Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-28 / 30. szám
134. oldal DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP 19 18 egész telítve van mythosokkal . .minélfogva semmi ok sincs rá, hogy a keresztyénség létalapjának, közkincsének, sinequanonjának s több efélének tekintessék“. Ezek Zoványi felolvasásnak inkriminált részei. Az a kérdés most már, hogy ellenkezésbe jött-e Zoványi a keresztyénséggel közelebb a kálvinizmussal ? Zoványi — úgylátszik — a kritikai theol. irányhoz tartozik és a legújabb theológia megalapítójának Strauss D. Frigyesnek a követője ; de a célt illetőleg még annál is tovább szándékszik menni, mert — úgy tetszik, — hogy a mi a legújabb korban a szabadgondolkozó francia Guyau-nak nem sikerült: Zoványi szeretné azt megvalósítani — a jövő valiástalanságát, de biztos fedezékből. Strauss, hogy kimutassa a csodákban hivő supranaturalista és e csodát tagadó rationalista két — egymással harcban álló — irányzat tarthatatlanságát: 1835-ben „Jézus élete“ cimü munkájában az evang.-i történetek tartalmát valótlannak, az elbeszélések magvát mythos-nak mondja. Helyesen jegyzi meg róla dr. Antal Géza: „Bár rendkívüli hatást keltett munkája, nincs az hiba és túlzás nélkül, de legnagyobb hibája a következetlenség. Egyik evangéliumi elbeszélést a másikkal erőtlenít meg s igyekszik agyonütni, s így az egyiknek valóságát elismeri vagy legalább feltételezi“. Guyan szerint is a kér. vallás történeti elemei, evang.-i elbeszélései mythosok, babonák, dogmái pedig képzelet szülöttei s ép ebből azt jósolja, hogy jövőben a vallás elenyészik, mit könyve címéül is ad. íme — úgy tetszik nekem —, hogy Zoványi rendszerben Strausst követi, de célja, mint Guyaunak a jövő valiástalanságát előmozdítani. Ezt igazolja az a híressé lett ünnepi felolvasása s az abban nyilvánuló Kálvin gyűlölete. Mert határozottan elmondhatni Zoványiról, hogy Kálvint gyűlöli. Hiszen csak úgy tud róla beszélni, ha üthet rajta egyet-egyet, s ha ezt nem teheti hallgat róla. Már pedig, hogy Kálvinról lehet jót is mondani — elfogulatlan ember előtt nem kell bizonyítani. Aztán meg, hogy azt hangoztatja, miszerint az evangeliomi elbeszélések nélkülözik a hitelesség kritériumát, hogy az egész evangélium telve van mythosokkal s hogy a biblia tehát nem tartható a keresztyénség létalapjának: mi másra vall, mint rombolni akarásra, mert hisz a keresztyénség a bibliaival áll vagy esik. így tehát a Zoványi theológiai irányzata sokkal kárhozatosabb, mint — Kálviné. Hisz Kálvin épített, hatalmas, maradandó munkát végzett. De a Zoványi elveivel építeni nem, hanem csak a meglevőt döngetni lehet. A protestántizmus talaján azonban Zoványi követheti azt az irányt, ami neki tetszik, ehhez joga van mindaddig, mig a biblia alapján áll. S még azon áll, habár álláspontja ingadozó s ép úgy, mint Strauss: ő is következetlen. Azt is mondja nevezetesen: „A bibliai kritika mégis csak ki tudta hámozni az evangeliom lényegét, már a dogmákat szerkesztő (?) Pál apostolon keresztül eltudott jutni jézusnak már nem eszményített, de mindenképen eszményi alakjához.“ Másutt meg így nyilatkozik : „A jézus által hirdetett eszmék (hol találta Zoványi ezeket, ha a biblia csak mythos ?) adnak a keresztyénségnek örök életet. Az evangeliomi elveken áll az igaz Krisztusi tan és követésükben az igaz Krisztusi élet.“ Ez utóbbi kifejezései jelzik, hogy Zoványi még bibliai alapon áll. Erről teljesen még le nem siklott. Iránya ugyan romboló jellegű, de az igaz keresztyén életnek nincs mit tartani tőle. Illik azonban ő reá is az, mit Szőts Farkas Guyauról irt értekezésében erre vonatkoztatva mond: „Emberi tévedések és hibák a leggondosabban ápolt valláshoz is tapadhatnak és egy vallásnak sem válik javára, ha örállói a rendszer és intézmények fattyú hajtásait is konzerválni akarják“. (Folyt, köv.) Lelkészértekezleti gyűlés. A tatai református egyházmegye lelkészei julius hó 9-én majdnem teljes számban jöttek össze Tatában évi rendes lelkészértekezleti gyűlésükre. Barsi Sándor elnök éneklésre hívta fel az értekezlet tagjait, mely után buzgó imában kérte az egek Urát, hogy tegye hasznossá és gyümölcsözővé az összejövetelt. Majd gazdag tartalmú, egyháztársadalmi és egyházpolitikai életünkre kiterjeszkedő élénk figyelemmel hallgatott megnyitójával a megjelenteket szívélyesen üdvözölve nyitotta meg az értekezletet. Jelentést tett az értekezlet bel- és kül életére vonatkozó fontos ügyekről. A pénz és könyvtárosi jelentések helyeslő tudomásul vétele után Vörös János naszályi lelkész tartott „A protestántizmus és a lelkiismereti szabadság kapcsolatban a Zoványi üggyel“ címen értékes felolvasást,* melyben erőteljes vonásokkal világította meg az igazi protestántizmust és okosan vonta meg a határt a lelkiismereti szabadság és a szabadosság között elitélve a ref. egyetemen működő, ref. theol. tanárnak^ Zoványinak Kálvinista egyházunk ellen súlyos vetekként számítható szereplését. Mindnyájunknak jól esett minden szava, mellyel anyaszentegyházunkat védve a tanszabadsággal visszaélő professzort elitélte. Jelen volt értekezletünkön dr. Kovács István theol. tanár, mint a Ref. Sajtóegyesület igazgatója és református sajtó újból való megteremtésének igen nagy fontosságát a történelemből és életből vett példákkal igazolva, hívta fel értekezletet a nagy ügy pártolására. Az értekezlet a tagok adományaiból azonnal belépett alapító tagnak, azonkívül kilenc lelkész és az egyházmegyei gondnok szintén alapító, a többi lelkészt, — aki még eddig be nem lépett — rendes tagnak és elhatároztuk, hogy ki-ki hivei közül is minél többet nyerjen meg az ügy támogatására. * Szerzőt felkérte értekezlet felolvasásának e lapban leendő szives közöltetésére.
