Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
32—33. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 245. oldal. A lengyelországi ref. egyházak érdekében. Abból az alkalomból, hogy a püspöki hivatal elrendelte, hogy a nagy szükségben levő lengyel ref. egyházak javára gyülekezeteinkben gyűjtést eszközöljünk, közöljük a következő levelet: A magyarországi ref. egyház ft. konventi elnökségének. Mély tisztelettel alulírott református lelkész bemutatja a varsói konsistóriumnak a háborúban károsult lengyel református gyülekezetek segélyalapja javára eszközlendő gyűjtés tárgyában a főtiszteletü Elnökséghez intézett ajánló sorokat. Mivel utazási engedély hiánya miatt nem léphetett érintkezésbe a főtiszt, konventtel, személyesen fordult dr. baltazár Dezső debreczeni, dr. Tüdős István miskolczi, Petri Elek pesti és Németh István magyarországi püspök urakhoz azzal a kérdéssel, lehető volna-e efféle szeretetakció indítása a régi lengyelországi református egyház javára ? Miután a püspök urak ezt a megkeresést igen barátságosan fogadták és támogatásukat Ígérték, bátorkodik alulírott lelkész a lengyel református egyház helyzetét a főtiszt, konventi elnökséggel közelebbről ismertetni. Történeti szempontból a lengyel református egyház a tulajdonképeni lengyel nemzeti egyház. A nemesség és a nép, a tudósok és a papok és a nép vezetői hozzája tartoztak. Elég utalnunk a lengyel református egyház atyjára, Laskó Jánosra, aki bár nyitva állott előtte az ut a legmagasabb méltóságra, a római egyházban, mindenről lemondott és Kálvin tanítványává lön, hogy később a református egyház történetében örökíthesse meg tiszteletre méltó nevét. Sajnos, a jezsuita ellenreformáció a lengyel népet oly rosszul irányította, hogy ma a nagy reformátori múltnak csak egy kis maradványa tudja magát rendkívül nehéz viörömmel, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekeztibe. Nem volt reggeli könyörgés, amit elmulasztott volna. A gyülekezet tanítója vallja: ha ketten jöttek egybe, akkor is szószékbe ment és könyörgött a gyülekezetért. Ha a tanító akadályozva volt a megjelenésben, akkor csendes imát mondott a katedra alatti padban, de imádkozás nélkül nem lépte át a szent küszöböt. Két évvel ezelőtt elhagyta a parochiáját. Kaposvári házába nyugalomba ment. Paraszt szekéren kopott bútorok közé ülve vett búcsút a presbitereitől, munkatársától: a derék tanítótól s utódját atyailag megáldotta. Látható volt, hogy a legnehezebb küzdelembe kerül a lelkének elmenni az öreg templom mellett. Hát azt hogy áldja meg? Zokogásra fakadt: dűlt a könnye. így búcsúzott tőle. Életét, mint a gyertyát, benne égette el. S amit elvitt — biztosra vettük — azt is a templomért égeti el. Halálának hire nem volt váratlan. A pálma lerogyott. A magas cédrus kidőlt. De ezek csak önmaguknak képmásai. A valódi példány ott diszlik az Isten előtt. szonyok között a túlhata’mas római egyházzal szemben fenntartani a lengyel református egyházban. A régi lengyel királyságban két zsinati szervezetű egyházi testület van, a lengyel református egyház és a litván synódus. A lengyel református egyházhoz 5 gyülekezet tartozik 5 lelkésszel és 6 leányegyház. A litván synódushoz 8 gyülekezet 9 lelkésszel és 10 leányegyházzal. Összesen 20.000 lélek és 70 nemes család. Az északi gyülekezetek Litvániában a szükebb hadi körzet területén vannak. A varsói egyházkerület gyülekezetei az osztrák-magyar, vagy német occupátiós területen feküsznek. Helyzetük, amit eddig nem sikerült teljes biztossággal megállapítani, a háborús zavarok miatt rendkívüli kedvezőtlen, a Lodz, Zyrardow, Zolow ipari városokban levő gyülekezeteké meg épenséggel tűrhetetlen. Mindazáltal a gyülekezetek sorsukat Isten akaratán való megnyugvással hordozzák. Sok családnak már a háború elején távoznia kellett. Némely család száműzetésbe ment, másokat viszont a gazdasági nyomor és minden kereset megszűnése űzött el hazulról. Helyben, azokon kívül, akiknek némi kis birtokuk van, csak nagy sereg munkaképtelen, meg özvegy és árva maradt. Ezeken segíteni kell. Zeloff városban, amelyet nagyobb részt reformátusok laknak, naponta 800 ebédadagot osztanak ki. Közel 300 gyermeket ápolnak 5 gyermekmenhelyen. Járványkórházakat tartanak fenn. A mezíteleneket felruházzák. A betegeket ápolják. A halottakat eltemetik. A nép minden rétege összefogott, hogy a fenyegető veszélyt csirájában elfojtsa. A születések száma felére apadt. A halálozásé megkétszereződött. Egyes vidékeken a gyermekek csaknem egészen kihaltak. Mit szóljunk az elpusztult templomokról, iskolákról, városi lakásokról, fölégetett falvakról ? Ez a szeren-A szivünket sajtolgatta Csicskár József kántor úr éneke: E múlandó világban Elvégeztem életemet . . . Adj, Uram, csendességet Sokat szenvedett te’stemnek ! És örök idvességet Tebenned bizó lelkemnek! Csertán Márton lelkész úr a háznál és sírnál meghatóan parentálta el. Alulírott pedig a kaposszentbenedeki egyház képviselőinek élén búcsúzott el a kaposvári temetőben a megboldogult lelkipásztortól. Nem maradt a nyáj adós. Könnyeivel öntözte meg a jó pásztor sirhalmát. Imádkozzál-tovább is értünk odafent! Odalent pedig pihenj esendesen 1 Kovács József.
