Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-11 / 10. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. A sátán munkája. Ap csel 53: „Miért foglalta el a Sátán a te szivedet, hogy megcsald a Szent Lelket?* lönbség közöttünk, e téren teljes az egyetértés. De az elvek alkalmazásában, ott már eltérünk s ezt szerfelett sajnáljuk. És mi szentül hisszük, hogy a történélem itélöszéke nekünk ád majd igazat, mikor lecsóndesedik e vihar és nyugodtan lehet mérlegelni a történteket. Lehetetlen, hogy eltekintsünk a napjainkat nyugtalanító eseményektől. Lélekkel végzett munkánk közben is hányszor rajtakapjuk magunkat, hogy megint csak a háborún — a békén van az eszünk. Mostanában szinte teljesen lefoglalja érdeklődésünket Amerika; az Amerikai Egyesült Államok magatartása. Már évek óta tisztában lehetünk ugyan vele, mert ellenségeink részére ő volt a fő-fő hadiszer-szállító és így a háborúnak elnyujtása^ elsősorban az ő bűne; de mivel természetünkben van, hogy a ránk nézve jót reméljük s mivel nemcsak viszolog, de egyenesen visszariad a természetünk az olyan hitványságtól, mikor valaki a legszebb elveket hangoztatja s ily módon fürdik az elismerésnek, a dicsőségnek, a férfijellemnek fényében, ugyanakkor cselekedeteivel rácáfoljon a fennen hirdetett elvekre s aljas haszonlesőnek bizonyuljon: ezért csak nem akartuk, egyre nem akartuk elhinni, hogy közönséges képmutatás a ma annyit emlegetett államfőnek : Wilsonnak magatartása. A körülmények, a tények azonban erre a vallomásra kényszerítenek bennünket. A Sátán hatalmába ejtette az E. Á. elnökének szivét. Elfoglalta azt teljesen. A nagy kerítő: a pénz, a haszon, a nyereség rácsábította a hazudozásnak, a bujkálásnak, az ellenfelek meggyanusításának és megrágalmazásának útjára. Ezen a héten olvashattuk külügyminisztériumunknak azt a mindenképen mintaszerűen kidolgozott válaszát az E. Á. elnökéhez, amelyben szinte derültségre hangoló humorral van megörökítve, hogy az elvekben nincs kü-TÁRCA. Vallás és erkölcs. (Folytatás.) A vallás területe. Mint ahogy az erkölcs területének kijelölésénél nem a tényleges moralitásra támaszkodtunk, épen úgy a vallásnak sem az egyes positiv alakulatokban nyilvánuló megszámlálhatatlan és sokszor szétválaszthatatlan jogi, társadalmi, metaphysikai s egyéb heterogén elemekkel átszőtt formáit vesszük figyelembe, hanem az emberi szellem tényleges vallásos szükségletének megfelelő s e szükségletet a legteljesebb harmóniával betöltő, a hiányt teljesen pótló vallást, a vallást a maga lényegében. Az egyes vallásos formációkhoz tapad, de azoktól mégis különböző népvallás már csak azért sem szolgálhat alapul, mert ez nem annyira vallás, mint inkább moralitás, szokás, történeti elemekből szőtt kultusz, népies metaphysikából kinőtt előítélet, tudatlanságból felburjánzott babona. Elhagyunk tehát a valEllenségeink szerint semmi se természetesebb, mint Angliának az az eljárása, hogy bennünket egészen elzárjon a külvilággal való érintkezéstől és igy kiéheztessen s ezzel teljes megadásra szorítson. Egészen természetes, hogy a tengerek szabadsága azt jelenti, hogy ellenségeink azt teszik ott, ami nekik tetszik, mint hadi dugárut elkobozhatnak ott mindent, amire nekünk szükségünk volna. De az már tűrhetetlen, hogy mi zárjuk el őket a külvilágtól; ez ellen már az emberiesség nevében tiltakozniok kell! Az E. Á. elnöke semmi megtorló intézkedést se látott szükségesnek ellenségeink brutális eljárása ellen, most pedig, mikor mi szorongatjuk a gőgös Albiont, magára rántja az emberiesség köpenyét; megszakítja az érintkezést az emberiesség szent nevében ! Szörnyű képmutatás, mely meg akarja csalni a világot. Az egész világháború gyötrő bizonyság a sátánnak mérhetetlen kisértő ereje mellett. Ananiast és Saphirát vagyonuk eltitkolására, hazugságra, Judást árulásra bírta és hányat, de hányat a nyíltan vallott elvek iránt való hűtlenségre, esküszegésre! Most meg hihetetlenül megnövelte az elcsábítottak számát! Wilson eljárása annyira szembeszökő, hogy egész országok botránkoznak meg rajta; teljes egyetértéssel botránkoznak meg. Nézzünk szét magunk körül; vizsgáljuk meg a saját szivünket; nem foglalta-e el azt is a Sátán ?! Nézzünk szét környezetünkben, nincsenek-e itt is, akiknek elfoglalta szivüket a Sátán és egyre azon mesterkednek, lás speciális területének kijelölésénél minden olyan mozzanatot, mely nem tartozik annak lényegéhez. Az erkölcsnél erkölcsi szempontból jártunk el. Magából a tárgyból merítettük a módszert, maga az egész jelölte meg a részletek helyét. Elfogulatlanságukban nem féltünk az egyéb területekre vonatkozólag levonható következményektől. Nem tartott vissza az sem, hogy esetleg útját álljuk a vallásra vonatkozó ítéletünk hízelgő megalkothatásának. Tapasztalatból tudjuk, hogy minden más szempont — tudományos, vagy metaphysikai — tévútra vezetett volna. A rózsáról szín, vagy illat szempontjából csak homályos és hiányos képet alkothatunk, hasonlóképen a chemiai összetétel szempontjából is. A teljes egészbe csak elfogulatlan, magát előre le nem kötelező, az egész anyagot figyelembe vevő s azt sajátos jelentése szerint értékelő módszer hatolhat be. Teljes képet a rózsa, mint az egész természetbe harmonikusan beilleszkedő, önálló, sajátos valami adhat. A vallást sem tudományos, erkölcsi, vagy metaphysikai szempontból akarjuk tárgyalni. Mindegyik csak a maga felé verődő sugarakat foghatja
