Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

12. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. sék, az üdvözlést és megtiszteltetést meglepetésnek szánták. Titkon, rejtegetve végezték a szeretet mun­káját : gyűjtve egy alapítványra, kedveskedő ajándékra s emléktárgyra. A meglepetésnek szánt jubileum csakugyan meg­lepetésként hatott az ünnepeltre. A dec. 31-iki isteni­tiszteletre nagy számban gyülekeztek össze a hívek; arcukon várakozásteli, ünnepies kifejezéssel. De eljött az ünnepeltnek számos másvallású tisztelője is: a vá­rosi elöljáróság, a hivatalok és iskolák fejei és sokan az intelligencia köréből. Az istenitisztelet záró-éneke után az egész közönség ülve maradt, mire a gyülekezet elöljárósága a lelkész elé járult és Mező Gyula gyülekezeti főgondnok tar­talmas szép beszéddel üdvözölte a lelkipásztort: mél­tatva 25 éves érdemdús működését, tolmácsolta a hí­vek szeretetteljes háláját az évforduló alkalmából és Isten áldását kérte a lelkészre és kedves családjára; egyúttal átnyújtott a hívek által gyűjtött 1450 K-s hadi­­kölcsön-jegyzést, azzal, hogy az a nevezetes évforduló emlékezetére Fülöp József nevén mint jótékonycélú alapítvány kezeltessék. Fülöp József lelkész megilletődve mondott köszöne­tét a meglepő megtiszteltetésért és üdvözlésért; szíve­sen emlékezett meg idejöveteléről ér akkori fogadtatá­sáról ; felemlítő, hogy akkor is úgy érzé, hogy mintegy hazajön, hisz két őse volt a körmendi lelkészi székben elődje. Amit gyülekezete és hívei érdekében tett, azt kötelességből tette és teljesített munkájáért, szívesen kifejtett buzgalmáért jutalmat sohse várt. Nagyon jól esik neki híveinek eképpen váratlanul megnyilatkozott szeretete és hálásan fogadja a nevére gyűjtött alapít­ványt és végül megáldva gyülekezetét, kérte hívei to­vábbi jóindulatát. A gyülekezeti elöljáróság után a ref. nőegylet üdvö­zölte a jubilánst. Turcsányi Zoltánné úrasszony, al­­elnök csinos, rövid beszédben fejezte ki jókivánatait, egyúttal átnyújtotta a nőegylet ajándékait: egy, díszes selyem palástot és föveget. Ä jubiláló lelkész hálás köszönettel fogadta a nő­egylet tisztelgését és ajándékát. Ő, aki szintén ott volt e nemescélú egyesület bölcsejénél, tudja legjobban, hogy az egyesület mily lelkes buzgalommal teljesítette feladatát a könyörület szolgálatában s így annál becse­sebb ránézve ennek részéről a nem várt, érdemén fe­lüli megtiszteltetés. Most a gyülekezeti ifjú lányok járultak díszes koszo­rúban a szeretett lelkipásztor elé. Kerecsényi Róza a következő — Rábai Zsigmond által irt — lelkes hévvel elmondott üdvözlő verssel köszöntő a lelkészt: Huszonöt hosszú éve már bizony, — Szinte elfárad az emlékezet — Hogy imádságos, ihlett ajkidon, Először csüggött e gyülekezet. S mig épült lelke a szent igéken, Szivén átrezdült hála érzete: „Áldott, ki jött az Urnák nevében .. .* Örvendve zengte buzgón éneke. Fél emberöltőn híven munkáltál Isten országán rendületlenül. Híveid atyja, vezére voltál, Nemes buzgalmad ki soh’se merült. Hogy serkents, ints voltál mindig ébren S Tied lett bizó, nagy szeretetünk ... „Áldott, ki jött az Urnák nevében . ..“ Méltán zengi ma Rólad énekünk. Ez évfordulón egy dobbanással Köszönt híveid szíve Tégedet, S az igaz hála koszorújával Ékíti már-már ezüstös fejed. És keblünknek imádságaképen Égbetörő fohászunk mindig az: Áldott vagy, jővén az Ur nevében, — És boldog légy, mert szived hű s igaz! Azután pedig átadta a leányok ajándékait: egy ezüst iró- és egy ezüst evőkészletet. A leányok üdvözlését és ajándékait meghatva fo­gadta a megtisztelt lelkész. Örömmel látja az ifjúság köréje gyűlt tagjait, akiknek nagyrészét ő keresztelte és vezette be a vallás igazságaiba; egy szebb jövőbe vetett bizalommal tekint reájuk és erősen hiszi, hogy belőlük egyháznak és hazának testben, lélekben ép és értékes nemzedéke fog növekedni. Isten áldását kéri reájuk. Végezetül tisztelegtek még a körmendi ág. h. ev. testvérgyülekezet és a szomszéd terestyénszecsődi ref gyülekezet küldöttségei is. A körmendi ág. h. ev. gyülekezet küldöttségét Kapi Béla püspök vezette, ékes és meleg szavakban tolmá­csolván a testvéregyház üdvözletét és szerencsekivá­­natait. Fülöp József különös megiiletődéssel fogadta a testvérgyülekezet megtisztelő üdvözletét és biztosította a küldöttség útján a testvéregyházat, hogy az eddig fennállott jó viszony ápolása továbbra is egyik leg­kedvesebb törekvése leend. A terestyénszecsődi ref. gyülekezet küldöttsége élén Jezerniczky Jenő lelkész fejezte ki szép szavakban üd­vözletét. A jubiláns a szomszéd gyülekezet figyelméért és üdvözléséért szintén meleg szavakkal mondott kö­szönetét. Egyszerű, de közvetlen melegségével megható volt az ünnepély és valódi ünnepnapja volt a körmendi gyülekezetnek. Ám tudomást vett róla az egész város közönsége is és a jubiláns lelkész 25 éves közéleti működését megértők és hervadhatlan érdemeit mél­­tánylók szívesen osztoztak a gyülekezet örömében és őszintén csatlakoznak ennek üdvözléséhez és jókivá­­nataihoz. A jubiláló lelkészt részben táviratban, részben le­vélben üdvözölték: Szűcs László esperes, Hodossy Lajos kerczai-, Vikár János szalafői-, Csukáss Endre nagyrákosi-, Somogyi Gyula egyházasrádóczi lelkészek, Soos Gyula p.-rádóczi tanító stb. A körmendi tisztviselők jórészt személyesen fejezték ki jókivánataikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom