Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-22 / 51. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 225. oldal. 4g. szám. Ictes tiszta lélek: az Isten közelébe 1 Jó volna levetni a gyászruhát és felöltözni az öröm ékes ruháiba, a dicsőség palástjába! Jó volna nőni, erősödni, virágozni, gazdagon gyümölcsözni, mint az Úr plántáinak és az igazság fiainak! Jó volna ?! Nézzétek: a Messiás, a fölkent Szabadító, az Úr Jézus éppen azért jött. Ó mondja: azért küldött engem az Úr Isten, hogy a szegényeknek ■örömöt mondjak, hogy bekössem a megtört szivüeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, hogy megvigasztaljak minden gyászolót, és gyászruha helyett dicsőség palástját adjak rájuk ; azért jöttem, hogy a csüggedt lelkeket felelevenítsem, hogy legyenek az Úr plántái, igazság fái az ő dicsőségére! Tárjátok hát fel sziveteket előtte; fogadjátok be; hívjátok! „Oh kedves vendég nálam szállj!“ Tanítók fizetésrendezése. A kormány a november 16-iki néphatározat alapján a következő törvényt léptette életbe: 1918. évi VIII. néptörvény az elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek, a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítóknak (szaktanítónőknek), továbbá az óvónőknek az állami tisztviselői fizetési osztályokba való sorolása, valamint illetmény- és nyugdíjügyi viszonyainak rendezéséről. 1. §. Az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők, továbbá a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítók és szaktanítónők az állami tisztviselőkre érvényes VIII—XI., az állami kisdedóvónők pedig a X— XI. fizetési osztályba soroztainak be. 2. §. Az első szakaszban felsoroltak az ott említett fizetési osztályokba a következő arányszámok szerint sorolandók: az állami elemi népiskolai tanítók és tanítónők, továbbá a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítók, illetve szaktanítónők létszámának 20 százaléka a VIII., 30 százaléka a IX., 30 százaléka a X. és 20 százaléka a XI. fizetési osztályba, az állami kisdedóvónők létszámának 50 százaláka a X. és 50 százaléka a XI. fizetési osztályba jut. Az állami elérni népiskolai tanítók és tanítónők 1200 koronás, valamint az állami kisdedóvónők 1100 és 1200 koronás kezdő fizetései a fentiekhez képest megszűnnek és az ezidőszerint ezekben a fizetésekben állók azonnal a XI. fizetési osztályba nevezendők ki. 3. §. A tanerők az 1. és 2. szakaszokban megállapított fizetési osztályok közül az alacsonyabb fizetési osztályokban legfeljebb kilenc-kilenc évet kötelesek eltölteni és ezen idő eltelte után a részükre megállapított magasabb fizetési osztályba nevezendők ki még akkor is, ha ezen intézkedés által az illető ágazat részére a 2. szakaszban megállapított százalékos arány túllépetnék; viszont a részükre megállapított legmagasabb fizetési osztályban szolgálatuk végéig megmaradnak. A tanítók és tanítónők a 4. szakaszban körülirt összszolgálati idejük alapulvételével azonnal a megfelelő fizetési osztály megfelelő fokozatába helyezendők. 4. §. A 3. szakaszban említett összszolgálati idő alatt a bármily jellegű elemi népiskolánál, illetve gazdasági iskolánál a tanítói oklevél birtokában rendes tanítói minőségben, az óvónőket' illetően pedig a bármily jellegű kisdedóvódánál óvónői oklevél birtokában eltöltött összes, tehát az 1893. évi október hó 1-e előtt is eltöltött szolgálati idő értendő. 5. §. Az 1913. évi XVI. t.-c. hatálya alá tartozó nem állami elemi népiskolai tanítók (tanítónők) és az 1913. évi XL. t.-c. hatálya alá tartozó nem állami óvónők a fizetéskiegészítési államsegély szempontjából ugyanolyan mérvben és ugyanazon elvek szerint léptetendők elő, mint az állami elemi népiskolai tanítók és óvónők. Létszámuk tehát ugyanolyan arányban osztandók be, ugyanazon fizetési osztályokba, amiként azt a 2. szakasz az állami elemi népiskolai tanítók és állami óvónők részére megállapítsa. A 3. és 4. szakaszokban foglalt határozmányok a nem állami elemi népiskolai tanítókra és tanítónőkre, illetve nem állami tanítónőkre is kiterjednek. 6. §. A nem állami elemi népiskolai tanítók fizetéskiegészítő államsegélyeinek megállapításánál a tanítók netaláni kántori illetményei a kiegészítendő tanítói javadalomba be nem számíthatók. 7. §. Az olyan nem állami elemi népiskolák és nem állami óvódák fenntartói, akik tanítóik (tanítónőik) és óvónőik részére a törvényszerű illetményeket eddig államsegély igénybevétele nélkül, saját erejükből biztosították, köteleztetnek arra, hogy tanítóik, illetve óvónőik fizetéseit a hasonló szolgálati idővel biró állami tanítókat, illetve óvónőket megillető összegre felemeljék s ezenkívül őket ugyanazon feltételek mellett, ugyanolyan mérvű lakpénzben, családi pótlékban, háborús segélyben és ruhasegélyben is részesítsék, amilyen mértékben ezek az illetmények a vonatkozó törvényes határozmányok értelmében az állami tanítókat megilletik. Az itt említettek mindeme járandóságai az 1918. évi julius hó 1-től kezdődőleg, illetve a háborús segélyek és ruhasegélyek az egész 1918. évre visszamenőleg kiszolgáltatandók. Amennyiben a szóbanforgó illetmények kiszolgáltatását az iskolafenntartók anyagi ereje nem bírná, e célból illetmény kiegészítő államsegélyért folyamodhatnak. 8. §. Az egyes iskolafenntartók az iskoláiknál, illetve óvódáiknál alkalmazott tanítók, illetve óvónők részére a fenti határozmányokban megállapított illetményeknél magasabb illetményeket a jövőben csak az esetben biztosíthatnak, ha tanítóik, illetve ónónőik illetményeinek fedezésére államsegélyt igénybe nem vesznek. 9. §. Mindazon nem állami tanítóknak, tanítónőknek és óvónőknek, kik az 1917. évi XV. törvénycikk értelmében az 1918. évre háborús segélyben
