Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-14 / 15. szám
Huszonkilencedik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1918 április 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS 1SKOI.A KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József 1=1 felelős szerkesztő címére küldendők, t=> Belső munkatárs: CZEGLÉDY SÁNDOR Előfizetési díjak (egy évre 14 K, félévre 7 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Különbség a nazarénus és ref. keresztyén Ielkiismeret eszményképe között. A lelkiismeret: iránytű. Tudják-e, micsoda az iránytű ? Pontos iránymeghatározó készülék, mely a sik tengeri hajózás nélkülözhetetlen eszköze. Az iránytű a mágnes azon tulajdonságán alapszik, hogy a vízszintes irányban szabadon forgó mágnes, sok ide-oda reszketés után, a földsarki delejes áramtól befolyásolva úgy pihen meg, hogy mindig északdél felé mutat. S mert földünk tengelye, napkörüli forgása idején, mindig a sarkcsillag felé irányul, a mágnes tű is a sarkcsillag felé mutatja a biztos irányt. Iránytűről szólván, azonnal hajóra és tengerre gondolunk. Mint Petőfi is mondá: „(Isten) rákülde a tengerre engem.“ S mint bölcs Salamon is mondja: „a derék (ember) hasonló a kereskedő hajóhoz (Péld. 31 : 14). Tudjak, hogy vannak: kéjutazásra berendezett hajók, luxus hajók, hadi hajók, zsákmányoló kalózhajók stb. Ezekre most ne gondoljunk. Előttünk csak a kereskedőhajó álljon, melyhez a derék ember hasonlít, amennyiben, mint e kereskedő hajó, a derék ember is kincseket és embertársai számára lelki eledelt szállít. S tegyük fel a jobbat : a szektáskodó futkározó atyafiak is, épen mint a reformátusok, e hasznos kereskedő hajóhoz hasonlók. Talán tudják, hogy minden tengerre bocsátott hajónak három fontos dologra van szüksége: 1., legyen jól elhelyezett iránytűje; 2., biztos hajtó ereje ; 3., megbízható erős horgonya . . . Derék keresztyén embernél ez az erős horgony a reménység. „Reménység az Istenben" „reménység a Krisztusban." Hogy nagy viharok alkalmával, csapás, fájdalom és szenvedés idején hajónk a szelektől el ne ragadtassák és tengerbe ne merüljön, — mint a tengerészek leeresztik a horgonyt, hogy az a maga hatalmas végével a tengerfenékbe kapaszkodjék s a hajót megállásra bírván, a tomboló hullámok közt megszilárdítsa, — így bocsátjuk mi is reménységünk horgonyát Istenünkbe és Megváltónkba, mint az apóstól is mondja: „Ragadjuk meg az előttünk levő reménységet, mely lelkűnknek bátorságos és erős hargonya (Zsid 6:18—19). Ebben talán nazarenusaink is megegyeznek velünk ... S a derék keresztyén ember nagy súlyt helyez arra, hogy élethajójának hajtó ereje kimeríthetetlen legyen. Mi református keresztyének ilyen óriás motornak érezzük hitünket s Megváltónk szerelmét, mely annyira szivünkbe ontatqtt, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. (Fiiig 4:13) Nazarénusaink s többi szaktáskodóink azonban csak vitorlás hajók, melyek a Szent Lélekben a kedved szelet várják, hogy a vitorláikat átölelvén, előbb juttassa őket. Csak az a baj, hogy az emberek véleményében, saját együgyüségükben, kimódolt régi szokásokhoz, evangéliumellenes ósdi szertartásokhoz kötöttségükben látszatra építő farizeusságukban ellenkező szélre akadnak, mely a Megváltótól és az Isten országától meszsze veti őket. De a legnagyobb ostobaságot az iránytű elhelyezéseben, a lelkiismeret dolgában követik el. Meggondolatlap tengerészek az iránytűt a hajó alacsony helyén, a fedélzeten tartják. De itt e mágnesvasat zavarja, befolyásolja a hajónak anyaga, különösen a vas és acél. És az iránytű nehezen, vagy megbizhatlanul rrfutat a sarkcsillag felé. így tesznek nazarénusaink és más szektáskodóink is. • Lelki ismeretük iránytűjét annyira alacsonyan helyezik el, hogy a közönséges emberi dolgok is megbizhatlanná teszik. A régi farizeus zsidók szertartásainak gyarlóságaiból sokat állítanak lelkiismeretük közelségébe (állat vért nem esznek, nem nevetnek, daltól, zenétől irtóznak, a vasárnapot tétlen nyugalomnak tekintik, sóhajtózva, lehorgasztott fejjel járnak stb.) és lelkiismeretük nem mutathat a lelki világ sarkcsillaga : a Jézus Krisztus felé. A derék református ember pedig lelkiismeretét magasra emeli, mint nagy hajók kapitánya az iránytűt. Nagy és biztos járású hajóknál ugyanis az a szokás, hogy az iránytűt magasan, az árbócra helyezik, távol a hajó testétől, hogy azt a rengeteg vas és acél, mellyel a hajó bordái vannak bevonva, ne zavarhassa. S az árbockosárba, iránytű mellé külön embert állítanak, aki az iránytűre vigyáz s annak állását a kapitánnyal telefonon közli. így helyezzük mi reformátusok is magasra lelkiismeretünk iránytűjét, hogy azt földi érdekek, vélemények, világi dolgok ne zavarják. így vigyáz nálunk is lelkiismeretünk állására, sarkcsillagunknak, a Jézusnak fényes tekintetét kereső irányára fent a magasban a Szent Lélek s adja villámgyorsan
