Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
244. oldal. * DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. egységes urvacsorai liturgia s az urvacsorai kérdések ügyével, amelyekre nézve egyhangúlag a pesti egyházmegye indítványát fogadta el. Az urvacsorai külön kehely behozatalát ellenezzük. Felírunk a konventhez, hogy a központi irodában lelkészi előadói állást is szervezzen. A reformáció négyszázados emlékét egyházmegyénk okt. 31-én Komáromban istenitisztelettel és díszközgyűléssel fogja megünnepelni. A múlt évben kitűzött pályatételre: Egyházi beszéd a reformáció 4 százados emlékünnepére, 2 pályamű érkezett. Az egyik 60, a másik 40 K jutalomban részesült. Az előbbi szerzője Topa József dunaförgepatonyi lelkész, az utóbbié Soós Károly búcsi lelkész. D. u. bíróságunk tartott ülést. Helyt adott a bíróság Juhász József garamvezekényi lelkész perujítási kérelmének s a kér. bíróság Ítéletét Juhász J. javára változtatta meg. Rendezte a bíróság a Bihary Kálmán s az alsószőllősi egyház közti vitás adóügyet s elutasította Sándor Lajos bátorkeszi-i tanítót azzal a panaszos kérelmével, hogy a díjlevelében foglalt: bor, hús, só, széna és faggyu-váltság 328 K, magasabb árban állapíttassák meg. A julius 31-én tartott közgyűlést Tóth Kálmán esperes bensőséges imája után, Szily János dr. gondnokunk magas szárnyalású beszéde nyitotta meg. Az újonnan választott tisztviselők: Dávidházy János vil. főjegyző és Kiss Gyula dr. vil. tanácsbiró eskütétele után az indítványok tárgyalására került a sor. Sándor Benő negyedi lelkész indítványa kapcsán a két főjegyző felkéretett az e. m. szabályrendeletek átdolgozására. Kovács Alajosnak azon indítványa, hogy kéressék fel ft. Püspök Ur a presbitériumnak oly irányú felhívására, hogy hivatalnokaiknak újabb drágasági segélyt adjanak, elfogadtatott, ellenben mellőztetett a kis legáció eltörlésére vonatkozó indítványa. Esperesünk beszámoló jelentéséből értesültünk, hogy az egyházmegyében általában szép rend uralkodik s a fejlődés határozott jelei láthatók. Mint mindenütt: nálunk is sok nehézséggel küzd a tanügy; a háborúba vonult tanítók helyét sok önfeláldozással igyekeznek pótolni a lelkészek s a tanítótársak, ami bizony némely helyen, pl. Farkasdon, ahol 6 tanító munkáját 2-nek kellett ellátni, nagyon sok teherrel járt. Kolozsnémán pedig már 3-ik éven át jártak a gyermekek a kath. iskolába, aminek káros következményei máris mutatkoznak. A hitélet örvendetes jeleket mutat, annál elszomorítóbb a születések majdnem 45%-al s a házasságkötések 50°/0-al való esése. Az adakozások az egyházmegyében 32.077 K-t, az alapítványok pedig 9100 K-t tettek ki az 1916. évben. Az esperesi jelentés elfogadása után a bizottsági jelentésekre, majd az egyes apróbb ügyekre tértünk át. Érdekesebb tárgyak voltak a negyedi egyház két 1000—1000 K-ás, a főisk. pénztárnál egy leányinternátusi növendék jutalmazására s a theol. internátus létesítésére szolgáló s jóváhagyott alapítványai; utólagosan vette tudomásul a lelkész s a presbitérium felelősségének kimondásával a jókai egyháznak 88.000 K lombardkölcsönnel történt 100.000 K hadikölcsön-kötvény vásárlását. Jóváhagyást nyert az izsai egyház azon határozata, amellyel tanítójának, Bőjthi Jánosnak, 29 évi szolgálata elismeréséül 400 K évi működési pótlékot szavazott meg. A mátyusföldi gyászszónok : Udvardy Gyula e tisztéről lemondván, helyébe Csekes Béla dunaradványi lelkész választatott meg. A gyűlés Esperesünk áldáskérő fohászával végződött be. Tudósító. csásson meg, hát legyen ezután nagytiszteletű ur!“ így lövöldözte nyilait a karosszékből pipafüst mellett s a nemes elégtételben a pipa is kialudt. S mivel ő tovább is tisztelendő maradt, a káplánt jó ideig tisztelgetté és gyógyítgatta a nagytiszteletű szóval. Nem adott példát nagyképűsködésre, az Ur szolgájához illetlen képmutatásra. Képzett ember volt. Főleg szépirodalmi és történelmi ismeretei mutattak alapos tájékozottságot. Társalgása élvezetes és mindig nemes. Fiatal éveiben verseket irt. Theologus korában benső barátságot kötött Eötvös Károllyal s lapot szerkesztettek. Nagy örömmel emlékezett vissza öregségében is ennek a baráti érintkezésnek a munkáira. Káplánkodása éveiben az egyházmegye tanítótestületének fiatalkorú tagjaiból énekkart szervezett. Ismerte az éneklés hatalmát. Magának is kiváló érzéke és tehetsége volt a hang művészi érvényesítésében. Ki tudja, miféle eszméi voltak az énekkar szerepeltetésével ? Talán — mint Sztárai — hódítani s énekeskönyvünk ügyében is reformálni akart? Nem az ő gyengeségén múlt, hogy a terv zászlóbontásnál tovább nem jutott. 1870—1915-ig Szentbenedeken Ielkészkedett. Családot nem alapított. Nősülni próbált, de a házassághoz fűzött reményeiben kétszer is csalódott lélekkel tért vissza s többször nem kockáztatta meg ezt az utat. Hymen rózsáiból nem fűzhetett a szive fölé. Tövisszúrást kapott gyönyörérzés nélkül s fájdalmával bevonta ifjúi reménységének vitorláját — örökre. Férfi volt! . .. További sorsában a nő, mint a férfi sorsa, cselekvő szerepet nem játszott. Mint a sivatag magános pálmája: egyedül állt hivatása oázisán, az egyedül való férfiú állapotának minden szomorúságával, a hosszú élet minden terhével. De hát: „Teher alatt nő a pálma !“ És ő megnőtt. Nagyságát a világ nem látta, de az Ur megmérte és magasnak találta, mint a Libánon cédrusát. Naggyá nőtt az őrállásban. Kimagasodott a hűségben. Szelíd és alázatos lett, mint a Mester. Egy tűz emésztette: a hit mennyei lángja. Egy hely volt előtte szent: az Urnák oltára. Egy gyönyörűséget ismert: szive szerint énekelni: lm, béjöttünk nagy
