Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-28 / 43. szám
302. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. magyarságnak lehet nevezni: „a pesti“. Eltekintve a tiszteletreméltó kivételek nagy tömegétől, magát az új tipust nem lehet valami kiválónak mondani. Megjelenése nem új a fejlődés megfigyelői előtt. A mozgékony, eleven eszű, ügyes, külsőségekre és látszatra sokat adó városi polgár ez, aki abban különbözik a városi polgár nyugateurópai tipusától, hogy gyors abb tempóban, egy-két nemzedék alatt, magyar hagyományok nélkül lett városi polgárrá. Teljes megértéséhez a pénz filozófiáját kellene segítségül hivni. Uj világnézet van kialakulóban, melynek ki nem mondott alapelve : „az élet üzlet“. Ha elméleti programm után nézünk, megtaláljuk egy 2300 éves értekezésben, melynek szerzője Platon, cime Gorgias. Az érvényesülésre, hatalomra, élvezetre törekvés oly régi, mint maga az emberiség. Klasszikus kifejezését találja meg Kallikles szavaiban. „Nyíltan megmondom, mit tartok a természet rendje szerint szépnek és jogosnak. Csak az él jól, ki vágyait a lehető nagyra növeszti s nem fékezi: hanem bátran és belátón ki tudja elégíteni még akkor is, ha már tetőpontjukat elérték. Éhez nem ért a tömeg. Ezért megbélyegzi az ilyeneket s szégyenből rejtegetve saját tehetetlenségét, rútnak nevezi a féktelenséget. így, mint már mondám, szolgákká teszi a természettől kiválóbb embereket s mivel gyönyörei kielégítéséhez nem ért, puszta gyávaságból dicséri a józanságot és igazságosságot. Azok szemében, kiket a sors a királyok fiaivá tett, vagy a természet zsarnokságra vagy uralkodásra alkotott, lehet-e igazán rútabb és rosszabb valami, mint a józan mér§éklet ? Ha az élet javait minden korlát nélkül élvezhetik, csak nem fogják urukká tenni a tömeg törvényét, ítéletét, gáncsát ? Mily szánalmasakra változtatná őket az igazságosság és józan mérték erénye, ha, mint államuk kormányzói, barátaiknak nem juttatnának többet, mint ellenségeiknek ! Nos, Sokrates, azt állítottad, hogy mindig az igazság nyomát kergeted, halljad hát, mi az igazság. Kéjes életmód, féktelenség, szabadosság, csak legyen mire támaszkodnia; ez az erény, ez a boldogság. A többi mind csak szépelgés, természetellenes megegyezés, üres, értéktelen fecsegés.“ (Alexander: Platon és Aristoteles szemelvények. Budapest, 1911. 90 oldal.) A programm annyira eleven ma is, hogy akárhány „modern“ magáénak vallhatná. Magukénak vallhatnák azok, akik azt a pragmatista filozófiát vallják: „az eredmény a fő“. Ezzel szemben a protestántizmus nem vallhat mást, mint: az élet, munka, hivatás, műalkotás. Programmja a pragmatizmussal szemben csak egy lehet: az ideálizmus. A pragmatista Pesten van ugyan egy ideálista Pest is, melynek ideálizmusa nagyon sok irányú, egyikmásik iránya pragmatista alapokon épül fel s ideálizmusa csak leplezett pragmatizmus. A siker morálja kecsegtető, mértéke a Pesten annyiszor hallott „kellemes“. A magya r lélekhez a „jó“ talál, mint mérték, ami az új mértéknél annyival magasabb, mint a siker moráljánál az eszmék morálja. A dolgok kellemességi értékelése, bármennyire újnak «is lássák némelyek, visszatérés az alsóbbrendű morálhoz s útja, melyre visz: a dekadencia s az út vége: az összeomlás. Az ilyen korcs vagy álirányzatok könnyen találnak szép szavakat, melyekkel elhódítják a könnyen hívőket úgy Pesten, mint vidéken. Ezek esküt tesznek rá, hogy az ő elveik az egyedül üdvözitök politikában, államgazdaságban, művészetben, tudományban. (Általános választójog, Tart pour Part.) Egészséges, progresszív protestáns szellemre van szükség, mely magáévá tesz minden igaz és progresszív gondolatot, megvalósításukban együtt dolgozik azok képviselőivel, nem mint'felekezet — mint ilyet nem is fogadják el bajtársaknak —, mert a protestántizmusnak nem lényege a felekezetieskedés (bár történetileg ez volt erői egyik bénítója): de találja meg a módját oly irányításnak, hogy a haladás valódi legyen s útja felfelé vigyen az emberi méltóság általános elismerésével, a létérti verseny feltételeinek egyenlősítésével, a küzdelem fegyverei tisztességének és nemességének biztosításával. Ezer év óta küzd itt egy nemzet a maga nemzeti mivoltáért, de a magyar nép alig pár évtizede lett a társadalom tagjává s a többi osztályokkal való versenyben rendkívül kedvezőtlen esélyekkel indul. Rajta csupán egy segíthet: az ideális demokrácia, ahol a legjobbak érvényesülnek a köz érdekében: arisztodemokrácia, a nép arisztokráciája, melynek zászlóján az emberi méltóság, munka, emberszeretet, kultúra, magyarság zászlói lobognak. Az ősérőt csak az alsó rétegekből várhatjuk a nemzet egészséges tovább fejlődéséhez, csak innen várhatunk friss magyar tehetségeket. Teremtsünk útakat, módokat az emelkedéshez, a protestáns szabadgondolat segítsen szétrombolni minden fejlődésellenes korlátota protestáns szabad egyéni hit s a kor szellemi színvonalán álló vallás ápolja tovább a legmagasabb ideálokat; a protestáns akarat tudjon alkotni a nagy feladatok megoldásánál, de tudjon elmerülni az alapos munka legkisebb ré szeibe is, mert csak úgy lehet az építendő új ház minden izében szilárd, ha kövei épek, cémentje szolid szállítóktól ered. A protestántizmus kezdje a reformokat önmagán, eszméljen’ önmagára, igaz lényegére: „semper reformat debet“, indítsa meg a művet, mely alkotása nagyságában felülmúlhatja azt, amit addig e hazában alkotott. A reformáció négyszázados jubileumának igazi megünneplése csak új reformáció lehet, ügy legyen! Dr. Trócsányi Dezső. VEGYES. „ Tanítóválasztás. A tósoki leányegyház f. hó'18-án Gaál Endre erdőhorváti tanítót választotta meg kántortanítójául. A megválasztott tanító dunántúli, somogyi származású férfi; visszavágyott, visszakerül. Szeretettel köszöntjük és várjuk.
