Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-04-05 / 14. szám
Harmincadik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1919 április 5. DÜNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik tninden szombaton. A lap szellemi részét érintő közlemények a felelős szerkesztő ^ címére (Pápa, Damjanich-utca 3. sz.) küldendők. a Előfizetési díjak (egy évre 20 K, félévre 10 K), hirdetések, reklamációk a kiadóhivatal (Pápa, Főiskola) címére küldendők. Hirdetések díja megegyezés szerint. ÉRTESÍTÉS. Sajnálattal tudatjuk olvasóinkkal, hogy mostantól fogva további intézkedésig lapunkat anyagi nehézségek miatt alkalmi megjelenésűvé kellett tennünk ; megjelenik tehát akkor és akkora terjedelemben, amikor és amekkora terjedelemben az lehetőnek, illetőleg feltétlenül szükségesnek fog mutatkozni. Körlevél a dunántúli ref. egyházkerület gyülekezeteihez, azok igehirde= tőihez, egyházi tanácsaihoz, minden rendű és rangú híveihez. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól a Jézus Krisztustól. Ámen. * Kedves Atyámfiái! Azokban a megpróbáltatásokkal és válságokkal teljes időkben, amelyeket Isten a négy és félesztendős világháború rettenetes szenvedései után jónak látott bocsátani szegény földi gyermekeire, annak a szent szolgálatnak a nevében, amelyet a dunántúli ref. egyháztanácsok megbízásából alázatos szívvel, de munkára való elhatározással vettem, hozzátok emelem szavamat s szólok annak az Úrnak nevében, aki a legrettentőbb viharban is képes volt békességet parancsolni a tenger hullámainak. Figyelmeztetlek mindnyájatokat magyar ref. egyházunk legdrágább kincsére, amelynek a legnagyobb arányú világgazdasági és politikai eltolódások között sem szabad egy percre sem veszendőbe mennie. A Közép Duna medencéjében immár negyedfélszázad óta lakó 2000 ref. gyülekezetnek mi volt minden időben a legdrágább kincse ? Ideálisan átgondolt közigazgatási szervezete ? Sok ezerre menő alsó-, közép- és felsőfokú iskolája, amelyek a magyar kultúra utján az egyetemes emberiség művelődésének is olyan lényeges szolgálatot tettek ? Nagy gondolatokat tartalmazó törvénykönyve ? Milliókra menő alapjai, amelyek kivétel nélkül a legnemesebb altruistikus célok szolgálatában állottak ? A felelet nagyon egyszerű. A magyar ref. gyülekezetek legdrágább kincse, amelyet semmi számmal kifejezhető, mértékkel lemérhető értékhez nem lehetett hasonlítani, a minden egyes hitsorsosunk szivében élő mély atyafiságos szeretetközösség, amely őket az elmúlt századok folyamán az igaz felvilágosodás zászlóvivőivé, a szabadság, egyenlőség és testvériség előharcosaivá, az egymás és más felkekezetüek iránt mutatott testvéries érzés példaképeivé, a Krisztusi önfeláldozás önmagát megemésztő fáklyájává tette. Ezen szeretetközösségnek nem ártanak azok a borzasztó csapások, amelyeket reánk az elvesztett világháború zúdított. Megszállott területeken élő testvéreinkkel is egyeknek tudjuk magunkat ez eszményi közösségnek kultuszában. Szeretetközösségünkön természetszerűleg nem változtathat az a tény sem, hogy a körülmények vaskényszerének hatása alatt Magyarország sokat szenvedett milliói, a mi testvéreink, magukhoz vették a legfőbb politikai hatalom gyakorlását s a bonyodalmas idők alatt a közrend és biztonság érdekében, fellépésük után azonnal, diktatórikus intézkedéseket tartottak szükségeseknek. E diktatórikus intézkedésekkel természetszerűleg a hűség és engedelmesség álláspontjára kell nyíltan helyezkednünk. Mi nem voltunk soha s a jövőben sem leszünk reakciósok. Egy fenségesen megragadó igazság áll előttünk szent bizonyossággal, hogy a keresztyénségnek az inaugurált új korszakban is van legalább akkora jelentősége, mint bármely letűnt társadalom napjaiban. A testvéries szeretet érzésével kell fordulnunk, sőt Krisztus parancsolatát követve, őszinte szívvel osztoznunk ama testvéreink sorsában, kik a máról holnapra való bizonytalanság rettenetes idegfeszültségében, ínség s nyomor között néznek a jövő elé. Ha a közsorsban való osztozás nehézségeket ró is ránk, ha meg kell is válnunk drága iskoláinktól, nem tétovázhatunk egy percre sem. Mi igaz testvérek vagyunk, kész szívvel állunk egymás terhének hordozására. Félre minden kishitűséggel! Félre minden balga törekvéssel, mely az új korszak rohanó pályája elé csak egy szem kavicsot is akarna gördíteni. Az Isten szeretete számunkra nem veszett el s a Krisztus példájából vett legtisztább s legnemesebb emberszeretet nem fog kiveszni a mi szivünkből sem soha örökké. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme véletek 1 Ámen. Pápán, 1919. évi április hó 3-án. Szerető testvéretek az Úrban : Németh István püspök.
