Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. 14. oldal. Két új leányegyház az őrségi eh.=megyében. A nagyrákosi anyaegyházra nézve az elmúlt év igen jelentős változást hozott. Ismét két leányegyház alakult kebelében és az anyaegyház közönsége áldáskivánatok között bocsátotta szárnyra két kicsiny leányegyházát. A nagyrákosi anyaegyház iskolája valósággal olyan volt eddig, mint a szorgalmas lakókkal tele levő méh­­kaptár. Egymás után bocsátotta ki magából az újabb életerős rajokat. Az 1843-ik évben a kisrákosi hívek építettek maguknak iskolát, elválván az ősi iskolától, ez volt az első raj. Ma már ez az iskola 80 tanköte­lest fogad magába. A pankasziak 1897-ben valtak el az ősi iskolától, saját községükben építvén iskolát, ez volt a második raj. Ma már itt is 80 tanköteles van. A kiválások dacára a nagyrákosi iskola úgy meg­népesedett ismét, hogy az 1913. év szeptemberében 123 tanköteles jelentkezett. Előállott annak kényszerű­sége: vagy uj tantermet építeni és második tanítói állást szervezni, vagy pedig valamelyik fiijának kiválni és saját magának építeni külön iskolát. Ez utóbbit vé­gezte a Gondviselés! Az 1913. év novemberében Ispánk — tiszta ref. község — egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy iskolát épít és ezen szándékát lankadatlan kitartással, a háború nehézségei dacára is keresztül vitte. Igazán elismerést érdemel ez a kicsiny község, ahol az iskola­­építés közmunkáját a behívott férfiak helyett jórészben nők végezték. De tették örömmel, buzgalommal, csak­hogy gyermekeiknek ne kelljen télviz idején a 3 km.-re levő ősi iskolába járni. Az iskolaépület szeptember hóban készen állt. Az első tanerő meghívás utján, Vincze Mariska tanítónő személyében be is állíttatott s most már zavartalanul folyik 30 tankötelessel az ok­tatás. Mivel a berendezés csak későn lett készen, az iskolának istenitisztelettel való felavatása december 10-én történt meg. A háborús viszonyok miatt az ün­nepély csak szerény keretekben lett megtartva: a köz­egyház tanítóinak, gondnokainak jelenlétében. Az isteni­tiszteletet az anyaegyház lelkésze végezte, a növendé­kek karéneke következett ezután, majd Hodossy Lajos pankaszi tanító az iskolaépítés történetét olvasta fel. Az ünnepség hatása alatt Vörös József érdemes egy­háztag — 37 év óta presbiter — indítványára nyom­ban 465 K gyűlt össze egyházfentartási alapra, amely még rövidesen szaporodni fog. Szintén az 1913. év december havában határozta el Szatía — hasonlóképpen szintiszta református — köz­ség is, hogy iskolát épít. Itt főképpen az anyáké az érdem, akik valósággal fanatizálták a férfiakat bármi teher elvállalására, csakhogy gyermekeiknek ne kelljen mindennap 4 km.-re menni Nagyrákosra. Az építkezés ugyanolyan nehéz körülmények között ment végbe, mint Ispánkon. Az első tanerő itt Szijj Lenke tanítónő lett, szintén meghívás utján, aki 36 tankötelest oktat. Az iskola felavatása itt december 31-én történt meg szerény, de buzgó ünnepséggel. A felavatást az anya­egyház lelkésze végezte itt is, a növendékek éneke után Pázmándi János kisrákosi tanító ismertette az iskolaépítés történetét. A régi áldozatkészség itt is igen szépen nyilvánult meg, Boncz Márton érdemes, öreg presbiter szavai után egyházfentartási alapra 710 K gyűlt össze pár óra alatt. Hogy ez a két kis község milyen nagy fába vágta fejszéjét, arra nézve csak a következő száraz adatokat sorolom fel: Ispánk 222 lélek, összes állami adójuk 980 korona; Szatta 216 lélek, adójuk 570 korona. Mindkét helyen az épületek teljesen modernek, az 1914. év április havában kiadott kultuszminiszteri előírás szerint. Egyik-egyik épület circa 11 ezer koronába ke­rült, ami csakis úgy volt lehető, hogy az építés tel­esen házilag történt. j A két község a tulajdon erejéből nem is tudta volna kivinni szándékát, ha az egyházmegyei közgyűlés és ft. püspök ur pártfogó jóindulata, dr. Antal Géza és Szász Károly egyházkerületi vezérférfiaink közbelépése nem biztosítja az építkezési és fizetéskiegészítési állam­segélyek és közalapi tőkekamat-segélyek folyósítását. Ezúton fogadják a két kis leányegyháznak hálás kö­szönetét. Az ősrégi nagyrákosi egyházban ime most már öt iskolában, öt tanerő oktat circa 260 tankötelest, óh vajha sohase lenne ezen a téren visszaesés, de — saj­nos — 5—6 év múlva nálunk is megüresednek az is­kolák, a háború alatt negyedrészre szállván le a szü­letések száma és ami aggodalommal tölt* el: népes egyházamban a múlt évben már egyetlen házasság­­kötés sem történt! Nagyrákos, 1917 január 3. Csukás Endre. 1 RO DALOM. Keresztyén Lelkipásztor. Szerkeszti Nyáry Pál pécsi ref. lelkész. I. évfolyam. Csaknem egyidőben két, a lelkipásztorok számára készült folyóiratunk indult meg 1915 utolsó negyedé­ben. Az egyik Az Út, a másik a Keresztyén Lelki­­pásztor. Ez alkalommal az utóbbit mutatjuk be olvasóink­nak és hívjuk fel rá szives figyelmüket. Mindenek előtt megállapítjuk, hogy ilyen, kizárólag a lelkészek számára készült és nem tisztán kész beszédeket hozó folyóiratra égető szükség volt. Nyáry Pál tehát a lel­kek mélyén élő óhajnak felelt meg, mikor lapját meg­indította. Bizonyítja ezt az is, hogy amint fentebb em­lítettük, tőle függetlenül, Erdélyben is gondoltak ilyen lapra. Mint az előttünk levő évfolyam mutatja, a szerkesz­tőben megvannak az ily lap szerkesztőjében kívánatos tulajdonságok. Egész tábort tudott maga köré csopor­tosítani régibb és újabb íróink közül és az egyes ro­vatok meg azt bizonyítják, hogy van érzéke a külön­böző gyülekezeti munkák fontosságának meglátására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom