Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
32. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 241. oldal. cember 7-dik Napjára elhallasztatott, — hogy e’ képpen külföldről is azok, a’ kik ezen solennitason jelen lenni szerettek, bejöhessenek; de a' solennitas Napja előtt két edgymás utánn következő Vasárnapokonn ki is hirdettetett előre, hogy December 7-ik Napjánn a’ Reformatziónak Száz-Esztendős Innepe tartattatik ezenn Ekklésiában. Eljővén pedig ezen nevezetes Öröm-Innep-Nap: az Itteni Tiszteletbeli Szent Foglalatosságra nézve illy Rendelés tétettetett és követettetett: 1. A’ Templomnak mind a két ajtai reggeli 9 órakor megnyittatván, a’ betakarodó ’s minden Vallásbeli külömbség nélkül megjelenő Sokaságot a’ helybeli Vice Curator és Edgyházfiak a’ Székekbe, és azok nem lévén elégségesek a’ bevitt Padokra és Székekre elrendelték, és a’ Collegiumbeli kissebb és Nagyobb Tanúló Sereg is Praeceptoraik és Tiszteletes Professoraiknak Intézeteik alatt szép Rendel a’ Collegiumból kiindulván, a Templomban megjelent. 2. A Kissebb Tanuló Gyermekek közül kiválasztott Éneklők kezdették el az Éneklést, énekelvén Introitusul a5 Gyülekezettel az Újj Énekes Könyvből a’ 69-ik Ditséretet egészszen, melly így kezdődik: Isten a’ roppant Egeknek. 3. Mikor az Edgyházi Szolgák, kisértetvén az Ekklésia Tekintetes Curatora, és a Consistoriumnak több Tekintetes Tagjaitól, a’ Templom küszöbén beléptek: akkor kezdték el a’ Togatus Kántor Deákok Hármoniával a’ Superintendentia által ezen alkalmatosságra készíttetett Éneket, melly oda alább az I-ső szám alatt leíródik, és így kezdődik: Felséges Isten! Világosság Attya. 4. Az Edgyházi Szolgák közül a helybeli Prédikátor Tóth Ferencz Úr vitte kezében az 0 és Ujj Testamentomi Szent írásokat, vagy a’ Bibliát, és a’ Fennálló Gyülekezet szeme láttára letette azt az Úrnak Asztalára, ezzel jelentvén, hogy a’ mi Szent Hitünknek Fundamentoma az a’ Szent Könyv, a5 Biblia legyen. — Tiszteletes Által Ferencz Úr a’ Pápai Tractus Nótáriussá, és Görsöni Prédikátor vitte azon aranyozott Tányért, mellyröl az Úr Vatsorája kiszolgáltatásakor a’ Kenyér osztatik, az Úr Asztalához való két Poharakat pedig vitték Tiszteletes Nagy Sámuel Nyárádi, és Németh Jónathán Csöglei Prédikátor, és Tractualis Assessor Urak, — a’ Nép láttára letették az Urnák megtéríttetett Asztalára, jelentetvén különösen a’ Poharak által az, a’ fontos dolog, hogy Calix est per Reformationem populo restitutus. Tiszteletes Zsoldos Jákób, Mező Laki Prédikátor és Superintendentialis s Tractualis Assessor Úr vitte a Keresztséghez való ezüst medencét és kánnát az ebbe töltött vízzel edgyütt, és az Úr Asztala mellé helyeztetett Keresztelő Asztalra azt letette, ezzel a’ jelentetvén, hogy mi tsak ezen két Sákramentumokat tartjuk, és többet nem, — a több Tiszteletes Atyák pedig, úgymint: Tiszteletes Esperest Búzás Pál Tapoltzafői, Prédikátor, Tiszteletes Sebestény István Theologiae Professor és Superintendentialis Assessor, — Tiszteletes Seregély István Takátsi, Tiszteletes Szalai János Mihályházi, Tiszteletes Édes Gergely Kupi, Tiszteletes Nagy István Prédikátor Urak edgy félhold formában körülvévén az Úrnak Asztalát, azzal a’ jelentetett, hogy a mi Prédikátoraink olly Személyek, kiknek az Ekklésia rendeléséből jussok van a’ Szent Sákrameutumokat kiszolgáltatni, és ezeknek végeztével a’ Tiszteletes Prédikátor Urak a’ Predikálló Székhez való legközelebbi Székben, és annak graditsainál helyeztetett Székekben leültek, jelezvén ezzel, hogy nekik mint a’ Predikállásban és Tanítás-S köröttük épül új, szilárd Sión. Látom Luthert a templom ajtajába, Hova kilencvenöt tételt szegez : El ne tévedjen ember gyarló lába, Mint mértföldkő mutat felétek ez. Látom: magyar nép gyűl nagy táborokba, Sok új gyülekezet mind hirdeti: „Te benned bíztunk eleitől fogva S visszük kereszted, ó Názáreti". Magához térő új magyar Sionba Istenről szólnak bátor pásztorok; Igazság himnuszát utánnuk mondja Átszellemülve sok, sok száz torok. De zsarnok áll a pásztorok elébe S kardjára csap: „Az Ur itt én vagyok. Enyém a föld röge, enyém a népe, Jogomhoz hozzányúlni nem hagyok. A wittenbergi templom ajtajárul írásod tépd le, népbolondító. Jaj annak, aki engemet elárul, Mert készen várja gálya és bitó." A wormsi gyűlés mélyen összedöbben, Az új hit lángja messze fellobog. Luther s Kálvin nyomában egyre többen Támadnak elszánt új apostolok, Kik szerte mennek, mint sok új tanítvány, A biblia egyetlen fegyverük. Hős vértanuk, nincs köztük gyáva, hitvány, Ki megtagadja Krisztust, Mesterük. Nem reszket semmi félelemtől Az evezőkhöz láncolt gálya rab. Az új Sión már soha össze nem dől, A szent ige őrökre fennmarad. Koldusok mellé állnak a királyok: Nagy Bocskaik, hős Bethlen Gáborok. Hívők szeméből hálaköny szivárog, Sión hegyén új, büszke sátorok.
