Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-28 / 30. szám

30. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 135 oldal. Folyó évi november 17-én lesz 50 éve, hogy értekezletünket az akkori apostoli buzgóságu elődeink megteremtették, szükségesnek láttuk, hogy a félszáza­­dos fentállás emlékére rendkívüli gyűlést tartsunk, miért is úgy határoztunk, hogy november 19-én ünne­pelni jövünk össze. Az ünnepély programmját képezi a tatai ref. templomban tartandó istenitisztelet, az értekezlet 50 éves történetének felolvasása, azonkívül, ha a mostani viszonyok mellett lehet, megfestetjük az értekezlet első elnökének, László Józsefnek arcké­pét, hogy emléket állítsunk annak, aki megteremtője volt értekezletünknek 'és Istentől nyert szép tehetsé­gével hosszabb időn keresztül diadalmasan vitte előre annak lobogóját. A kitűzött tárgysorozat pontjai között nem volt felvéve Várady Lajos tatabányai lelkész felolvasása, de az értekezlet szives figyelemmel hallgatta végig a tatabányai legutóbbi állapotokat visszatükröző, felöl­el vasó leikéből sok keserűséget kiváltó igazságokat, azonban azon kívánsága felett, hogy a Kálvin szövet­séget keresse meg, hogy szociális irányú működését Tatabányára is terjessze ki, nem teljesíthette, mert az ottani sztrájkkal szemben a magyar állam és a bánya­társulat egész működését nem tartja sem az értekez­let sem a Kálvin szövetség hatáskörébe tartozónak. Várady Lajos felolvasása után az elnök által erre előre megbízott Besse Lajos tarjáni lelkész tartotta meg: „Gondolatok a lelkészválasztási törvényről“ cimü fel­olvasását, mely felett igen élénk eszmecsere indult meg s csaknem kivétel nélkül elfogadta értekezlet minden tagja felolvasónak azon nézetét, hogy nem annyira a törvényt, mint inkább magunkat kell refor­málni és akkor megszűnnek a becstelen választások. A felolvasásnak e lapban közlésére kérte fel értekez­let szerzőt s Szabó György egyházmegyei gondnok­nak a tárgyhoz hozzászólása után határozatilag ki­mondtuk, hogy a kér. lelkészértekezlethez felírunk, azonkívül, hogy későn ne legyen, kérelemmai fordu­lunk a zsinatelőkészítő-bizottsághoz is, hogy az új választási törvényben a visszaélések megszüntetésére a legszigorúbb intézkedések legyenek. A II. t.-c. 44. §. g) pontjában olvasható lényeges szó pedig okvet­len töröltessék, mert a visszaélések elkövetésénél az az egy szó nagyan alkalmas arra, hogy egyesek javára vagy egyesek hátrányára döntő befolyással legyen an­nak mikénti magyarázata. — Még néhány kisebb tár­gyunk lett volna, amelyeket azonban, mivel az egyház­­megyei közgyűlés tárgysorozatában szintén ^előjöttek, az idő előre haladottsága miatt, levettünk a napirendről. Eleitől végéig igen élénk volt értekezletünk, itt­­ott a hangosságig mentünk. Jel ez előttem arra, hogy van bennünk tettrekész erő és akarat. Vajha csakugyan akarnánk is és tudnánk is tenni, hogy ezekben a nagy időkben, amikor kezd aláhanyatlani a hitélet és vallá­sosság, mi az őrállók felébredve életre keltenénk az aluVÓkat. Besse Lajos értekezleti jegyző. A tatai ref. egyházmegye közgyűlése. A tatai ref. egyházmegye julius hó 10-én tartotta évi rendes közgyűlését a tatai hitsorsosok templomá­ban a ref. 400 éves évfordulójának megünnneplésével kapcsolatban. Az évfordulói istentiszteletet Gyalókay Béla főjegyző úr tartotta, ki úgy imádságával, mint kü­lönösen alkalmi beszédének tartalmával, előadásával a nagy számban megjelentek figyelmét mindvégig le­kötötte. A tatai énekkar alkalmi éneke után Vörös Já­nos egyházmegyei tanácsbiró úr olvasta fel Felvinczy Lajos kisigmándi lelkész úr alkalmi értekezését, végül László Dávid lelkésztárs szavalt igen nagy hatással. Az istentisztelet végeztével esperes úr imával, nagys. Szabó Cyörgy egyházmegyei gondnok úr pe­dig remek beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Úgy az imának, mind a remek beszédnek jegyzőkönyvünk­ben való kinyomatása elhatároztatott. Az alakulás meg­történte után dr. Konkoly Thege Sándor egyházmegyei világi tanácsbiró úr letette a hivatalos esküt, gondnok úr üdvözlő szavai után szép szavakban ajánlotta fel szolgálatait az egyházmegye javára s egyúttal a gyá­­moldának 200 koronát adományozott. Hálás köszönet érte ! Egy hivatalba lépett, de még esküt nem tett tanítónő letette a hivatalos esküt s mi örömmel üdvö­zöltük, mint volt lelkésztársunk leányát körünkben. Az esperesi jelentést úgy általánosságban, mint részleteiben örömmel vettük tudomásul annyival is inkább, mert láttuk, hogy egyházmegyénkben minde­nek ékesen és szép renddel folynak. Egyházkérületi főgondnokuknak a mult évi üd­vözlő szavainkra adott válaszát nagy lelki örömmel hallgattuk. Több egyháznak rendkívüli adókivethetése iránti kérelmét közgyűlésünk engedélyezte. Bizony a rendkívüli adó sok egyházban már többszörösen felül­múlja a rendes egyházi adót. Ha valami segítség nem jön, sok egyházunk az anyagi tönkszélére jut. A bőnyrétalapi, csépi, dadi, szendi szomódi, kömlődi egyházak részére tett alapítványók alapító­­levelei megerősítettek. A segélykérvények letárgyalása­­kor vettük észre, hogy sok az eszkimó, kevés a fóka.“ Jól esett volna minden egyház kérelmét teljesíteni, mert a kérvényezők mind rászorultak, — de sajnos nem lehetett. Államsegélyben való részesülésre ajáltat­tak: Bököd, Szend, Szomód, Tarján. Baldácsy-segélyre ajáltattak: Esztergom, Duna­­almás és Lábatlan. A kér. gyűlés jegyzőkönyvéből át­vett és intézkedést igénylő ügyek letárgyalása után esperes úr buzgó imádsággal bezárta a gyűlést, s mi ezzel az óhajjal oszlottunk szét bárcsak a jövő évben, mikor ismét közgyűlésünket tartjuk a béke áldásainak örvendezhetnénk! Szomód, 1918 julius 16-án. Löké Károly ehm. aljegyző. \ Használjunk hadisegély-postabélyeget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom