Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-10 / 23. szám
23. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 179. oldal. énekekkel. A beosztás pedig legcélszerűbb lenne egyházi év szerint. A zsinatnak tehát az új énekeskönyv igen fontos ügye lesz és kívánatos, hogy a döntés oly értelemben történjék, hogy a hosszas előkészülés eredménye, anyaga ne csak a mának, hanem a távoli jövendőknek az igényeit is kielégítse. Tehát akik határozni hivatva lesznek, ne csak a múltba nézzenek, hanem még inkább a jövőbe, hogy ne kelljen pár évtized múlva ismét a foltozás munkáját felvenni és folytatni. Fülöp József lelkész. Egyetemes konventünk ülése. Egyetemes konventünk tavaszi üléseit Budapesten, május 31-én, junius 1-én és 2-án tartotta gróf Degenfeld József és dr. Baltazár Dezső elnöklete alatt. Baltazár Dezső püspök bensőséges megnyitó imája után a világi elnök nagy sajnálattal jelentette, hogy dr. Kenessey Béla püspök betegsége miatt nem vehet részt a konvent tárgyalásain. Aztán jelentést tett azokról az intézkedésekről, melyeket az elnökség időközben tett. így arról a tisztelgésről, mellyel IV. Károly királyt egyházunk nevében üdvözölte ; arról, hogy a zsinattartásra az engedélyt Ö Felsége megadta és pedig úgy, hogy nem küld királyi biztost az ülésekre. A zsinat október 22-ére van összehíva, továbbá megemlékezett a 400.000 koronára felemelt lelkészi háborús segítségről, amelyért az érdem és köszönet Tisza István grófot illeti meg. A konventi tagok megéljenezték a jelenlévő Tisza István grófot. A gyűlés tárgysorozatára áttérve, bemutatta a király válaszát az egyetemes konvent üdvözletére. Jelentette továbbá, hogy a lengyelországi református egyház konzisztóriuma Varsóból segítséget kér a konventtől a lengyel református egyházak támogatására. Eddig a dunamelléki egyházkerület §2780 koronát, a tiszáninneni egyházkerület 2160 koronát gyűjtött erre a célra, a gyűjtést azonban a többi egyházkerületek is aug. 15-éig folytatják. Ezután Tüdős István püspök azt az indítványt terjesztette elő, hogy a konvent Arany János születésének századik évfordulója alkalmából a költő iránt érzett hódolatát jegyzőkönyvben fejezze ki és hogy Tompa Mihály emlékére, akinek ez év szept. 17-én lesz születésének századik évfordulója, a ref. iskolákban emlékünnepet rendeljenek el. A püspök meleg szavakban méltatta Arany és Tompa irodalmi jelentőségét, akik mindketten a református egyházhoz tartoztak. Dóczi Imre fölszólalása után a konvent az indítványt azzal a módosítással fogadja el, hogy a ref. iskolákat nemcsak Tompa emlékünnep, hanem Arany emlékünnep rendezésére is fölkérik. Ezután Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos jelenti, hogy a király a zsinat tartását október 22-ére megengedte. Nagy Károly püspökhelyettes referálta el az egyetemes tanügyi bizottság jelentéseit és erre a tanácskozást félbeszakították. Délután bizottsági ülések voltak. Másnap Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos lelkészi nyugdíjintézeti ügyeket referált. Utánna Boér Elek'dr. főgondnok a közjogi bizottság határozatait terjesztette a konvent elé és ezek során szóba került a bagotai iskolai adó ügye. Boér dr. elmondta, hogy a bagotai iskola adóügye 1901-ben kezdődött, vagyis most éppen tizenhat esztendős, de még mindig nincs végleg elintézve. A bagotai református gyerekek ugyanis az ógyallai református iskolába járnak és mert tizenhat évvel ezelőtt a bagotai lelkész arra kérte az ógyallai képviselőtestületet, hogy ha iskolát épít, akkorát építsen, ahová a bagotai gyerekek is járhatnak, ez alapon hívásáról. 1651 április 20-án hirtelen elhunyt Carolus de Maets, Voetius tiszttársa, legbensőbb barátja, a fheologia professzora az utrechti egyetemen, az előbbi napon még elnökölt Szathmári Ötvös István „De sepultura mortuorum“ címmel tartott és 2 részben megvitatott disputáján (R. M. K. Híj. 1790.), a 3. részt már Voetius elnöklete alatt vitatta meg amaz. Carolus de Maets nemcsak személyileg volt jó viszonyban Voetiusszal, de annak az irányához is tartozott és hogy Voetiusszal mennyire egyetértett, mutatja az is, hogy az utolsó Szathmáritól megvitatott értekezését azzal a megjegyzéssel vette át az utóbbi „Politica Eccletiastica“-jába, hogy erről a témáról nincs jobb munka. Fontos körülmény még az is, hogy nemcsak „Papa Ultrajectinus“ volt Voetius neve, de valóban az is volt. Ha csak egy kicsit is áttekintjük a Vroedschapnak, mint a fenntartó testület megszemélyesítőjének a főiskolát illető határozatait, rögtön feltűnik az a nagy hatalom és tekintély, amit itt Voetius erős kézzel vívott ki magának. Már 1634-ben 5 Leidenből jött alumnus számára fejenkint 25 frtot kér disputatiojuk kiadására, mit meg is kap,1 szinte őneki lehet tulajdonítani Komáromi Csipkés Györgynek a Vroedschap által 1653 február 5-én történt kitüntetését is.1 2 Mint theol. tanár feltétlenül uralja a kart, a más érzelmüeket ha csak lehet elűzi és távoltartja, idővel a tanítványait veszi maga mellé professzornak. Mint pap szintén gondoskodik arról, hogy hívei kerüljenek be Utrechtbe társakul, sőt később (1663) egy harc végén (egyházi javak), melyben iránya félig megbukott, sikerül határozatba is venni, hogy az ő irányából kell a lelkészeket választani. Mint egy zsarnok uralkodik, de mint egy apostol dolgozik s rettentő energiával és eredménnyel végzi papi és tanári teendőit. 1 Valószínűleg ebből a pénzből jelent meg Bényei Deák János értekezése is (R. M. K. Uh.) bár ő nem volt alumnus. L. ehhez dr. I. A. Wijune—L. Miedema: Resolutien va de Vroedschap van Utrecht betreffende de academie. Utrecht. 1888—1900. p. 18—19. 2 L. Wijune—Miedema: I. m. p. 75.
