Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-12 / 32. szám

240. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1917.

életbevágóbb szükséglet, amelyet most a jövő viharos napokra fedezni kell: el kell látnunk magunkat lelki kenyérrel. Magad könyörögsz érte s az Isten ad. Felkeresed azokat, akik az égi kenyérnek veled együtt a szükségét érzik, könyörögsz velük s az Isten nekik is ad. Aztán szép szóval, kéréssel, i mádsággal, példaadással, szeretettel oda viszed a dolgot, hogy azok is, akik körülötted élnek, akik rád vannak bízva, egy szívvel, egy lélekkel sóhajtanak az ég felé: „Szállj le most menyből, életnek kenyere: Tápláld lelkünket az örök életre.“ S.

A reformáció megünnepléséhez.

Ma, amikor mindenfelé készülgetünk a reformáció négyszázados évfordulójának megünnepléséhez, bizonyára illő érdeklődésre tarthat számot az az emlékirat, amelyben meg van örökítve, hogyan ünnepelték ICO évvel ezelőtt ugyanezt az ünnepet Pápán. Az emlékirat címlapja ez: Lelki Öröm, mellyel inneplette a pápai reformáta szent ekklézsia a reformációnak harmadik százados ünnepét December 7-dik napján MDCCCXVII. esztendőben, tévén ennek megülése m ód járói hivatalos tudósítást a Túl a Dunai főtisztelendő superintendentiának Tóth Ferencz a pápai reformáta szent ekklésiának prédikátora, és egyházi generalis nótárius.

Ebből az emlékiratból közöljük a bevezető részt. Megvannak benne örökítve, Tóth Ferenc szép és gondos írásával: az alkalmi énekek, alkalmi imád

TÁRCA.

Erős várunk az Isten.

— A reformáció négyszázados évfordulóján. — Isten, hamis nyomon hányán kerestek Üres szivekben a csillagok felett?

Csak arra az egy útra térni restek,

Melyet a Názáreti hirdetett.

Csak egy az út: Igazság, Élet útja,

Bár ez az egy a Golgotán vezet;

De még se fél a hitvalló, mert tudja, Végén ott áll az örök szeretet.

Ur Krisztus, ki a bús, nehéz keresztet A Golgotán vér s könnyel öntözé,

Kit földre Isten vállságul eresztett,

Hiába jött az emberek közé:

Nem is akar ismerni senki rája,

Galileából mig Rómába ér,

Hisz tüsketépett és kopott ruhája És a keresztről ráhullott a vér.

ságok és beszéd ; a délutáni istenitiszteleten mondott könyörgés; a superintendentia contisteriumának ekkor élt tagjai; a pápai ekklésiának akkor élt prestitesei és a pápai collegiumban ekkor volt professorok, a collegium népessége, a togátus deákok és classisták névszerint, végül a mater és filialis ekklesiák, prédikátoraik és tanítóik és a lelkek számával. Az egész emlékirat a mostani Ívnél nagyobb papíron, */4 ives lapon 79 lapra terjed, szépen bekötve.

Rendi azon Isteni Tiszteletbeli Szent Foglalatosságnak, mellyel Inneplette a Pápai Reformáta Szent Gyülekezet', a Reformátziónak Száz esztendőben edgyszer előforduló Nagy innepét 1817-dik esztendőbenn, Deczember 7-dik napján.

A’ Pápai Reformáta Szent Ekklésia, és annak az idő szerént való Prédikátora Tóth Ferentz előre túdósíttatván Főtisztelendő Püspök Tóth Pápai József Úr által az eránt, hogy ezen Túl a Dunai Főtiszteletü Superintendentiának az az akaratja, hogy a Reformatiónak századonként előforduló Nagy Innepe, nevezetessebb solennitassal a Pápai Reformata Szent Ekklésíábann innepeltessék meg: mindjárt tehát a Pápai Ekklésia Consistoriuma élesztetvén nemcsak ezen megtiszteltetés, hanem az arra való örvendetes vi9zszaemlékezés által is, hogy ezen Ekklésia volt hajdan a' Túl a’ Dunai Ekklésiák közt a’ legelső, melly a’ reformált Tudományt, annak hajnalában mindjárt bevette, és mindenfelé terjesztette is, azon iparkodott, hogy ezen Vallási és Ekklésiai Öröm-Innep Napot minél fényessebbé, és ditsőségesebbé tehesse. Olly rendelést tett tehát, hogy ezen Innepi Solennitás November utolsó Napjáról, a’ mellyen inneplessék az egyébb Ekklésiák az eleikbe adott mód szerént, De-Krisztus ösvényét gyom, gaz, tüske verte Tizenöt hosszú századon;

Krisztus szavát az ember elkeverte Istenhez, ó jaj, elveszett a nyom,

A múltba nézek s szivszorongva látom Előtted ember, örvény háborog . . .

De im szilárdan állnak ott a gáton Hős férfiak: a reformátorok.

Kik felvevék az eldobott keresztet

S indulnak bátran Golgota felé.

Elől pokol, hátul pokol, de egy se reszket, Mert az igaz nyomot mind meglelé. Köröskörül új őrtüzek lobognak,

Vak éjben, hű szővétnekek.

Uj pásztorok mondják a boldogoknak: „Hozzá, az Úrhoz erre menjetek“.

Látok sok új apostolt: Zwinglit, Kálvint, Kezükben a szent evangéliom;

Hóreb hegyén, mint Mózes egykor, áll mind,