romok éppen azért, mert bennünk vannak, maguk alá is temethetnek. Ah©l nincs hit, eszmény, hazaszeretet és életre tó’'- lelkesülés, ott nincs erő és ahol nincs t í, ott nem takaríthatok el a romok, nem kezdődhetik ' áj élet. Itt pedig kívül és belül új életnek kell " ezdődnie, diadalmas életnek, mely az egész, világnak szemébe kiáltja a dicsőséges feltámadást. Van a magyar társadalomnak egy olyan osztálya, melyet muL . yenesen a romok felett való építésre p.re .-tinál. A magyar református lelkészi kar o$i erényeihez tartozik, hogy mikor romokban hevert minden, a nemzeti erők és erények felélesztésével lehetővé tette az országmentés munkáját, előkészítette a feltárna-^ dást. Most is a református lelkészi karra vár azoknak a romoknak eltakarítására, melyek népünk lelkére nehezednek s azoknak a gyomoknak kitépése, melyek elnyomják a hit, a hazaszeretet, a munkás lelkesültség virágait. Most valóban lelkipásztorokra van szükség. Most nem elég hivatalnoknak, vagy prédikátornak lenni, de állandóan a nép között élve, annak szivéig kell férkőzni Szerkeszti és kiad a a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. 1=1 A kiadóhivatal vezetője Farag-ó János, akihez a reklamációk intézendők. e
