Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-11 / 6. szám

46. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917,. kodásnak. Megrendíti a hitet a vizet prédikáló, bort ivó pap . . . Kötelessége egyházunknak megteremteni azt az erkölcsi légkört, mely útját állja a szektás ragály­nak. El a mulasztásokkal! Működésünk körül a kritika élét nem szabad eltompítani Gyakorolni kell az egyház­fegyelmet. Véget kell vetni a kálvinizmus elszíntelene­désének. Elsorvadt a hit, elernyedt az erkölcs. A kál­vinista erkölcsi élettipus csak hitből származhatik. A sivár racionalizmus penészét ki kell irtani. Az egyház ellensége maga magának, hogy elnézi a mulasztásokat, ä hiányokat. Méltán hangzik az intés : orvos gyógyítsd meg magadat. A meglevőket tartsuk meg a lelkész és a gyülekezet igazi, tiszta erkölcsi elete áltál! A jelenlevők teljes elismeréssel adóztak dr. Makkai Sándornak. Utánna Forgács Gyula péczeli lelkész tar­tott előadást a következő kérdésről: „Hogyan véde­kezzünk a szekták ellen?“ Erőszakos védekezést lát­tunk minden vallásban. A keresztyének ellen így véde­keztek a zsidók és a pogányok. A keresztyénségben ennek szolgálatában állott az inquizició. Megtaláljuk az erőszakot a protestantizmusban is. A baptisták ellen sokan így akarnak védekezni ma is. Helytelen. Ez a hitélet dekadenciájára vall. Bothoz, börtönhöz ne nyúl­junk. Az üldözés olaj a tűzre. Mártirokat csinálunk. Ez a szenvedés imponál a mi híveinknek. Teljesen oktalan és káros módszer ez. Ez az egyik szélsőség a szekták iránt való viselkedésben. A másik az, ami­kor a lelkész elment p. o. a baptistákhoz a biblia­magyarázatra. Ne menjen el; presbiterek se menjenek el; senki se menjen el. A közönyösség is helytelen módszer. Ez azt tartja: Hadd hulljon a férgese; jut is, marad is. Ne vegyük észre, hogy a híveink érdeklőd­nek irántuk. Igenis észre kell vennünk és figyelnünk kell! Ha még nem ismernénk, meg kell ismernünk a szekták minden tanítását. Föltétien szükségünk van apologetikus és polemikus ismeretre és a bibliának teljes ismeretére. Az alapigazságokban való tévedéseikre rá kell mutatni. Állítják, hogy csak a bemerített üd­vözöl. A Jézus oldalán levő lator nem volt megkeresz­telve í A magunk híveiben tartsuk ébren a felekezeti öntudatot. Egyházalkotmányunkkal, egyházi életünk mozzanataival ismertessük meg őket. Aztán tanuljunk a szektáktól is. A baptistáknál a legkiválóbb eszköz az egyházfegyelem. Nem tűrnek meg maguk közt pa­ráznát, istenkáromlót, részegeskedőt. A konferencia elhatározta, hogy dr. Makkai fölvasá­­sát ki kell nyomatni és a Kálvin-Szövetség tagjainak meg kell küldeni. Forgács Gyulát pedig fölkérte, hogy a mai napon tartott felolvasása nyomán Írjon egy Út­mutatót a lelkészek részére és a Kálvin-Szövetség ezt is juttassa el a tagokhoz. Este Vidor János állt helyt ismét a beteg dr. Szabó Aladár helyett. Buzdított, hogy gyakoroljuk magunkat abban a tudatban, hogy Istennek munkatársai vagyunk. A magunk kicsi munkáját állítsuk be Istennek nagy munkájába. Legyünk Isten eszközei az ő céljai meg­valósítására. Ez az öntudat, a léleknek ez az állapota számol a körülöttünk működő idegen erőkkel. ístep más erőkkel is dolgozik rajtunk kívül. Mi tegyük meg a magunkét . . . Victor János is igen nagy elismerés-t vívott ki előadásaival, miknek megtartására dr. SzabQ Aladár betegsége miatt jóformán csak úgy ugrott be. S hogy mégis megállta helyét, ez bizonyítja, hogy nem közönséges erő lakik benne. B. Pap István budapesti theol. tanár azt fejtegeíte, hogyan toborozzunk jó lelkipásztorokat. A vallástaná7 rok szemeljék ki a lelkészi pályára alkalmasokat. A theologián megfelelően kell fogadni a papnövendéke­ket; jó és ingyenes internátusokban. A fokozódó, a magasságokba lendülő egyházi élettől lehet várni első­sorban, hogy kapunk jó lelkipásztorokat Dr. Ravasz László szólt még arról: Mikre van a lelkipásztornak leginkább szüksége ? Először is anyagi helyzetének javítására, mert szörnyen megváltoztak a viszonyok 1898 óta. Aztán szükséges, hogy a lelki­­pásztor tegye magát nélkülözhetetlenné a gyülekeze té­­ben. Sajnos, átment a közmeggyőződésbe, hogy a pap­ság fölösleges. Szinekura. A lelkipásztor nélkülözheted lenségének tapasztalata meghozza a fizetésemelést is, Legyen úgy, hogy tartsa magát a falu árvának, ha nincs otthon a lelkipásztora . . . Szükséges, hogy a lelki: pásztor nélkülözhetetlennek érezze magát az Isten ke­zében ; hitre van szüksége. Ez a centrális valami # lelkipásztor életében. A többi ebből következik. Ami a tudományt illeti, az nem szükséges, hogy minden­ből részletekbe menő ismerete legyen ; elég ha az el­vekben tud tájékozódni. Rövidre vonva im ezekben ismertettem a konferencia lefolyását. A megbeszélésekre, hozzászólásokra nem terjeszkedhetem ki. Pedig sok érdekes részletet nyújta­nának azok is. P. o. érdekes az a közhelyesléssel ki­sért felszólalás, hogy Írjon valaki egy olyan becsületes dogmatikát, ami a folyton felszínen levő irányzatokkal szemben erőteljesen kifejezésre juttatná a mi állás­pontunkat. Aztán, hogy az apologetikát is tanítani kel­lene. Oda tehették volna még, hogy a vallásfilozófiát is. Szinte érthetetlen, hogy ezeknek tanítását, tehát tudását is éppen most olyan mellékesnek, hogy né mondjam fölöslegesnek tartják. (Vége.) __________ Kis József A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség téli konferenciája. Ritka szerencsének volt tanúja a pápai ref. theolo-' gia s annak hallgatói. A Magyar Evangéliumi Keresz­tyén Diákszövetség itt tartotta téli országos konferen­ciáját. Két nagy dolgot látunk ebben a tényben. Elő­ször főiskolánknak s általa Pápa városának megtisztel­tetését. Másodsorban alkalmuk nyílt theologus ifjaínk­­nak közelről megismerkedni a diákmozgalommal. Ha valami nagy intézményt, társadalmi akciót, mozgalmat meg akarunk Ítélni, ne csak egyes reprezentánsait nézzük, hanem az egészet. Eszmei szempontból vizs­gáljuk célját, eszközeit stb. Ha a keresztyén Diák­

Next

/
Oldalképek
Tartalom