Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-28 / 43. szám

43. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 301. oldal. demokráciává. Segítsen emberré válni az embernek. Itt még sok teendő van. it * * Első sorban alaposan be kellene nézni a szociális kérdés természetébe. Itt mindjárt adódnék számos kötelesség, melyek megoldása égető, melyekért alig történik valami s itt is protestáns részről a legkeve­sebb. A mai embernek másképen fáj az élet, mint azt a százados prédikáció- terminológiában gondolják a bűnös testről, a porsátorról és a többiről. Minden ember lelkében felsír egyszer a kulturátlanság fáj­dalma. A falusi magyar elfásul és káromkodik. Fata­lista lesz. A parasztja eljár templomba és vallásos szunnyadásba merül. Mikor a templomból kilép, újra előtte a bajos élet, melyben nincs semmi irányítója. Magára van utalva, saját józan eszére, melynek ki­­műveletlenségét mégis nagyon érzi, fájóan érzi. Ugyan ki tesz ezért a népért valamit? Vájjon földje van-e elég? Miért megy Amerikába a legjava? Milyenek az iskolák ? Első sorban a népiskolákon kellene segíteni. Van-e minden faluban magyar iskola ? A tanítónak meg­van-e adva a lehetőség úgy élni, mint szellemi mun­káshoz illik? Vannak-e könyvei? (Bocsánat: van-e betevő falatja?) Amig a tanító az ország legmosto­hábban kezeit kuitúrnapszámosa, addig nem is lesz itt kultúra. Ma pedig nincs jogosultságuk Európában más nemzeteknek, mint kultúrnemzeteknek. A fél­müveit ország megérdemli, hogy felszívja egy maga­sabb kultúrájú állam, vagy elnyomja egy barbárabb ifjú ország. 1. Adjanak sok mai szociális kultúrát a tanítóknak. Sok ilyen tanítót az országnak. Adjanak szociális kultú­rát a papnak. Ezt megtehetné a protestántizmus. * * * Vájjon látunk-e igazi kultúrát a kisvárosokban ? Lá­tunk igazi félkultúrát a félműveltség minden átkával. Vájjon a kisvárosi magyar intelligencia lelkében él­nek-e a munka, az emberszeretet, az igazság eszméi ? Ismertek-e a szociális eszme* az emberi méltóság, a demokrácia eszméi? És hogy a legegyszerűbbet és legmélyebbet kérdezzük: milyen a vallásos érzés? Ér­­zik-e benső közösségüket az emberekkel, a világgal; érzik-e saját lényük kifejthető és felmagasztosulható isteni lényegét? Ne feleljünk, hogy ne döbbenjünk meg. Vájjon nincs-e útban a pénz, hogy elfoglalja a legmagasabb ideálok helyét? Nem terjed-e a felfogás, ha egyelőre még csak a lélek tudatalatti régióiban is: „az étet üzlet?“.Nem terjed-e a tan: „az érvénye­sülés a fő?“ Nem hódít-e az érzékiség kultusza a lé­lek kiművelése helyett? Ne feleljünk, hogy ne döb­benjünk meg. Mit tesz a protestántizmus? Ne felel­jünk, de cselekedjünk! A javítás útja: nevelés. Milyen a családi élet? Vájjon a családfő nem tölt-e több időt kaszinóban és kávéházban, mint családja körében? Van-e fogalma a nevelésről? Van-e kedve, képessége hozzá? (Illő tisztelet a kivételeknek!) Hol nevelnek? A középiskolákban? Tanító értékük nagy, nevelő értékük csekély. Miért? Az értelmi munka mellett elfelejtették, vagy inkább nem érnek rá az ér­zület fejlesztésére. A vallástanár sem mindenható. Hozzá még túltömötíek az osztályok. 50—60—70 ta­nuló együtt, akik unatkoznak némely az élettől le­maradt tárgy, olykor módszer mellett. Nem dolgoz­nak-e a látszatra? Nem viszik-e ki a látszatra való dolgozást az életbe? De igen. És mindezek mellett hol van a progresszív protes­táns lélek? Van progresszív katolikus lélek, van progresszív zsidó lélek, de a progresszív protestáns szellem, melynek pedig természete és hivatása volna a haladás, alig él, a másik kettő közt ingadozik, oly­kor emésztődik, hasztalan. 2. A városok kapjanak a jó elemi iskolák után jó középiskolákat fiúknak és leányoknak. Tanúljanak itt meg őszintén dolgozni, a munkát szeretni, felfelé vágyni, becsületesnek lenni! A középiskolai reformmal elébe kell vágni a mának és holnapnak. Legalább ötven évi perspektívába kell beállítani a reformokat, A protestáns szellem legyen ott mindenütt, mint őszinte igazság­kutató, szellemi értékelő, önzetlen tanácsdó, az ideális demokrácia, az emberi méltóság, az emberszeretet zászló­tartója. ^ Nagyobb városainkban a kultúra és kulturátlanság közt nagy a szakadék. Számosán vannak kultúrembe­­rek, sőt vannak kultúrapostolok. Osztályrészük nyu­godt munka helyett küzdelem, sokszor kínlódás. Sor­suk ingadozik az elkeseredés és elfásulás között. A nagy tömegre nem lehet rárakni a lelki javakat. Azo­kat a lé lekből kell kifejleszteni. Éhez a fentiek szerint jó iskolák kellenek, teljesen ingyenes oktatással, a te­hetségek legszélesebb pártfogásával, tenyésztésével. Vájjon a protestántizmus kulturapostolkodik? Nem nagyon! Ha nem teszi, ne csodálkozzék, ha az új vi­lág képét nélküle alkotják meg, sőt kitudják onnan. 3. A protestáns szellemnek nem szabad hagynia, hogy szellemi javait mások kisajátítsák. Más, rokon gondolkozókkal, kultúremberekkel és kultúrapostolokkal együtt keil haladnia. Ha szükséges, müvüket korrigálnia, erre törekednie. Vegyen részt minden szellemi mozga­lomban, kultúralkotásban szellemi energiájának meg­feszítésével. Őrködjék az ideális javak felett. A szellem kultúráidban a magasabbrendüséget tartsa szem előtt, a lélek kultúrájában, a vallásban a lelket emelje a kor szellemi színvonalára * * * Művelődésünkben egész külön helyet foglal el az ország egyetlen igazi nagyvárosa, Budapest Viszonyai a vidék kultúrája mellett olyannak mutatják, mint egy csenevész gyermek betegesen nagy fejét, ifjúsága elle­nére is öreges, kiéltnek készülő arcát. A magyar élet­nek egyetlen igazi pezsgő központja. Benne egy új embertipus van kialakulóban, mely a folytonos vidéki be­áramlás ellenére is kevés közösséget mutat azzal, amit

Next

/
Oldalképek
Tartalom