Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-05 / 31. szám
234. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. akinek kezéből olyan jó egy kis fekete kenyér is, egy édes álom is a bokrok alján, egy naiv levelecske is a messze otthonból, a kis gyermektől, az édes anyától, egy kis ragyogás is az égről, egy bizakodó ének, egy együgyíi, szívből fakadó imádság is. Ezren és ezren tudják már, hogy legjobb dolog megtérni, Isten gyermekének lenni, hangtalan, csendes estén, gránátok viharában, csillagsugáros ég alatt s villanylángos házrengeteg közepette is lélekben ott állani a mennyek országainak kapujában, amelyet az Atya megnyit az őt híven szeretőknek, az alázatosaknak, a szelídeknek, azoknak, akiken fehér a köntös, akikben tiszta s egyszerű érzések élnek: akiknek olyan a szívük, mint a kis gyermekeké. S. Mert református. Nem akarunk e helyen politikával foglalkozni, csak annyiban érintjük, amennyiben felekezeti szempontból éidekel bennünket. Ennyiben azonban elengedhetetlen kötelességünk, mert nem szólni annyit tenne, mint fejünket a homokba dugni és várni a történendőket. A csirkék természetéhez illik, hogy félénken a földhöz lapuljanak, vagy anyjuk szárnyai alá dugják fejecskéiket, ha hallják a ragadozó ölyv károgását; nekünk azonban nincs okunk sem a félelemre, sem a rejtőzködésre, még kevésbbé a hallgatásra, sőt szembe kell szállnunk a veszéllyel s tova hessegetni a vijjogó madarat. A napilapokból olvastam azt a meglepő hirt, hogy egy főispán kinevezését a néppárt azzal akadályozza meg, hogy az illető református vallásu. Jellemző és felháborító, hogy Magyarországon 1917-ben, a szörnyű világégés 3-ik évében ilyen indokkal valaki elő mer hozakodni és hogy annyira a párturalom, pártérdek és nem az ország valódi érdeke érvényesül az egész vonalon, miszerint a fontos állami pozíciók betöltésé" nél nem az arravalóság qualífikál, hanem az illetőnek vallási hovatartozandósága s ez esetben kath. volta. Mintha a Lipót és Ferdinándok reakciós szellemei kezdenének ébredezni a hírhedt Kolonics-féle elv feltámasztására, hogy rozsdás fringiáikkal új, egymás ellen való harcba vigyék bele a nemzet úgyis megfogyatkozott erejét. Elérkezettnek látják az időt párturalmuk megerősítésére és reakciós terveik megvalósítására s kezdik újra bontogatni zászlóikat a felekezeti béke feldulására és a vallási gyűlölet szítására. Pártprogrammhoz semmi közünk, de a felekezeti béke felforgatására irányuló mindennemű kísérlet ellen felemeljük tiltakozó szavunkat. Odakint a fronton a haza védelme összeforrasztotta a különböző vallású katonákat testvérekké s egyik a másikában csak földit, bajtársat lát s most ezek közé is, az itthon maradtak közé is a felekezeti gyűlölet üszkét odavetni s ezzel a nemzet ellenálló képességét csökkenteni s a temérdek honfivérrel szerzett eredményt kockára tenni, nem a jó hazafisághoz tartozik. Vagy még nem elég a nyomor, nem elég a vérző seb, nem elég súlyos a kereszt, mely vállainkat nyomja? Még kellene inquisitio, máglya, börtön, eretnekirtás, a világosságnak sötétségre változtatása, hogy teljes legyen a reakció boldogsága ! ? Ennek az irányzatnak elébe kell állni s megmutatni, hogy az az út, mely Rómába vezet, nem lehet Magyarország boldogulásának az útja. Gy. A veszprémi egyházmegye közgyűlése. A julius 25-én tartott közgyűlésen elég szép számmal vettek részt az érdeklődők és érdekeltek. Ez annál örvendetesebb, mert a jelenlevők számbavételnek ugyan, de a jelen nem levők elmaradásának igazolásáról nem igen hallunk. A meghívók szétküldetnek a meg nem jelenés szabályszerű következményeinek fölemlítésével; még a leányegyházak részére is mennek ilyen meghívók; ami fölösleges is, mert a leányegyház nem küldhet alkotó tagot az egyházmegyei közgyűlésbe, tehát meg sem hívható, meg sem hivandó, megjelenni nem köteles, sőt joga sincs, önként értetődvén, hogy a meg nem jelenésért el sem marasztalható. A fontosabb és különösebb határozatok során mindjárt fölemlíthetjük, hogy a reformáció négyszázados emlékünnepélyének elhalasztását hozta javaslatba a közgyűlés. E tekintetben, úgy látszik, nem lesz egyöntetűség. Némelyik egyházmegye (barsi) már innenonnan szépen ünnepel is; másikak esetleg nem fognak ez idén ünnepelni. Hát az idők és alkalmatosságok nem is a legmegfelelőbbek. De azt is ki tudja: lesz-e még egyszer ünnep ezen a világon; olyan nyugodt, mindenképen megfelelő külső körülmények között, ahogyan mi szeretnénk ? Egyhangú határozattal kéri a közgyűlés azt is, hogy a rekvirált harangok ára ne Komáromban legyen elhelyezve, hanem minden egyes egyházközség kezelje és őrizze azt maga, mint csakis harangok beszerzésére fordítható összeget, az egyházmegyének törvényszerű felügyeleti joga és felelőssége önként értetődvén. Az urvacsorai kérdésekhez néhány fiatalabb világi tag szólott hozzá; határozott állást foglalva a feltámadás hangsúlyozását mellőző szövegezés mellett; mig végre is a Kis Gábor-féle szép és okos, de mégis csak racionalista formulának elfogadása jött indítványba az előadói javaslat positiv álláspontjával szemben. A tárgyalás különben igen tartózkodó határok közt folyt, nem akarván senki hitvitákat rendezni, ezáltal többet rontani, mint használni. így aztán az evangélium és Pál apostol nem is jutott szóhoz. Nem akadt senki, aki megmagyarázta volna, hogy az Ur Jézus Krisztus és legértelmesebb tanítványa, Pál apostol szerint a feltámadás nem az a vaskos és kézzel fogható mixtum compositum, amit a „sors óh — koporsó“ cimü búcsúztató rigmusok körülirnak, vagy a
