Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
2. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 13. oldal. Személyesen kereste fel új-év napján Perényi Antal prépost-plébános is, Kristóf István és Stefanies Lajos káplánjai kíséretében. A körmendi izr. hitközség és ipartestület átiratilag, dr. Krausz Ignác főrabbi levélben fejezték ki üdvözlésüket. * Igen jóleső érzéssel vettük és közöljük e tudósítást, amely szerint egy érdemes lelkészt megható melegséggel ünnepeltek gyülekezete, lelkésztársai és más testvérfelekezetek képviselői is. Szívből üdvözöljük őt mi is, mert úgy tudjuk, hogy nemcsak a szószéken hirdeti buzgón az evangéliumot, de a magán és családi élete is a nép evangéliuma. Ráillik a régi, igen nagy jelentőségű közmondás: „Vita derlei evangélium populi“. Sokáig világítson és messze ragyogjon a fénye! Szerkesztő. A háború. — A kenyér, a földi lét értékelése, Nietsche legyőzése. — II. Ha a régi görögöknél a derűs életértékelés és öröm üde gyermekkorát élte a szintén élni és élvezni szerető istenek hitével, a mai „modern“ kor független, önálló, érett korban levőnek akarja érezni magát. Lázad a vallás által kimért korlátok ellen, különösen, ha lekicsinyelik a földi életet. Ezen életélvezet és ösztön annyira hatalmas, hogy inkább fellázad és átcsap a szabadgondolkodók, a „holt istent“ és „übermensch“-et („emberfeletti ember“-t) hirdető féktelen Nietschék táborába, semhogy tűrje a vallás feszélyező, sőt korlátozó tilalmait. Jelszavuk: inkább Isten nélkül, de az élet teljes élvezetével élni nagykorulag, mint szerintük kiskorulag, t. i. Isten és vallás által korlátozva. Az életszellem mai lendületével bizony ellentétben van a korlátozás, lemondás, önmegtagadás, aszkézis. Engedelmességre bírni bizony nem lehet az ősi igékkel : gazdagságot, vagy szegénységet ne adj nekem Uram .. . (Már pedig ez mindig igaz marad! Szerk.) Ne gyüjtsetek kincset e földre ... ha eledelünk és ruházatunk van, meg kell elégednünk, vagy mint az ének mondja: „Nagy gazdagság és rakott bolt nem fő jó, ritkán adja. Vagyon egy jó Istened, az teneked mindened. Van jó lelkiismereted. Elég ezzel beérheted.“ De bizony nem éri be a „kenyérnek“, a beszerzés eszközeinek szerény adagaival. E szellem jogosultságát mindenek előtt a földi létezhetés szorosabbá lett anyagi feltételeivel indokolja. Rámutat arra, hogy a fillérig megszabott beszerzési eszközök hiányában Ínség állhat elő. így azon bölcseletre hajlandó, hogy a pénz szerelmének gyökere egyenesen a jogos életösztön. Az eshető nyomorúságokra, veszedelmekre való számítás felkölti a pénznek, mint a földi exisztencia feltételének szerelmét. Mert hiszen úgy az élet fenntartásához okvetlen szükséges dolgok, valamint a földi élvezetek, gyönyörök is, még a vallással megegyezők is, legnagyobbrészt csak pénzzel szerezhetők meg. Pedig tágabb értelemben véve ezek is az élet és az életösztőn köréhez tartoznak. Az evengyéliomnak valóban isteni műve az, hogy a szegényeket, még a feltételekhez kötött földi viszonyok között is hitteljes bizalommal tölti el a gondviselő mennyei Atya iránt. A mennyei Atya két módon segít u. m. közvetlenül: ad, termést, eledelt, ruházatot, intézi az egyén földi körülményeit, sorsát. Segít közvetve is, intézményesen. Ránk hagyta a kér. anyaszentegyházat és ebben nemcsak az egyházszervezetet, kormányzást, igét, sakramentumokat, hanem mindezek eredményeként az egymás terhét hordozó, javát munkáló élő hitet, szeretetet. Egy elanyagiasodott, hitetlen társadalomban a földi exisztenciának egy feltétele van: a pénz, a hivek társadalmában, Istennek országában pedig, bár — a földi viszonyok szerint — megvan a pénz szükségessége is, de ott van az irgalmas szeretet is. Amott, ha nincs pénzed,' éhen halhatsz, itt ha nyomorult vagy, ha nem bírod megszerezni az, anyagi feltételeket, ne félj, ott van az atyafiszeretet. Bizony azért nincsen közvetlen szava a hegyi prédikációnak az ínséghez, mely végromlás és halál küszöbén áll, mert ilyeneket nem, hanem csak szegényeket tételez fel a jézusi társadalomban. Nyomorban elpusztulókat nem akar ismerni az evangyéliom. Isten országában kizárt dolog az anyagi feltételekhez való oly nagyfokú kötöttség, hogy véginség állhasson elő. A világháború által okozott körülmények bizony ellentétbe helyezkedtek az evangyéliomi életfelfogással. Igen előtérbe állították az anyagi értékeket és feltételeket, amiknek bizony szolgája lesz az ember. Pedig az evangyéliom szerint senki sem szolgálhat két urnák. És ma még a lelkészeknek is ugyancsak két urat kell szolgálniok. Ha termelők, szolgálniok kell a világnak épen azért, mert termelnek, ha pedig nem termelők, szolgálnak a mammonnak kényszerűségből, hogy rettenetes sok utánjárással beszerezhessenek. A hadiállapot ma mindenkit kényszerít a mammon szolgálatára, ha anyagi létét fenntartani akarja. Valóban a gyenge lelkeket, még inkább a hitetleneket ma különösen elragadja a világ és lesznek hamisítók, rejtegetők, csalók, árdrágítók. Ma még a kegyes lelkek előtt is hatványozott értékkel áll a „kenyér“ és a rendkívüli helyzet hatása alatt lejebb fokozottan érvényesül az ige: keressétek először az Istennek országát és annak igazságát és mindenek megadatnak nektek. Ma még a hívőkben is felkiált az életösztön: menj, siess és mindenek előtt keresd a kenyeret a terminus szerint, hogy tested el ne vesszen e földön és testi életed megmaradván, lelked is haladhasson e földi életben céljai felé. (Folyt, köv.) Mennél jobban ismerjük önmagunkat, annál jobban megbecsülünk másokat.