Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
32. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 243. oldal. lette a’ 163-ik Dítséretet, melly így kezdődik: Én Istenem sok ’s nagy bűnöm. 2- szor A’ Kántor Deákok Hármoniával éneklették a’ 167-dik Dítséretnek 10. és 11. Verseit, melly 10-dik vers így kezdődik: Ez edgyűgyü Veddégségben. 3- szor A’ Kántor a’ Gyülekezettel éneklette a’ 164-dik Dítséretet, melly így kezdődik: Uram bűneink soksága. 4- szer A’ Kántor Deákok Hármoniával éneklették a’ 167-ik Dítséretnek 14. és 15. verseit, melly 14-dik vers így kezdődik: Isten ártatlan Báránnyá. 5- ször A’ Kántor éneklett a Gyülekezettel mindaddig, míg a’ Communio tartott. 16. Az Úri Szent Vacsora és a’ Hálaadó Imádkozás a’ Gyülekezetnek megáldásával edgyütt végződvén, a’ Kántor Deákok énekelték a’ CXXII-ik Zsoltárnak 3-dik versét, melly így kezdődik : Legyen Te kőfalaidban. 17. A’ Kántor a’ Gyülekezettel énekelve a’ 174-dik Dítséretet, melly így kezdődik: Uram botsásd el népedet békével. 18. A’ Kissebb Tanulók utánn énekelte a’ Gyülekezet a’ 238-dik Dítséretnek 3-dik és 5-dik Verseit, mely 3-dik vers így kezdődik : Uram a’ Te Kegyelmednek. 19. A’ Nép kitakarodván a’ Templomból a’ Consistorium és a’ Tiszteletes Edgyházi Szolgák felmentek a’ Parochiára, és ott edgymás előtt azon való Örömöket kijelentvén, hogy minket tett az Isteni Gondviselés olly szerencsésekké, hogy ezt az Innepet érhettük, a’ Consistorium a’ Külföldi Edgyházi Szolgáknak megjelenésekért köszönetét tett, és hogy ezen Innepi Ceremónia az Ekklésia Protocollumába örök emlékezetül beirattassék, ’s a’ Predikátzio, és Könyörgések, a’ Keresztségi és Úr Vatsorájához alkalmaztatott ’s elmondott Agendák leirattassanak, és az Ekklésia Archivumába Kézírásba is eltétessenek, de ki is nyomtattassanak, megrendeltetett. — Érezvén pedig mind a’ Tiszteletes Atyák, mind a’ Consistoriumnak Tekintetes Tagjai, hogy ezen Innepnek illy fényessen való megülését Felséges Királyunknak hozzánk most is megmutatott különös Kegyelmességének köszönhetjük : megújjított örömök közt Ő Felségére, és egész Felséges Hazára az Égnek Áldását búzgó szívvel kérvén, a Parochiáról eloszlottak. 20. Délutánn három órakor az Isteni Tisztelet óráján ismét felgyülekezvén a’ Gyülekezet, a’ helybeli Prédikátor azon Imádságot imádkozta el a’ Gyülekezettel, mellyet e’ mi Főtiszteletű Superintendentiánk ezen Tzélra készíttetett, és az Ekklésiákba elmondatni megrendelt. — A’ Gyermekek Bemenőre énekelték a’ CIII-ik Soltárt. A’ Kántor a’ Gyülekezettel a’ XCVI-dik Soltárnak megtsillagozott verseit. Kimenőre pedig ugyan a’ Kántor énekelte a’ 75. Dítséretnek 3., 4., 5. verseit. A komáromi egyházmegye közgyűlése. f\ évi julius hó 30-án d. e. tartotta a komáromi ref. egyházmegye ez évi lelkészértekezletét, amelyen a lelkészek elég szép számmal jelentek meg s nagy élvezettel hallgatták végig Gyalókay László ért. elnöknek a Kálvin János működését jellemző, gondolatokban tartalmas megnyitó beszédét. Az orbai egyházmegye indítványa folytán felír értekezletünk a háborús éveknek a nyugdíjba való kettős beszámítása iránt; helyeslő felterjesztést intéz a konventhez az egyházi hivatalnokok betegsegélyző-pénztárának létesítése végett. Foglalkozott értekezletünk az gyen (IMI 41S); „ajkai őrizzék a tudományt (Mai 27); szép, szép az a fényes takaró, de jaj, ha nem hűség csillog át rajta 1 Jobb akkor az Illés palástja: „ez tölti be a templomot“ (Es 6j); Sión gyászolóit ez vigasztalja meg, örömnek kenetét nyújtván a gyász helyett s dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett (Es 613). Igaza volt. Hivei tisztelték, szerették. Kevés pásztorhoz ragaszkodik úgy a nyáj, mint őhozzá. Másodszor 1913-ban láttam a Kaposvárott tartott lelkészköri gyűlésen. Az értekezletnek akkor egy igen fontos tárgya volt: az 1898. évi XX. t.-c. végrehajtására vonatkozó konventi kérdőív kitöltése. Nagy dologról volt szó. Minden pont vita-vihart provokált. A kath. autonómia kiküzdésére irányuló törekvésekkel szemben csákányokkal indult a protestáns közvélemény a kath. egyházi vagyont súrolva az állam háztartására. Persze semmi sem lett belőle. Sem szekularizáció, sem arányos jóléti viszonosság. De lesz majd egy kath. izü birtokpolitika s ennek a méhéből veszélyes következmények nélkül születik meg az autonómia is, előretolva ikertestvérét: a zsidót. A gyűlésen ott volt Kiss Endre is. „A pap ajkai őrzik a tudományt“ és a törvényt. Már ekkor roskadozó, nagyothalló, csoszogó járású ember volt. Mégis ott volt. Azonban a hosszú viták fárasztották és bántották. Különben sem hallotta tisztán a megállapodásokat. „Ne beszéljünk annyit! Csak röviden és világosan!“ — mondta boszusan. Az ifjabb tagtársak nem méltányolhatták a jó Endre bácsi kívánságát s egyszer csak felállt, papírját ingerülten zsebre gyűrte s elcsoszogott. Ez volt utolsó nyilvános ténykedése. Többet nem mozdult ki falujából. 1914-ben káplánt kért. Második káplánja alulírott volt. Elődöm figyelmeztetett, hogy a principális nem tűr más titulust, mint ahogy nyája tiszteli megszólításával : Tisztelendő úr. Mégis megtörtént mindenik káplánjával, hogy megfeledkezett az ő végtelen szerénységéről s nagytiszteletü urnák szólította. Rettenetesen megboszulta ezt a sértést. „Valamit mondott; van itt tán valaki! talán az esperes úr! de nem látom a nagytiszteletü urat! — jegyezte meg töredezett szavakban a káplán urnák — vagy talán a tisztelendő urnák kevés a cim? — folytatta szelíd iróniával — bo-
